|
A gólyaavatást a Nógrád Megyei Váci Mihály Gimnázium két végzős osztálya szervezte, illetve készítette elő. Hétfőtől szerdáig is voltak már feladatok, például olyan pólót kellett felvenni, amit a „nagyok” összefirkálhattak. Másnap pizsamában és plüssállattal a kezünkben kellett lennünk az iskolában. Nagyon vicces volt. Szerdán nyakkendő volt rajtunk és kívülről zoknit húztunk a cipőnkre.
Szeptember 26-án reggel, amikor felébredtem, már éreztem, hogy ez nem lesz az én napom. Az egész azzal kezdődött, hogy korán reggel gyalogolni kellett, nagyon sokat. Mikor odaértünk a téglagyár melletti rétre, már mindenki ott volt.
A verseny elméleti feladatokkal kezdődött, és, ahogy telt az idő, ezek egyre nehezebbek és megerőltetőbbek lettek. Például újra kellett éleszteni egy bábut, gólyalábon mentünk végig egy akadálypályán, és a kedvencem, amikor emberi tornyot építettünk!
Amikor befejeztük a feladatokat, amiket minden osztálynak végig kellett csinálnia, következett a gólyaavatás. Szószba mártott kekszet etettek velünk (ezzel még nem lett volna semmi baj, de a szószt a végzősök készítették el), nekem mézes arccal kellett kiszúrni egy lufit, amiben liszt volt. Kocsit is húztunk, ami tele volt tizenkettedikesekkel. Az eskütétel után összepakoltunk és indultunk vissza a kollégiumba, sokat nevettünk és beszélgettünk. Szóval így avattak fel minket, gólyákat.
Kovács Viktória, Lakatos Regina
|
