|
 Tatár Antal Tanár Úr vezetésével 2013. december 21-én indult el AJKP-s túrakedvelő csapatunk a Tortúra 30 versenyen, melyet a Teljesítménytúrázók társasága hirdetett meg. Az iskola kisbuszával indultunk Hajdúböszörményből a kollégiumból a kora reggeli órákban és ekkor még úgy gondoltuk, hogy ez a legnehezebb, ezután már csak jobb lehet. Miskolctapolcán volt a regisztráció. Csapatunk 8:05-kor indult el és a kitűzött szintidő 8 óra volt. Mindenki felbátorodva indult útnak, s ekkor még senki nem gondolt az emelkedőkre. Az első ellenőrzőpont Bükkszentkereszten volt. Ekkor már ketten úgy vélték, hogy elég volt ez a táv és nem folytatták tovább. A kitartóbbak evés és ivás után újult erővel indultak el ismét. A táj még mindig gyönyörű volt. Helyenként a fagyott úton csak csúszkálni tudtunk, ezzel is kímélve a lábunkat.
Többször is megálltunk fotózni egy-egy tisztáson, mert a zúzmarás fák még szebbé tették a tájat, s néhol még hóval is, bár lehet, hogy az is csak a fákról lehulló zúzmara volt. A 2. ellenőrzőponton már beszédesebbek lettünk, átestünk a holtponton és mindenki felszabadultan ette a zsíros kenyeret, melyet itt kínáltak nekünk a finom, meleg teával. Már csak Bánkút volt a kihívás, mert utána már csak lefelé kellett menni és ez mégiscsak könnyebb - gondoltuk - naivan. Az út során a „síró fák” sem kíméltek bennünket, mivel egy-egy helyen nagyon olvadt a zúzmara és áztatott minket. Bánkúttól Ómassáig 4,5 km volt az út folyamatosan lefelé és néha-néha már emelkedőben bíztunk, mert rájöttünk, hogy mégsem annyira pihentető. A célban forralt borral és péksüteménnyel várták a túrázókat. Mondanom sem kell, hogy milyen megkönnyebbülten ültünk le elfogyasztani méltó jutalmunkat. A szintidőn belüli teljesítményért mindannyian oklevelet és kitűzőt kaptunk, melyeket Tanár Úr adott át nekünk. Ezek után fáradtan ugyan, de büszkén indultunk haza és mindenki elgondolkodhatott, hogy mit adott neki ez a túra : jó levegőt, szép kilátást, kitartásra nevelést, szellemi kikapcsolódást. Én mindezeket megtapasztaltam, s még többet kaptam, de sajnos leírni ennek a napnak a szépségét, megmutatni a kincseit nem lehet. Csak bátorítani tudom az embereket, hogy ha nem is ilyen hosszú távon, de minél több időt töltsenek a természetben, igyekezve megismerni annak szépségeit. Megyesi Judith / 11.k. csoport /
|
