|
Az egyén által megtermelt javak megtarthatóságának nagyobb hányada.
Az 1989-90-es történelmi sorsforduló, a munkavállalók és munkaadók számára is reményt csillantott a piacgazdaság megvalósítására. Kézenfekvő volt a gondolat, most végre megváltozik a gazdaság szereplőit gúzsbakötő jogkörnyezet.
A szabad piaci verseny lehetősége, a liberalizmus mind megannyi történelmi bájitalként hatott. A vállalkozók pillanatnyi optimizmusát rövid deregulációs időszak alapozta. Kezdetben volt a "- mint vállalkozót, nehogy észrevegyenek-" időszak, majd a "vállalkozók állandóan sírnak" és most már itt van a "vállalkozásbarát kormányzat" időszaka. Sok eltérés van az ezerkilencszáz-nyolcvankilences előtti és az azt követő időszak között. Egyvalami azonban változatlan. A társadalmi össztermék elosztását nem azok végzik, akik megtermelik azt.
Itt az érdekellentétek forrása, hiszen a termelésre ösztönzés módszerei mások, ha
az ember önmagának dolgozik és megint mások, amikor a közösbe adást követően lát viszont abból valamit. A társadalom szempontjából az a lényeg, hogy növekedjenek, és minőségileg javuljanak az elosztható termékek. Ha ezt a folyamatot csak presszióval tudom fönn tartani/ adók és elvonások növelése / akkor az út véget ért. Teljesen új szemlélet szükséges annak felismeréséhez, hogy a termelékenység fokozásának első láncszeme az értéket előállító ember.
Amíg az értéket teremtő ember érdekeitől függetlenül, gyakran érdekei ellenére
születnek törvények, - gondoljuk végig milyen a produkció? A költségvetés hiányát nem lehet működési engedélyek megújításával, a vállalkozók sorozatos sarcolásával pótolni.
A gazdasági felemelkedés csak úgy képzelhető el Magyarországon, ha a Parlament törvényt alkot az értékteremtésből származó nagyobb hányad megtarthatóságáról. A gondolat általában igaz az egyénre, a munkavállalóra és a munkaadóra egyaránt!
Fentiek elősegítése érdekében indítottuk útjára, javaslat előkészítő munkánkat. Ennek során választ kívánunk kapni, és javaslatot szeretnénk kialakítani az alábbi gondolatok körére.
A munkanélküliség emelkedését, milyen fönnálló folyamatok okozhatják? Hol a lélektani határa a jogkövető magatartásnak? Meddig érzi az ember úgy, hogy inkább érdemes befizetni a közterheit és elvonásokat, mintsem ujjat húzni a hatóságokkal. Illetve az állam észreveszi-e, hogy az ellenőrző apparátus csökkenthető, ha az elvonások rendszere ösztönző lenne?
2007-06-29
Takács János
|
