|
A
rendszerváltástól napjainkig
 A
negyvenhez közelítő korosztálynak még vannak saját emlékei a szocializmusról.
Főleg, ha a munka vagy a munkásosztály akkori dicső világára kell emlékezni.
„Szocialista munkaverseny”, „kommunista műszak”, „közveszélyes munkakerülés”.
Sokan nőttek fel ezeken a fogalmakon, sokan küzdöttek érte és ellene.
Vajon
hogyan állt át az ország gazdasága az egyik politikai berendezkedésről a
másikra? Vagy átállt-e egyáltalán?
A
gazdasági rendszerváltás nem egy pillanat műve volt, azt nem lehetett egy adott
időpontban, ünnepélyesen, a Parlament erkélyéről kikiáltani. A gazdasági
rendszerváltás húsz éve kezdődött és napjainkban is tart. Mára nyilvánvaló,
hogy az állami vagyon tekintetében a rendszerváltás azt a tényt jelentette,
hogy a szocialista vállalatok, mint szervezetek megszűntek vagy átalakultak,
vagyonuk pedig magánemberek vagy magánemberek tulajdonában álló cégek kezébe
került. Ez a folyamat azóta is tart. Az állam napjainkban is fokozatosan száll
ki azokból a cégekből, amikben még tulajdonrésze van. Ez történt a közelmúltban
a Malévval, a hírek szerint ez a sors vár a MÁV-ra és a Volánra is. Napjaink
közvéleménye már árgus szemmel figyeli ezeket a privatizációkat. Természetesen
nem így volt ez a kilencvenes évek elején.
Szinte
mindenkinek van egy-egy saját, vagy családi története arról, hogy akkortájt ki,
mit lopott el, vagy – jobb esetben – ki, mikor és hol volt jó helyen (és
gyakran egy fillér nélkül). Eljutottunk odáig, hogy még a közszereplők is
szégyenérzet nélkül vállalják akkori tetteiket. Túl vagyunk a büntetőjogi
elévülési időn, az emberek felejtenek, az akkor és azóta megszerzett pénz és
hatalom nagy úr.
Politikai
felhang nélkül érdemes elismerni, hogy a feketegazdaság felszámolására indított
mostani erőfeszítés az ország mindenkori vezetésének húsz esztendős adóssága.
Ha
a gazdasági rendszerváltás első lépését a privatizáció jelentette, rögtön a
második lépése volt a külföldi cégek megjelenése. Anynyira akarta az akkori
politika a külföldi cégeket, hogy olyan engedményeket tett nekik, melyekkel
azonnal hátrányos helyzetbe hozta a hazai cégeket. Persze – a ma már multiknak
mondott cégek – folyamatosan mindent megtettek és megtesznek azért, hogy
kedvezményeiket megtartsák. Többnyire sikerrel. Ha meg úgy érzik, hogy itt már
drága a munkaerő vagy szűkül a piac, azonnal mennek kelet felé. Hozzá kell
tenni, hogy termékeik, szolgáltatásaik – és pusztán impozáns jelenlétük is –
nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a rendszerváltó magyar polgár – vélten vagy
valósan – azt érezhesse: mennyivel jobb is a szép új világ!
Lehetett
a szocializmusban megszerzett üzleti tapasztalatokkal és módszerekkel
boldogulni a piacgazdaság kezdeti körülményei között? Az biztos, hogy
privatizálni lehetett: a jónak tartott céget vagy cégrészt olcsón, kis pénzért
vagy áron alul megszerezni, az még sokaknak ment. A működtetéssel, a
megtartással, a fejlesztésekkel a többség nem boldogult. Ennek okairól,
következményeiről és lehetőségeiről szól jövő havi írásom.
Dr.
Gallyas Igor (Hírnök
magazin)
|
