|
A júniusi gólyatábor a salgótarjáni Lorántffy Zsuzsanna Kollégiumban volt. Egy hétig voltunk ott. A tábor elején nem ismertem senkit Krisztiánon és Dinán kívül. Mindenki idegen volt számomra. Elég nehéz volt megszokni a többiek lelkesedését.
Vasárnap beköltöztünk a kollégiumba, aznap játékos feladatokat csináltunk Béla és Bálint bácsival. Hétfőn kézműves-foglalkozások voltak, este filmet néztünk. Kedden felmérték az állóképességünket, majd a Balassi Bálint Megyei Könyvtárba mentünk. Vetítettek nekünk és nézegethettük a könyveket. Délután moziztunk, este pedig nyársaltunk. Szerdán Melinda nénivel a konfliktuskezelést gyakoroltuk, később pedig ellátogattunk a Bányamúzeumba.
Ez a hét arra volt jó, hogy a csoport összeszokjon és megismerje egymást. Rengeteg csoportfeladat volt, amiből ha akartad, ha nem, akkor is ki kellett venni a részed. Sok bizalomépítő gyakorlatot csináltunk, hogy rá merjük bízni magunkat a másikra. Egy társunkat kellett úgy felemelni, hogy mindenki fogja, de mindenki csak egy kis részét, így a súly egységesen oszlott el, egyenként csak kb. 2 kilogrammot emeltünk. Aztán bekötötték mindenki szemét, majd vonatként összeláncolva mentünk végig az ebédlőn, a portán, és hátul az udvaron. Általában a koleszban voltunk.
Elmentünk Ipolytarnócra, az Őslénymúzeumba is. Ősköveket, ősfákat mutattak nekünk, 3D- s filmeket láttunk, sőt 4D-s moziba is elvittek minket. Számomra az volt a legviccesebb, hogy amikor indultunk, kértünk egy esőkabátot, ami olyan nagy volt, hogy hárman is belefértünk. De szó szerint! Egyik ujjában Timi, a másikban én, a fejrészen pedig Noémi volt. Így mentünk végig az úton.
A tábor végére nagyon jól megismertük egymást, összebarátkoztam mindenkivel. Nagyon nehéz volt elválni tőlük, mikor vége lett a hétnek.
Puporka Csilla, Zeke Dániel
|
