|
A Szolnok Városi Kollégium
Gyermekváros Úti Tagintézményében április 15-én néhány AJTP 10. A-s diák és két
kollégiumi nevelőtanár, valamint az énekkarosok műsorát tekinthettük meg a
szolnoki Holokausztra emlékezve.
Amíg az énekkarosok énekeltek, a
szereplők és a narrátor elfoglalták a helyüket. A dal végén felváltva hallgattuk
a narrátort és a hangjáték szereplőit, akik egy háromgyermekes zsidó családot
alakítottak. A családban két kislány és egy kisfiú volt, akiknek szüleikkel
együtt 1944. március 20-án egyik napról a másikra megváltozott az életük. A
műsor közben a narrátor előadásából megtudtuk, hogy mi történt a szolnoki zsidókkal
és hol volt Szolnokon a gettó felállítva. Az előadás rövid, de nagyon tartalmas
volt. A gyerekek és a szülők felváltva vigasztalták egymást, a kisfiú
visszaemlékezett az eddigi életükre, hogy milyen jókat játszott a testvéreivel
és az utcabeli gyerekekkel az új biciklijén. Az édesapja viszont szomorúan
mondta neki, hogy a kilakoltatás és az ingóságok kötelező leadása miatt csak a
legszükségesebb holmikat vihetik magukkal, a szeretett biciklijét is le kell
adni a rendőrségen. A hangjáték lényegre
törő volt, tetszett, hogy az énekkarosok is közreműködtek Koncz Zsuzsa Százéves
pályaudvar című dalának előadásával. A hangjáték szereplői saját színészi
tudásukhoz képest jól alakították szerepüket. Mindenki igyekezett megfelelően
hangsúlyozni, és jó hangszínnel, hangerővel beszélni. Különösen tetszett, hogy
az előadásban a feleség imája héberül hangzott el. Mindent figyelembe véve, úgy
gondolom, ez a műsor méltó megemlékezés volt a szolnoki, illetve magyarországi
holokauszt áldozatairól.
Tóth Dalma
|
