|
 A Társulat rendőrnője
Az István, a király című rockopera 25. jubileumi
előadássorozatára a Társulat címet viselő tévés tehetségkutató show-műsorban
hetekig-hónapokig válogatták a jelentkezőket. A szereplők között találtuk az
egyik legígéretesebb tehetséget, Kelemen Évát is…
A kabai rendőrőrs körzeti megbízottja, Kelemen Éva
főtörzsőrmester családjában ugyan voltak rendőrök, de kiskorában mégsem
játszott rendőrautókkal. Éva valójában jogi pályára szeretett volna menni, de
mivel rögtön a gimnáziumi érettségi után jelentkezett a miskolci rendőr
szakközépiskolába (1998-ban), annak sikeres elvégzése után máris a
püspökladányi rendőrkapitányság kabai rendőrőrsének járőre lehetett.
Tanulmányait nem hagyta abba, hiszen nemrég elvégezte a debreceni Kölcsey
Ferenc református tanítóképzőt, emellett pedig idén a Rendőrtiszti Főiskolán is
diplomát szerezhet.
– Nem véletlen a színházi ambíció, hiszen a kabai Nyári
Színház Amatőr Társulatában már színre vittétek ezt a produkciót, akkor Sarolt
szerepét alakítottad…
– 2003. augusztus 20-ra, Kaba várossá avatására készült el
az István, a király című produkció. Sikeres volt, több ezer ember előtt, közel
10-szer – köztük Romániában is – előadtuk már ezt a darabot.
– A tévés produkcióban Jekyll és Hyde Lucyját játszottad.
Akárcsak az életben, a jó és a rossz küzdelmét itt is színre vitted. Miért?
– Rendőri pályám során nem az elit örömlányokkal
találkoztam, így valóban úgy lehetett érezni, hogy ,,akasztják a hóhért”.
Alföldi Róberttel ellentétben, aki az elején hiányolta a ,,dögösséget”, én úgy
gondolom, hogy az élet mélységét, a szerep nem éppen kellemes oldalát kellett a
dal elején bemutatnom. Ezt, a musicalirodalom egyik legfantasztikusabb
darabjából származó számot mintegy öt nap alatt vittem színpadra. Ez azért is
fontos, hiszen ebben a musicalben olyan mélységek és magasságok vannak – és
nemcsak hangilag, hanem érzelmileg is –, hogy az átütő hatásnak egyből
érvényesülnie kellett.
– A produkció végén elvágták a torkodat, volt már ehhez
hasonló ,,éles” tapasztalatod?
– Persze, volt már ilyen tapasztalatom, a pályám elején
kettős emberölést is láttam. Emellett előfordult olyan gyilkosság is, amikor az
elsők között értem ki a helyszínre, s még az elkövető is a tetthely közelében
volt. Annak ellenére, hogy nő vagyok, érdekes, hogy soha nem álmodtam ezekkel a
borzalmakkal.
– Hogyan tovább, marad a rendőrség, vagy inkább a színpadot
választod majd?
– Nem úgy jöttem el, hogy bezártam magam mögött az ajtót,
hanem azt mondtam, ha nem jön be a ,,Társulat”, akkor nagyon szívesen
visszamegyek, hiszen szeretek rendőr lenni. Mivel nagyon jó a ,,beszélőkém”,
ezért aztán – nemcsak a Társulattal – a lakossággal is kiváló a kapcsolatom. Az
emberek megismernek, rám mosolyognak a buszon, szóba elegyednek velem, Maga az
az ,,éneklő rendőrnő” – mondják. Egyébként babonás vagyok, nem gondolkodom
előre, a közeli jövő minden kérdésre választ ad majd. És még valami: egyáltalán
nem tragédiaként élem meg, ha nem sikerül valami!
Szita Róbert (Hírnök magazin)
(Az István, a király jubileumi díszelőadását június 18-án, a
Budapest Sportarénában tartják!)
|
