|
Nehezen indult ez az év… Bizonytalan volt minden. Nem tudtuk
kihez tartozunk… KLIK, Minisztérium… Nem tudtuk, mi a nevünk…. Aztán lassan, ha
nem is időben, csak kialakult minden!
Ami viszont BIZTOS volt: a Veréb avatónak itt, a Béke
Kollégiumban meg kellett lennie!
A „kicsik”, mint minden évben, előre féltek attól, amitől
nem kell… de a hír (az álhír) gyorsan terjed. Hogy elejét vegyük minden
szóbeszédnek… tájékoztattuk a „verebeket”, mi vár rájuk, milyen „szörnyűséges”
feladatokat kell majd megoldaniuk. Természetesen most is volt előzetes feladat.
Az avatóra méltó, a végzősök által előírt öltözékben kellett megjelenni!
Október 8-án, reggel kicsit korábban (5 órakor!) volt
ébresztő. Rendhagyó módon: reggeli tornával kezdtük a napot. (Lehet, be kellene
minden nap vezetni???) A reggel további része a Közre adjuk, íme:
Én ……… fogadom, hogy
a Béke Kollégium rendes kis verebe leszek, nem szórom szét a szemetet.
Mivel nyúl nem vagyok, a folyosón nem szaladok.
Nem ordítok, mert
oroszlán sem vagyok.
Medvére sem hasonlítok, ezért szilenciumon nem szundizok.
S mint a rendes kis verebek, használom az eszemet. megszokott módon
zajlott… ágyalás, rendrakás, reggeli…suli.
Délután vette kezdetét a végső, az igazi Verébavatás!
A verebek felöltötték az „ünneplő” ruhát…a végzősök
mustráján persze nem mindenki ment át. A hiányos felszerelést strigulával
büntették. Ezt követte a hagyományos feladat: a traktorhúzás! Ki nem
hagynánk, hisz ez iskolánk egyik legfontosabb védjegye. Húzták mindannyian, ami
nem volt könnyű feladat, mert az a fránya fék néha „beragadt”. A váltóverseny következett. Volt itt tojásegyensúlyozás,
traktorgumi forgatás, lufi borotválás, vízhordás, kóstolás…
A megmérettetés után a gyűjtött strigulák számolása
következett. Itt dőlt el, melyik veréb, mennyi pálcasuhintást érdemel. Meg kell
mondani, hősiesen viselték sorsukat!
A záró esemény az eskü szövegének elmondása volt.
Tisztelem, becsülöm
a végzősöket, ezért a vacsoránál mindig előre engedem őket. A házirendet én
szándékosan, akarattal, csak úgy…meg nem szegem. Nem vagyok tulok, az
alkohol bódító hatásától tartózkodok A kukát mindig
tisztán tartom, hisz nem akarom, hogy tartalma a földön landoljon. Nem vagyok én
gyárkémény, a füstöt a cigiből nem eregetem én. Olyan vagyok, mint
egy ma született bárány, ezért tisztelem a nevelőket, hisz itt ők az apám, s
anyám. Én a kis veréb, itt a nagy és okos, tiszteletreméltó és
bölcs, szeretett és imádott végzősök előtt,
fogadom, hogy az eskü minden pontját törvénynek tekintem. Ha mégis megszegem, bármi legyen az, a büntetést viselem. A tojáshéj ott a fenekemen belátom, így a végzősöket
istenként imádom. Ezért, mint dolgos hangya igyekszem, és mindenben a kedvükre
teszek.
Kívánságuk számomra parancs, legyen az banán, eper, vagy narancs.
Ha elsóhajtják azt, hogy friss tejet, megyek és keresek egy tehenet.
Nehéz táskájukat helyettük hordozom, ha kell, hátukat megmasszírozom.
Ha buszra szállnak a zseni végzősök, csak annyit mondok: "Üljön le,
Főnök!"
Mi alázatosan térdre borulunk, hisz a segítségetekre szorulunk.
Nincs most idő sóhajokra, szótlanul várunk a parancsokra. A végzősök úgy ítélték meg, minden „veréb” méltó módon
kivette részét az avatásból, ezért mostantól maguk közé, igazi kollégistává
fogadják őket.
|
