|
A „Külföldi önkormányzati kommunikációs gyakorlatok”-at bemutató szekció keretén belül a TÖOSZ által meghirdetett Legjobb Önkormányzati Gyakorlatok döntőbe jutott pályaművekhez kapcsolódva megkíséreltük azokat tovább gondolni, majd a kialakult gazdag példatárat újabb nemzetközi esetekkel gazdagítani.
Jenei Ágnes Ph.D. (tanszékvezető egyetemi docense, tréner) az önkormányzati kommunikáció témakörében végzett külföldi terepkutatásairól számolt be.
A konkrét norvég, holland, német és olasz innovatívnak tekinthető, olykor meghökkentő gyakorlatok ismertetése mellett az előadó azokról a kirajzolódó trendekről is beszélt, amelyekbe a vizsgált önkormányzatok tevékenységei beilleszthetők. Ezek közül jól megragadható az intelligens, mindenhol jelenlévő / mindenhonnan elérhető, ügyfélbarát, szolgáltató közigazgatás koncepciója, amelyben a kommunikáció sokcsatornás, lehetőség szerint interaktív: lehetőséget nyújt a párbeszédre, a társadalmi részvételre.
A trendek összhangban vannak a 2001-ben megjelent az Európai Bizottság 2001-ben megjelent Fehér könyvének ajánlásával, mely a politikai intézményekbe vetett bizalom Európa-szerte tapasztalható csökkenésének megfékezésére új típusú, interaktív kommunikációs technikákkal párosuló új típusú kormányzást, a new governance-modell alkalmazását tartja célszerűnek. Ez ma már valóban egyszerű, hiszen a technológiai forradalom, a digitalizáció következtében megsokszorozódtak az online interaktív eszközök, hibrid médiumok. A digitális kultúra térnyerésével a közigazgatásban használt kommunikációs eszközök palettája is egyre színesebbé válik. A demokratikus működésre törekvő önkormányzatok kezében ezek újabb eszközöket jelentenek a közösségi részvételen alapuló vezetésre.
A kutatás során az a munkahipotézis bizonyosodott be, hogy még hasonló technológiai feltételrendszer mellett is számos tényezőtől függ, hogy egy önkormányzat kihasználja-e az online eszközökben rejlő lehetőségeket, és ha ki is használja, a lakosok hajlandóak-e azokon keresztül a kétirányú párbeszédre. A célcsoport korán, számítógépes kompetenciáján túl ilyen tényezők például a település földrajzi elhelyezkedése, az időjárási viszonyok, a település mérete, az adott kultúra kommunikációs sajátosságai, médiahasználati szokásai, a közigazgatás működési módja.
A konkrét példákból idézve kitűnik, hogy az online eszközök jelentőségébe, az e-demokráciába, az e-participationba fektetett bizalom a vizsgált norvég önkormányzatok (Barum 100.000, Lorenskog 32.000 lakos) esetében a legjelentősebb. Az egyes települések ingyenesen hozzájuthatnak a minisztériumi fejlesztésű, szofisztikált felhasználói teszteken keresztülment, internetes portálhoz, illetve annak táblagépre, illetve okos telefonra optimalizált változatához. (Ez tovább fejleszthető, de ha egy 250 fős településnek erre nincs kapacitása, így is remekül használható és esztétikus.) Az önkormányzatok internetes megjelenése - a közérdekű adatok publikálása, amelybe a képviselőtestületi tagok határidőnaplója, a hivatalok egymás közötti levelezése, a szomszédok egymást bepanaszoló levelei is beleértendők –, ugyanúgy, ahogy az üvegfalú épületek, üvegfalú, egymással kölcsönösen felcserélhető irodák, tárgyalók és termek mind azt hivatottak sugallni, hogy a norvég közigazgatásnak nincs mit titkolnia, átlátható módon működik egy nyitott, demokratikus, kooperatív társadalom keretén belül.
A mindössze 35 éves holland nagyvárosban, Almerében (196.000 ezer), az online, virtuális terek mellett a habermasi értelemben vett konszenzuskereső, racionális vita és a polgári nyilvánosság eszménye jelenik meg, amely azonban a kávéházak helyett az önkormányzat épületében zajlik minden csütörtök este 19.00-22.30-ig a „Politikai piac”-nak elnevezett rendezvény keretén belül. Az üvegfallal rendelkező, „bewebkamerázott” teremben a képviselőtestület (amelytől a holland közigazgatásban 2002 óta elválik a város aktuális ügyeit intéző, nem döntéshozó, hanem végrehajtó „intézőbizottság”) azokkal a lakosokkal találkozik, akik – pontosan meghatározott kritériumok szerint – elég erősen tematizáltak egy (maximum kettő) ügyet ahhoz, hogy az megvitatásra kerüljön. A rendezvény pontos forgatókönyv szerint zajlik: az első két órában, az úgynevezett „Körforgó” alatt (talán magyarul a „kávéház” kifejezés megfelelőbb), a plenáris terem melletti kisebb irodákban a képviselőtestület tagjai tetszés szerint különféle információforrások adataihoz, véleményeihez juthatnak hozzá (szakértők, különféle kutatások, felmérések adatai, beszélgetés polgárokkal, work-shop a lakosokkal, fókuszcsoportos beszélgetés, stb.), hogy érveket és ellenérveket ismerjenek meg az adott üggyel kapcsolatban. Az információk gyűjtését opponens közreműködésével nyilvános vita követi az üvegfalú teremben, majd a képviselőtestület visszavonul (addig a lakosok a témában az önkormányzat által rendezett ingyenes kiállításon beszélgethetnek), és max. fél óra alatt dönt. A képviselőtestület tagjai igennel vagy nemmel szavaznak, rövid indoklás kíséretében, végül kihirdetik a döntés eredményét. Az est vitathatatlan előnye: a döntési folyamat átlagosan két hónapról három órára rövidült le (egy adott ciklusban azt is szabályozzák, hányszor kerülhet elő egy ügy), a döntési mechanizmus pedig minden érdeklődő lakos számára nyilvános, átláthatóvá válik. Ez egy kiragadott példa csupán Almere város innovatív kommunikációs gyakorlatáról; a kutatás arról számol be, hogy az önkormányzat minden lehetséges – tudományos igényességgel megalapozott – módszert kipróbál a hosszú történelmi időkre vissza nem tekintő, ősi hagyományokkal nem rendelkező városban a közösségfejlesztésre.
A német, Stuttgarthoz közeli 44.000 lakosú Filderstadtban szintén a közösségfejlesztés az egyik legfontosabb célja a lakosokat (beleértve a 20-22%-a emigránsokat) társadalmi részvételre ösztönző kommunikációnak. A tudatos, stratégiai tervezés eredményeként ma a 44.000 lakosból 18.000 fő mozgósítható különféle önkéntes munkára épülő projektekre. A város vezetése paradigmaváltásként élte meg azt az idestova tíz éve tartó folyamatot, amely eredményeként ma a képviselőtestület együttműködik a lakosokkal a várost érintő legfontosabb kérdések és megoldások kidolgozásában. A szemléletváltás valóban jelentős: a városfejlesztési terveket nem maga készíti, szakértők bevonásával, és arról egyszerűen tájékoztatja a lakosságot; nem is csupán konzultál velük: a részvétel intézményének tudatos fejlesztésével ma - a közösségi részvétel módszertanát alkalmazva - együtt alakítják ki a városfejlesztési koncepciót. A lakosokkal történő kapcsolattartásban nem az online kommunikáció, hanem a pontos forgatókönyvvel, külső szakember (mediátor, facilitátor) bevonásával történő személyközi kommunikációs fórumok, rendezvények.
A 27.000 lakosú, Bologna közelében található San Giovanni in Persiceto azon önkormányzatok közé sorolható, amelynek külön Kommunikációs bizottsága és komoyl kommunikációs szakértői vannak. A testület rendkívül nagy hangsúlyt fektet az online kommunikáció fejlesztésére, a hozzáférés szélesítésére. Ingyenes wifi használatot vezet be még az ősszel a belvárosban, a közterületeken, és a közintézményekben, és a turisták számára olyan geolokációs alkalmazás használatát teszi lehetővé okos telefonjaikon, amely a városba érkezőt különféle turisztikai információkkal, programokkal, és a vendéglátó egységek, üzletek aktuális promócióival látja el. A polgármester személyesen válaszol a napi százhúsz emailre, a 70-80 Facebookra érkező kérdésre. Az okostelefonról napközben is működtethető online válaszadást, a lakosokkal törtnő kapcsolattartást elvárja a képviselőtestület többi tagjaitól is. Innovatív kezdeményezésnek tekinthető, hogy krízishelyzetek megfelelő kezelésére az önkormányzat elkezdte összegyűjteni a lakosok e-mail címét és mobil telefonszámát. Kitöltendő adatkérő űrlapokat oszt szét közintézményekben, utcákon, amelyen bejelölhető, mely célokra használhatja az önkormányzat a megadott adatokat. A cél, hogy olyan adatbázisokat hozzanak létre, amelyeket meghatározott esetekben kommunikációs láncként használhatnak a lakosság riasztására. Nem feltétlen komoly természeti katasztrófa esetére kell gondolni, elég egy erősebb hóesés, esetleg egy sztrájk, ezek máris fennakadást okozhatnak a közlekedésben, az iskolai szolgáltatásban. A polgármester az online eszközök intenzív használata mellett tisztában azzal, hogy vannak célcsoportok, amelyeket csak hagyományos párbeszéd keretében lehet megszólítani, így rendszeres látogatója a helyi rendelet értelmében működő konzultációs testületeknek, civil szervezeteknek, a sok-sok amatőr sportegyesületeknek és az olasz kultúrához szorosan hozzátartozó közösségi helyeknek, bárok (azaz kávézóknak). Az informális terek használata hatékony, mert a spontán interakciókban mindig benne van az egyezkedés, egyeztetés, újabb szempontok bevonásának lehetősége, és amennyiben a hatalom képviselője – jelen esetben a a polgármester – nem törekszik az adott tér / diskurzus kisajátításra, a kommunikáció maga a részvétel, az interakcióból pedig valami olyan plusz többlet jöhet ki, amely eredetileg egyáltalán nem volt belekódolva.
A norvég és a német terepkutatások megszervezésében a TÖOSZ közreműködött. A bemutatott esetekről, példákról részletesen a Budapesti Corvinus Egyetem Pro Pubblico Bono című internetes lapban lehet olvasni a szerzőtől.
|
