|
Mint tisztességes, aranyos kollégisták, kellő lelkesedéssel fogadtuk a programhétvége közeledtét (már amennyiben egy szerdán kezdődő, pénteken befejeződő országjárást lehet programhétvégének keresztelni – az időpontra magyarázat: tanításmentes munkanapok voltak iskolánkban), és már jó előre zúgolódtunk a november 22-re, csütörtökre tervezett öt múzeumlátogatás miatt.
Az ötödik múzeumnál …
Nem fokozta elégedettségünket a busz látványa sem, amely őszinte meglepetésünkre képes volt elindulni, sőt mi több, pár óra múlva teljes épségben megérkezni Dömösre, ahol szállásunk és (tényleg!) finom vacsora várt ránk.
Az a bizonyos busz …
Másnap reggel felkerekedtünk, hogy meghódítsuk Esztergomot. Első fontos állomásunk a Bazilika volt, ahol a barokk építészet szépségeivel ismerkedtünk, majd a várat tekintettük meg, ahol a fantasztikus idegenvezetőnk ellensúlyozta a kiállítás hiányosságait. Ekkor még kellő lendülettel tértünk vissza a Bazilikában található, hihetetlenül fényűző Főszékesegyházi Kincstárba, bár engem a gyönyörű kilátás lényegesen jobban érdekelt, mint a szentek aranyba öltöztetett csontjai.
A Bazilika árnyékában
A következő két kiállítást már csak csendes érdeklődéssel szemléltük, s lelki szemeink előtt egyre többször jelent meg az ínycsiklandozó ebéd, ami hamarosan valósággá is vált, így újult erővel folytathattuk utunkat, ezúttal a Mária Valéria hídon át. Megismerhettünk egy kedves szlovák várost, Párkányt, ezzel új ország kerülhetett fel a „Jártam külföldön is!” listára, s közben ránk esteledett.
Vár a vár - az esztergomi vár
Észrevétlenül teljesítettük a programot, másnapra csak a hazautazás maradt, s kellően elfáradva a buszon arra gondoltam, hogy ez a pár nap is olyan volt, mint a többi programhétvége – nem akartam elindulni, és mégis, a Városi Kollégiumban töltött éveim felejthetetlen színfoltja lett.
(Balogh Réka 12. A)
|
