|
2014. február 3-án újra útnak indult a
hajdúböszörményi kollégiumból a 25 fős csapatunk. A cél Szlovákia túlsó fele
Zdiar volt, ugyanis már 6. éve van lehetőségünk, mint AJKP-ban résztvevő
diákoknak sí táborban való részvételre, ha tanulmányaink és magatartásunk nem
kifogásolható. Reggel 7.30-kor volt az indulás. ekkor már túl
voltunk az első izgalmakon, mivel előző este overált válogattunk magunknak. Annak ellenére, hogy nagyon hosszú út elé
néztünk, nem volt unalmas, mert a társaság nagyon jó volt. A Szepesi várhoz
érve, ami az első nagyobb pihenő volt, mégis jól esett felsétálni a várhoz, ami
sajnos zárva volt, de csodás panoráma tárult elénk. Utunkat tovább folytatva és
egyre közelebb érve a célhoz kezdett
elfogni bennünket az aggodalom: alig
volt hó. De aztán hamar túltettük magunkat rajta, mert okos kis társaságunk úgy
vélte - helyesen -, hogy a pályán biztos gondoskodnak róla. Késő délután érkeztünk meg a szállásra, ahol
2-3-4 ágyas, kényelmes és szép szobákban lettünk elhelyezve. A vacsora
mindenkinek jól esett, s a hosszú nap után jól esett a pihenés is. Másnap a kiadós reggeli után kezdetét vette a
síelés. A sífelszerelés kiosztása után jöhetett a tanulás, gyakorlás. Mi, akik
már több alkalommal is részt vettünk a táborban, szívesen segítettünk a
kezdőknek, így többnyire ők is hamar ráéreztek, s együtt élvezhettük a
lesiklást. Estére mindenki kellemesen elfáradt, de alig vártuk a másnap
reggelt, hogy újra „talpra pattanhassunk”. A szerdai napot ismét a síelésnek szenteltük. Az előző naphoz hasonlóan szintén a pálya
büféjében ebédeltünk. Különben a pályán este 5 óráig lehetett maradni. Az
időjárás ekkor még kedvező volt. Csütörtök reggel túráztunk. A sípálya mentén
sétáltunk fel a gerincre, ahol végigmenve a falu túlsó felén jöttünk le. Ebéd
után Zakopanéba látogattunk, amit a jellegzetes sajtárúsok, az élőszobrok és a
sok bazár tett hangulatossá. Az egész délutánt itt töltöttük. A pénteki és a szombati napon szinte már mindenki -
magunkhoz képest - profi módon síelt, csak az időjárás nem volt kedvező,
ugyanis hatalmas köd ereszkedett a pályára, ami nehezített bennünket a
sorverseny folyamán is, bár ez plusz kihívást jelentett. A szombati síelést a
felszerelés visszaadásával zártuk, de még nem fejeződött be a nap: a
csapatverseny további feladatai ( rajzolás, versírás, totó a táborról) még
vártak ránk, s vacsoránál került sor az eredményhirdetésre. Minden csapat
nagyon szépen teljesített és a versek felolvasásakor jókat nevettünk. Vasárnap reggeli után bepakoltunk a buszba, s
elindultunk haza. A soliskoi menedékházhoz lanovkával mentünk fel. Igaz fáztunk, de mégis csodálattal néztük a
körülöttünk húzódó hegyeket és a gyönyörű panorámát. Innen
újra buszra szállva meg sem álltunk Aggtelekig,
ahol a finom ebéd várt ránk. Este 7 óra körül
érkeztünk vissza Hajdúböszörménybe a kollégiumba. Nagyon hálásak vagyunk Tatár Antal és László
Tibor Tanár Uraknak, akik minden évben megszervezik nekünk a tábort, lehetővé
téve ezzel, hogy olyan sportot próbálhassunk ki, olyan helyekre jussunk el és
olyan élményekkel gazdagodhassunk, amit talán önerőből soha nem kaphattunk
volna meg.
Végzős diákként nagyon sajnálom, hogy
többet nem vehetek részt ilyen táborban, de mindig mosollyal az arcomon és hálával
fogok visszaemlékezni ezekre a táborokra. Megyesi Judith / 12.k csoport /
|
