A szolnoki Varga Katalin Gimnázium - Szolnok Városi Kollégium 9/A osztálya Erdély lenyűgöző csodáinak volt részese öt teljes napon át. Az alábbiakban három tanuló úti élményeiből közlünk részleteket.

Nagyszalontán először ellátogattunk Arany János szülőházába. A költő eredeti szalontai szülőháza sajnálatos módon nem maradt meg, de a helyi önkormányzat építtetett egy új épületet, melynek berendezése bemutatta, hogy milyen életet élhetett ott Arany. Indulásunk előtt elénekeltük közösen a Székely himnuszt, amelyet Józan Viktória osztálytársam kísért szaxofonon. Az emlékház után a költőről elnevezett emlékmúzeumba mentünk, ami egy Csonka toronyban kapott helyet. A múzeumban különböző emléktárgyak voltak Aranyról. A figyelmemet különösen felkeltette az a karos szék, amiben Arany János meghalt. A toronyban Szilák Dóra elszavalt Aranytól egy verset, amely véleményem szerint nagyon átadta az emlékezés érzését. Ezután Nagyváradra utaztunk, ahol az Ady múzeumot néztük meg, majd Kolozsvár következett, ahol a főtéren lévő impozáns Mátyás szobrot és a Mátyás templomot csodálhettuk meg. Este megérkeztünk szállásunkra, Magyarlónára.

Az építészet és a kultúra megismerése mellett a természet gyöngyszemeivel is találkozhattunk erdélyi utunk során. A legenda hallatára kialakult bennem egy kép a Tordai-hasadékról, de a természet fölülmúlta a legmerészebb elképzelésemet is. A sziklafalak mellett lévő apró fokokon mászkálva gyönyörködtünk mindannyian a táj sokszínű, változatos szépségén. A látvány mellett barátaimmal is jól éreztük magunkat, sokat nevettünk és viccelődtünk a túra során. Székelyföldön többnyire az előismereteim szerint viselkedtek az emberek. Rég nem látott kedvességgel, odafigyeléssel, és ami a legjobban megfogott: baráti szeretettel találkoztam. Teljesen ismeretlenek voltunk a számukra, mégis váratlan törődéssel fogadtak minket. Számomra a legnagyobb élményt az utolsó nap hozta el. Miképp a történelmen belül főképp a középkor felé irányul érdeklődésem, a történelmi építmények, szobrok, mind elmélyítették bennem ennek magyar vonatkozását. A magyar középkori építészet tetőpontja pedig nem más, mint Vajdahunyad vára. Eufórikus látvány! Teljesen lenyűgözött az egész. Nekem ez volt az utazás tetőpontja. Mindig is szerettem volna eljutni Erdélybe, és a program révén sikerült is. Köszönöm, hogy részt vehettem az utazáson.

Farkaslakán a Tamási Áron emlékműhöz vezetett az utunk, majd az író szülőházához utaztunk, ami napjainkban emlékházként fogadja a látogatókat. Korondon betekintést nyertünk egy fazekasműhelybe, és vásárlási lehetőség is volt. Kedves családtagjainknak és ismerőseinknek vehettünk szép kézműves tárgyakat. A Békás-szorosban kanyargós úton haladtunk, végül egy hegyi patak melletti kisebb, turistáknak kialakított helyen nyújtóztattuk ki a buszban elgémberedett lábainkat. Akövetkező állomás a Gyilkos-tó volt, aminek a kialakulásáról is megtudtunk érdekes dolgokat. Nem mindennapi élmény volt a vízből kiálló fák látványa. Visszaúton elmentünk Szejkefürdőre, és felsétáltunk Orbán Balázs síremlékéhez. Fáradtan értünk vissza Székelyszentlélekre. Így visszagondolva, kevésnek tűnik az öt nap. Szívesen visszamennénk, ha lehetne. De majd évek múlva is, ha visszanézzük az Erdélyben készült képeket, meleg szívvel gondolunk erre a nem mindennapi lehetőségre, melyet a program biztosított számunkra. Nagyon köszönjük!

Tóth Violetta - Koczka Tamás Attila - Kánya Zoltán