 Nem indult igazán jól a nap a Bécsbe készülő bercsényis diákok és kísérőik számára, mert szomorú, esős idővel köszöntött november 28-a szombat hajnala. Pontban öt órakor azért elindult a minden igényt kielégítő, kényelmes autóbusz, és röpke négy és fél órás zavartalan út után meg is érkeztünk Bécsbe. Útközben egy rövid megállót is tartottunk Győr mellett az Arrabona pihenőhelynél, ahol már a naposra fordult idő minden szépsége feledtette a korai kelés okozta fáradtságot. A magyar – osztrák határ után a szélerőművek sokasága nyűgözte le azok figyelmét, akik ilyen tömegben még nem láttak hasonlót. Bécshez közeledve először a repülőtér impozáns épületének látványa, majd egy kevésbé szép olajfinomító keltette fel többek figyelmét. Ausztria fővárosát elérve aztán már a rendezett utcák és épületek sokaságát figyelhettük, amiből a busz vezetőjének szavai „rántottak ki”, mivel megérkeztünk a Belvedere palotához. A kettős palotakomplexum a 18. század elején épült, Mária Terézia vásárolta meg családja számára, ma állandó kiállításoknak ad otthont. Néhány éve csatlakozott az adventi vásárokhoz. Kisebb, de mindenképpen szerethetőbb vásári forgatag jellemzi. Ide este még visszatértünk, mert itt volt a visszautazás találkozási pontja. Csodálatos fényekkel volt kivilágítva és sokkal nagyobb volt a tömeg is. Az adventi hangulatba való belekóstolás után program szerint Bécs hagyományos piacát, a Naschmarktot kerestük fel. Bizonyos szempontból „rossz időpontban”, hiszen óriási tömeg fogadott bennünket, mintha minden bécsi éppen akkor akart volna reggelizni, vagy belekezdeni az ebédbe. Hangulatos kávézók, éttermek sokasága mellett a világ minden tájáról érkező fűszerek, gyümölcsök és sajtok illata töltötte be a levegőt. A rendelkezésre álló idő nem is volt elegendő,hogy mindent fel lehessen fedezni, ide – úgy gondolom – később még vissza kell térni egyszer. Délután egy órára volt időpontunk a Haus des Meeres múzeumba, ezért fájó szívvel ugyan, de búcsút vettünk a Naschmarkttól.  
Volt, aki végigrohant az épületen, és akadt olyan is, aki módszeresen, alulról felfelé haladva próbálta felfedezni a látnivalókat. Nagyszerű élményt nyújt főként családok számára mindaz, amit Bécs belvárosába összegyűjtöttek a világ minden pontjáról. Az épület tetejéről pedig pazar kilátás fogadta a bátrakat, akik a feltámadt széllel dacolva kimerészkedtek oda. Körbejárva az épület tetején kialakított sétányt szinte kinyílt előttünk Bécs, az embernek az az érzése támadt, hogy a lábai előtt hever a város. Alaposan elfáradva vágtunk neki következő programunknak, a belvárosi sétának. Két közkedvelt utcán haladva közelítettük meg Bécs egyik szimbólumát a Stephansdomot, közben érintettük a Bécsi Operát is. 
Időközben kigyúltak a ragyogó adventi fények az utcákon és tereken, így kevésbé vettük észre azt, hogy újra elromlott az idő, feltámadt a szél és havas eső kezdett esni. Visszafelé a Belvedere palotához még láttuk a gyönyörűen kivilágított Karlsplatzot a Karlskirchével, aztán valóban tökéletesen elfáradva megérkeztünk kiinduló pontunkhoz. Aki akart, még vásárolhatott a megélénkülő karácsonyi vásárban, majd hat órakor visszaindultunk Magyarországra. Farkas-Osváth Róbert László tanár úrnak köszönhetően vidám filmeket nézve, kényelmesen telt a visszaút, valamivel 10 óra után meg is érkeztünk Törökszentmiklósra. Köszönet mindazoknak, akik lehetővé tették ezt a szép utazást, reméljük lesz még hasonló alkalom. Azok számára, akik olvassák ezeket a sorokat, és látják a képeket, az élmények újraélését kívánom. Akik pedig még nem jártak az adventre készülő Bécsben ,remélem kedvet kapnak a beszámoló nyomán.
|
