A tanulmányi útra 2011. június 20. és 24. között került sor, melyen 44 fő tanuló és 3 kísérő pedagógus vett részt. Az indulás előtti délutánon, azaz június 19-én (vasárnap) a tanulók balesetvédelmi oktatáson vettek részt. Ezt követően a program részletes ismertetése következett. Az indulás másnap reggel fél kilenckor történt. A diákok izgatottan vágtak neki a közel 450 km-es távnak. Romániába a vállaji határátkelőnél léptünk be. Az utazás jó hangulatban telt, hogy megmozgassuk egy kicsit elgémberedett izmainkat, megálltunk Kolozsvárott, ahol egy kellemes sétát tettünk a városban. A főbb nevezetességek megtekintése során egyre többünkben fogalmazódott meg az a gondolat, hogy a rengeteg román nemzeti zászló ellenére a városnak minden tégláját áthatja a magyar történelem. Utunkat folytattuk tovább Székelyudvarhely felé, ahova este 8 órára érkeztünk meg. Szállásunk a Református Diákotthonban volt, ahol a messze földön híres székely vendégszeretettel fogadtak minket. Szobáink elfoglalása, birtokba vétele után a tanulók egy frissítő sétát tehettek a városban. A hosszú utazás és az első nap alatt szerzett ismeretek, élmények hatására, valamint az előttünk álló 4 nap csodálatos „megpróbáltatásai” miatt hamar álomra hajtottuk fejünket.

   Június 21-én egy bőséges reggelit követően a helyi nevezetességeket tekintettük meg. Ellátogattunk az Emlékezés parkjába, ahol 13 magyar történelmi személy szobrát állították ki. Kísérőnk, a Református Diákotthon vezetője révén bepillantást nyerhettünk a hamisítatlan székely humorba, ugyanis anekdota formájában mesélte el a park létrejöttének történetét. Ebéd után az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyik legemlékezetesebb csatájának díszletéül szolgáló Segesvárra indultunk. Utunk során megálltunk a Jézus-szíve kápolnánál, mely Székelyudvarhely legrégebbi építészeti műemléke. Megérkezve úti célunkhoz, Halász Noémi tanuló egy kiselőadást tartott a vár jelentőségéről, hazánk történelmi életében betöltött szerepéről. Az érdekfeszítő előadás, a hely aprólékos feltérképezése és az elénk táruló panoráma mindenkit megérintett és jó érzéssel töltött el. A második nap végére megéreztük azt, hogy a romániai közlekedési helyzet miatt viszonylag rövid távolságot is elég körülményes és fárasztó megtenni, ezért a vacsorát követően elég kevesen éltek a szabadprogram által nyújtott lehetőséggel.

   A harmadik nap Törcsvárat ismerhettük meg. A legizgalmasabb programnak a Drakula-kastély mutatkozott. A kastély napjainkban múzeumként működik, benne gyönyörű bútorokkal berendezett szobákat láthattunk. A históriák szerint a hely egykoron Vlad Tepes, havasalföldi vajda egyik szálláshelyeként funkcionált. Az ebédünket Brassóban költöttük el, egy hangulatos kis pizzériában. Majd sétát tettünk a város központjában. Egy életre szóló élményt szereztünk Erdély legnagyobb és Európa legkeletibb késő gótikus temploma (1385-től 1477-ig épült), a Fekete templom megtekintésekor. Nevét akkor kapta, amikor 1689-ben az osztrákok bosszúból felgyújtották a várost és a templom falait feketére festette a füst és a korom. A hazafelé vezető út azzal telt, hogy a közösen szerzett élményeket újra átéltük, felelevenítettük.

   Az utolsó előtti napra igencsak izgalmas programokat terveztünk, Erdély két természeti kincsét, a Gyilkos-tavat és a Békás-szorost csodálhattuk meg. Az út során Major Tamás tanár úr a tó keletkezésének történetéről tartott egy lebilincselő beszámolót. Nem gondoltuk volna, hogy az előző napok alatt szerzett élményeket lehet még fokozni, de a Békás-szoros minden képzeletünket felülmúlta. Végig sétáltunk a hasadék teljes hosszán, a felénk tornyosuló hegyormok, a monumentális szirtek és az alázúduló vízesések látványa megkoronázta tanulmányi utunkat. Az ebédet a szabadban, bográcsban készítettük el. A közösen végzett munka eredményként az étel még ízletesebb lett, a társaság pedig igazi csapattá kovácsolódott össze.

   Az utolsó napon indulás előtt elkészítettük az útravaló elemózsiát és a hazaérkezés előtt még egy helyszínt megtekintettünk: Korondot. A település híres kézműves termékeiről, páratlan lehetőséget nyújtott ajándéktárgyak vásárlására. A program lezárásaként a hazafelé vezető úton, a buszon megnézegettük az öt nap alatt készített fényképeket, felidéztük az élményeket és összegeztük a látottakat.

  A projektet sikeresnek tartom, a kitűzött célokat megvalósítottuk. A tanulmányi út segítségével a tanulók életre szóló élményekkel gazdagodhattak. Ezáltal látókörük szélesedett, ismereteik bővültek.

Publikálta Vay Ádám Gimnázium, Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium

További cikkek a szerzőtől >>> Levél küldése a szerzőnek >>>