A Hortobágyi Nemzeti Park őszi, talán legszebb természeti csodája a daruvonulás. Az, ahogyan a Kondás-tóra készülő darucsapatok V alakban, hangos krúgással, 50-100 fős csapatokkal vonulnak. Dehogy milyen állat is a daru? A daru az éberség és a hűség szimbóluma. 140 cm magas, körülbelül 8-10 kg és szárnyfesztávolsága több mint 2 m. A régi hagyományok szerint a daru házőrzőként is megállta a helyét. Nemcsak a házat őrizte, hanem a ház lakóit is szórakoztatta érdekes táncával és hangjával. Más hagyományok szerint a daru húsa nagyon finom volt, ezért egy valamire való lakoma asztaláról nem hiányozhatott. Mielőtt elmentünk volna a daru lesre megnéztünk egy ismeretterjesztő, rövid kis filmet. Abban a filmben aztán minden benne volt, amit csak a darulesről tudni kell. Színültig megtelt a busz.  

  A buszon nagyon jó volt a hangulat és a társaság. Mikor megérkeztünk csodálatos látvány tárult elénk, ahogyan a nap beleolvadt a földbe - a csend, a szántóföldek szabályos sora, a tücskök muzsikája  és a szép őszi táj. Távcsövekkel figyeltük, kerestük a madarakat. Velünk tartott nevelő tanárunk Pogácsás Erika tanárnő, a kollégium vezetője Kovács Attila tanár úr és persze a főszervező Tatár Antal tanár úr is. Mindenki megragadta távcsövét és kémlelte az eget, hogy megpillantsa a darvakat. Nem sokat kellett várnunk és csapatostól jöttek. Hangos krúgásokkal és gyorsan csapkodó szárnycsapásokkal haladtak el feledtünk. Nagyon emlékezetes és gyönyörű látvány volt, ahogyan a darvak repültek a naplementében az éjszakázó helyükre, a fent említett Kondás-tóra. Közben figyeltük hátha valamelyik daru megszán minket egy darutollal.   

  Komjáthy István szerint:   „ Régen minden valamirevaló legény süvegére darutoll ügyelt, nemcsak ezért, mert szépen táncolgatott a szellőmuzsika szavára, hanem egyéb oknál fogva is .A karcsú daru volt a pásztorember legkedvesebb madara, még a keleti pusztákban, nádasos, vizes tanyákban s itt lopta be magát a magyar ember szívébe. A darumadár volt ugyanis a jó vigyázásnak, az éber őrködésnek  élő példája … A régi öregek, ha a pipaszó  mellett üldögélve merengtek a múlton: darvadoztak s hogy milyen volt a darutánc, arra már senki se emlékszik.”

  Remélem jövőre is el tudunk majd menni erre a nagyon különleges eseményre. Köszönjük tanárainknak és az Arany János Kollégiumi Programnak, hogy e természeti jelenség részesei lehettünk.

                                                                        Lakatos Loretta

                                                                         /9.ek csoport/