Az ünnep meghittségét csak fokozta, hogy maguk a diákok szolgálták fel az estebédet a szüleiknek, a családjuknak. Egy biztos: a csodavárás elkezdődött. Ahogy ezek a megszívlelendő gondolatok is elhangzottak az ünnepi esten:  „ …még van néhány napunk, néhány óránk. Hagyjuk abba a kapkodást, csendesedjünk el, figyeljünk egymásra, mutassuk ki szeretetünket és várjunk. Várjunk a Csodára, mert bizonyosan bekövetkezik. A kérdés csak az, mi vajon észrevesszük-e, részesei leszünk-e. Még nem késő.”