Régi igazság, hogy a múltat meg kell ismerni, hogy élhetőbb jövőt teremthessünk!
Ezért látogattunk el az ózdi Civil-házban megnyitott Holokauszt emlékkiállításra.
Amit láttunk és éreztünk csak a költők szavai képesek hűen tükrözni:
„De elcsitult a jókedv-förgeteg
S helyére ült a döbbent némaság”
( Ady) 
„Téboly
kísérget, míg keringek a láger
romjain, a
huszadik századi Bábel
emlékein.
Mert itt akarta a gazság,
hogy
csupacsont emberek a testükkel kirakják,
s emeljék
fel gyilkosok barbár hatalmát.
„
(Simon István) 
„Ez is emberi mű. A
múzeum teli
szomorú emlékekkel.
Hull a novemberi
nehéz köd az
ablakokra, mint szívemre
eszméletem keserű
gyötrelme.
Nézek az ember-bőrből
készült tárgyra:
lámpaernyőre,
mappára, s gyomrom rángva
készül, hogy kimondja
a a homo sapiens felett
a tudatom mélyén
rejlő igaz ítéletet.”
(Simon István)
„A pusztulás a pusztítás iszonyú merev váza.”
(Simon
István) Megrendítő és elgondolkodtató volt ez a kiállítás, jó lenne, ha minél többen látnák, hogy minden emberben megérlelődjön a gondolat: Ennek soha többé nem szabad megtörténnie! Buchenwald,Auschwitz,Birkenau, Belzec, Treblinka, Sobibor, Dachau ... örök mementóként álljon, hogy milyen embertelen lehet az ember, ha gyűlölet, pénz, hatalomvágy megrészegíti!
|
