|
Kori
helyett zsezsegés.
 Több mint
egy év telt el azóta, hogy – sokak bánatára és sokak örömére – Nagy Feró a
mikrofont a korcsolyára cserélte. A TV-sorozatnak és a kapcsolódó munkáknak
vége, februártól újra minden reggel hallhatjuk őt a Calipso 93,6-on.
–
Hiányzott a korizás után a rádiózás?
–
Tulajdonképpen közben is nagyon hiányzott, mert az életemnek annyira részévé
vált, hogy ha nem vagyok bent a stúdióban, akkor rosszul érzem magam. Ezért
van, hogy ha nem is dolgozom, azért sokszor bejövök. Úgy lett volna jó korizni,
hogy közben rádiózom. Az képtelenség különben! Sőt, a rádiózás mellett is
nagyon óvatosan kell bevállalni más munkákat, mert azt a felelőtlenséget nem
követheti el az ember, hogy reggel bejön kialvatlanul.
– Vártad,
hogy visszakerülj?
– Nem
tudom, hogy szerettem volna-e, mert reggel korán kell kelni és az nem egy jó
dolog. De persze igazából örülök neki, mert reggel egészen másfajta műsort kell
csinálni, mint délután. Amikor elkezdtem a Délutáni Zsezsegést, akkor is csak
egy dologban voltam biztos: olyat kell csinálni, ami kitűnik a többiek közül.
Ha mást nem, akkor inkább toljanak le valami miatt, de valami történjen. Talán
a harmadik alkalomra találtam meg a Zsezsegésben a helyemet. Ez a buta szó
talán már népszerű is lett. Reggel azért más a feladat, sokkal több információt
kell közölni. Délután, ha az embernek nincs egy árva gondolata sem, akkor
elmondja, hogy nincs és kész. Reggel ezt nem lehet megtenni, amikor az emberek
rohannak a melóba, akkor érezzék azt, hogy valaki törődik velük. Elmondja
nekik, hogy mennyi az idő, most fúj a szél, vagy nem fúj a szél… Lehet, hogy ő
ezt látja, de azért jobb, ha el is mondjuk neki. Mondunk neki a világról
egy-két fogódzót, belenézünk az újságokba, nagyon sok apró információt adunk.
Egy kicsit másképp szeretném csinálni, mint annak idején a RockReggelt – nem
véletlen, hogy nem vettük vissza a nevet. Ebbe a Zsezsegésbe mindenféle
belefér, pletykázás is, pörgés is. Reggel, amikor az ember felkel és
bekapcsolja a rádiót, akkor pörögjön fel arra a fordulatra, hogy jól menjen a napja.
Mondjunk néhány olyan poént, amitől elkezd mosolyogni. És ha az ember reggel
elkezd mosolyogni, akkor az egész napja szebb lehet.
– Újra itt
a tél. Voltál korizni?
– Voltam,
többször is, van bérletem is! Eleinte nagyon nehezen ment, az első alkalommal
arra gondoltam, hogy elfelejtettem korcsolyázni. Második alkalommal azért már
ment valahogy, harmadik alkalommal tettem magamat a jégen. De szomorúan
állapítottam meg, hogy nagyon kevés figurát tudok, hogy jól korizzak, ahhoz
nagyon kéne, hogy Anna mellettem legyen, mert ő hihetetlen felhajtó erő volt.
Azért, ha kimegyek a jégre, sokan odajönnek. A múltkor gyerekek kértek, hogy
tanítsam őket, mutassak nekik valamit és kicsit úgy álltam ott, mint egy tanár,
aki annyira tud korizni, pedig ez nem igaz (nevet.). Nemrégiben volt egy másik
jeges élményem is, Török Laci kollégámat kellett helyettesítenem egy
székesfehérvári hokimeccsen – persze Laci ebben annyira profi, igazán nem lehet
őt helyettesíteni –, de most láttam először közelről ezt a sportot. Hihetetlenül
férfias! Ehhez képest, amit én csinálok, az egy mozgássérült balett.
– Hogy van
Nagy Feró mostanában?
– Nagyon
jól vagyok, úgy gondolom, hogy nagyon szerencsés ember vagyok, mert szinte csak
azt csinálom, amit szeretek. Rádiózom, zenélek, televíziókban néha
teszem-veszem magam, néha bulvárműsorokban is. Én szeretem ezt a világot, ahol
most mozgok, mert kiszakított engem a kicsit fogcsikorgató politikai világból,
ami egyáltalán nem hiányzik. Én már rádió nélkül meg se tudnék élni, majd ha
öreg leszek, és nem tudok már beszélni, akkor majd csak szerkesztek.
Madarassy (Hírnök magazin)
|
