Mentorprogram a Vayban
Vészesen közeleg a felsőoktatási
jelentkezés határideje, és a végzős AJKP-s diák ilyenkor már azt sem tudja, hol
áll a feje. Annyiféle lehetőség közül választhatunk, egyetemek, főiskolák,
felsőfokú szakképzések tucatjairól érezzük azt az egyik pillanatban, hogy:
„Igen, ez az, megtaláltam!” Aztán a következő percben elbizonytalanodunk:
„Biztos, hogy jó lesz ez nekem? Biztos, hogy ezt szeretném? Biztos, hogy akarok
valami egészen újnak, idegennek, ismeretlennek (és emiatt talán még félelmetesnek
is tűnő) dolognak a részese lenni?
Most olyan döntést kell
meghoznunk, ami az egész további életünket befolyásolja, ezért legtöbben arra
törekszünk, hogy önállóan, belső késztetéstől vezetve tegyünk pontot az i-re.
Legalábbis látszólag, hiszen meghallgatjuk mi az összes tanácsot és elfogadjuk
a nekünk nyújtott segítséget, legyen a praktikus ismeret, vagy néhány biztató,
bátorító szó.
Ezért örültünk annak, hogy az
elmúlt héten, csütörtökön iskolánkba járt a Mentorprogram keretében Nyüsti
Szilvia és társa, akik gyakorló egyetemisták révén praktikus tanácsokat adtak
az előttünk álló időszakra.
Nagyon tetszett, hogy eleve úgy
tekintettek ránk, mintha már felvételt nyertünk volna valamelyik felsőoktatási
intézménybe, sőt, igyekeztek a kétkedőket is meggyőzni arról, hogy érdemes
megpróbálkozni a felvételivel, hiszen veszíteni valónk nincsen. Az oldott
hangnemben megtartott tájékoztatón olyan gyakorlati tudnivalókat is elmondtak,
amikre nekünk biztosan nem terjedt volna ki a figyelmünk. Így részletesen
ismertették velünk az összes olyan támogatási formát, mely segítségével
könnyíthetünk a továbbtanulás anyagi terhein.
Összességében
rendkívül hasznos és színvonalas programon vehettünk részt, amelyet ezúton is
szeretnék magam és társaim nevében megköszönni az Arany János Programirodának
és a HÖOK Mentorprogramjának.
Baktalórántháza, 2011. február
08.
Máté Angéla 12.
E osztályos tanuló
|