Iskolánkban az AJKP keretén belül a diákoknak lehetőségük nyílt, hogy a hétvégén a reneszánsz évhez kapcsolódva bővítsék műveltségüket eme korszakról, illetve próbára tegyék kreativitásukat és kézügyességüket.

A hétvégi program folyamán a tanulók változatos és érdekes foglalkozásokon vettek részt, amelyek közben a különböző évfolyamokon tanulók megismerhették egymást. A feladatok nagy részét csoportmunkában kellett megoldaniuk, így szinte minden diáknak lehetősége volt, hogy megmutassa milyen területen kreatív.

A tanulók aktívan közreműködtek a Rómeó és Júlia című mű kollégiumi átiratának kidolgozásában, melyet lelkesen előadtak természetesen a diákokra jellemző humor kíséretében.

Nagy sikert aratott a versírási verseny, melynek két legsikerültebb darabját lentebb olvashatják.

Természetesen a jutalmazás sem maradhatott el, melynek külön érdekessége volt, hogy valamennyi résztvevő tanuló kapott díjazást.

Összességében a diákok jól érezték magukat, kellemesen elfáradtak a feladatok kivitelezésében, s érdeklődve várják a következő hónap programjait.

 

Diákjaink költeményei: A reménytelen szerelem Életemben csak egy nőt szerettem, te voltál az, akit soha nem feledtem. Szerettelek, de te semmit nem viszonoztál, álmatlan éjszakákon csak te hiányoztál. Mikor senki sem látta annyit sírtam, nevetni ajkaimmal nem is bírtam. Reszket a lábam és reszket a szám, otthon vigasztal édesanyám. Az érzés feledésbe nem merül, ha ütöm a gitárt, a húr csak úgy pendül. A kedvenc dalunkat játszom, és a neved sírva kiáltom. A szerelem A szerelem egy nagy hülyeség, Mert ha elmúlik nincs más, csak üresség. A reménység rabja vagyok, ez tény, Hiába is minden, a lelkemben nincs több fény. Sebzett szívem csak teérted kiált, Pedig sosem vetted észre azt, mi fájt. Körülöttem megszűnik a világ, s minden kincse, Akkor ha rágondolok, mily édes ajakid íze. Most már bezárom szívem ajtaját előttetek, Hogy ne lássátok a szerelem bimbaját, mi virággá növekedett. Ne vágd le az utat, ha valami fáj, Bárhova is mégy a szerelem rád talál.