|
Sok minden változott az elmúlt 10-15 évben. Emlékszem, gyerekkoromban még mekkora kincs volt egy szelet csokoládé, egy banán, és szinte álmaink netovábbja volt egy üveg – akkor még 2 decis – kóla… Ma más a helyzet. Természetessé vált, hogy minden hétvégén rogyásig töltjük a hűtőszekrényt, ahol még van, ott a kamra is, a gyerekek pedig már nem értékelik az apró édességeket, a gyümölcsöt. Természetes, hogy ez nekik jár…
Ez persze nem lenne baj. Valahol az a normális, hogy nem szűkölködünk a mindennapi fogyasztási cikkekben. De ahogy az lenni szokott, elég gyorsan átestünk a ló másik oldalára. Számos terméket megveszünk, ha kell, ha nem… és ezek nagy része bizony végül a kukában landol.
Persze nem vagyunk egyedül ezzel a jelenséggel. Ausztriában nemrég a bécsi Földművelési Egyetem hulladékipari intézete átfogó tanulmányt készített az ország lakosainak szemetelési szokásairól. A kutatók összesen kilenc tonna hulladékot vizsgáltak át, amely az ország különböző részeiről származott. Az eredmények megdöbbentőek…
Egy átlagos háztartásból évente 387 eurónyi (közel 100 ezer forintnyi) még fogyasztható, bontatlan csomagolású élelmiszer kerül a szeméttelepekre. Természetesen a nem túl előkelő rangsor élen a főváros, Bécs áll, ahol lakosonként évente 330 kilogramm szemét gyűlik össze, amelynek egyhatoda bontatlan élelmiszer. Vidéken, főleg a kisebb településeken jobban spórolnak az emberek. Ritkán dobnak ki élelmiszerféleségeket. Ennek valószínűleg az az oka, hogy mint termelők, jobban becsülik az ételt.
A mértéktelen pazarlásban azonban nem csak a háztartások a ludasok. A nagyáruházak naponta 45 kilógrammnyi élelemtől szabadulnak meg, amely azonnal a szeméttelepre kerül. Az épp lejárt, de még fogyasztható élelmiszerek töredék része kerül csak segélyszervezetekhez.
Bár kishazánkban valószínűleg még nem végeztek hasonló kutatásokat, attól tartok nálunk sem jobb a helyzet. Sőt… Pedig ez a mennyiségű élelem a világ más, kevésbé szerencsés részein életeket menthetne…
Bringye Viktória (Hírnök magazin)
|
