Szeressétek az öregeket.

A reszkető kezű ősz apákat,

A hajlott hátú jó anyákat.

A ráncos és eres kezeket,

Az elszürkült, sápadt szemeket.

Én nagyon kérlek titeket,

Szeressétek az öregeket.

Simogassátok meg a deres fejeket,

Csókoljátok meg a ráncos kezeket.

Öleljétek meg az öregeket,

Adjatok nekik szeretet.

Szenvedtek Ők már eleget,

A vigasztalóik ti legyetek.

Én nagyon kérlek titeket,

Szeressétek az öregeket „

Az Idősek Otthonában jártunk

Október elseje az Idősek Világnapja. Ebből az alkalomból hagyományainkhoz híven ellátogattunk az idősek otthonába, hogy köszöntsük az intézmény lakóit, és kifejezzük szeretetünket és tiszteletünket. Persze tudjuk, ahogy nem csak karácsonykor kell szeretni a másikat, úgy most sem csak ezen az egy napon kell odafigyelni a sokszor beteg és gyenge idősekre. E jeles alkalom mindenesetre kiváló arra, hogy a régen halogatott dolgokat megtegyük idős szeretteinkért, és megköszönjük mindazt az értéket, amit szorgos életük során megteremtettek számunkra. Már napokkal ezelőtt elkezdtük a készülődést, mert szerettünk volna olyan műsorral és ajándékkal kedveskedni, amiről úgy gondoltuk, hogy igazán örülni fognak az idős bácsik és nénik. Esténként népdalokat énekeltünk és csuhébabát készítettünk. Ebben segítségünkre volt Szennai Nagy Erika, a nagyhalászi művelődési ház vezetője. Ügyességet és türelmet igényelt, míg a kukoricacsuhéból lépésről lépésre takaros kis babák készültek. Sokat nevettünk, jól szórakoztunk, miközben a több zsáknyi csuhét feldolgoztuk. Véletlenül sikerültek igazán egyedi darabok is, például parasztasszony helyett japán nindzsa. Délután három órakor érkeztünk meg az otthonba, ahol nagy szeretettel fogadtak bennünket.A köszöntés után felcsendültek a szép régi dallamok: A csitári hegyek alatt…, Erdő, erdő, de magas a teteje…, Az ibrányi híres utca…

Mi magunk is meglepődtünk, hogy milyen szívesen énekeljük ezeket a régi dalokat. Jó érzés volt, hogy az idős emberek velünk együtt énekeltek és tapsoltak. Könnyes szemmel vették át a csuhébabákat, ami felidézte gyerekkori emlékeiket. Közülünk is sokan elérzékenyültünk, hiszen eszünkbe jutottak nagyszüleink, akikkel most nem lehettünk együtt.

Műsorunk végén mi is kaptunk egy nagyon szép ajándékot és néhány szép magyar népdalt az otthon lakóitól. Jó érzéssel, szép emlékekkel és azzal az ígérettel jöttünk el, hogy hamarosan újra találkozunk.