|
Az írott forrásokon, egykorú metszeteken és a szórványos régészeti adatokon kívül a vár és város helyének, valamint települési szerkezetének meghatározásához történeti térképek, az úthálózat, utcanevek, illetve a domborzati és vízrajzi viszonyok nyújtottak támpontot.
A XVI. század közepi Szolnokkal foglalkozó történeti feldolgozások csaknem kivétel nélkül közös nevezőre jutottak abban, hogy a település megerősítése igen jelentős vállalkozásnak tartható. A forrásokból ugyanis egyértelműen kitűnik, hogy Buda 1541-es elfoglalása után a törökök tervszerűen hódoltatták a magyar vidéket. Céljuk egy többszörösen tagolt várhálózat létrehozása a tartományi központ, Buda körül, továbbá a felvonulási területek biztonságának megszervezése. Azért, hogy Szolnok török kézre kerülését meghiúsítsák, Habsburg Ferdinánd királyi hadvezetése 1550. szeptember 10-én hozzávetőleg 10.000 embert vont össze a vár felépítésének biztosítására Báthori András főkapitány és Niklas von Salm vezérlete alatt. A következő évben a várost is palánkfallal övezték. Egész vármegyék parasztsága, gyalog és igás napszámosok, egyszerre 5-600 ember dolgozott folyamatosan. Rajtuk kívül a közeli török fennhatóság alatt levő városok közül Nagykőrös, Kecskemét és Cegléd, valamint a királyi haderő, Egerből pedig itáliai kőfaragók, cseh és morva szakmunkások is hozzájárultak az építéséhez.
Az 1550 őszén elkezdett erődítési munkálatok markáns környezetátalakítással jártak együtt, melyek következményei napjainkig jelen vannak. Egyrészt egy szigetet hoztak létre azáltal, hogy a Zagyva eredeti tiszai torkolatától nyugatra egy új Zagyva-medret ástak ki a vár északi és nyugati oldala mentén. Másrészt ezen a Tisza és a Zagyva folyók által teljesen körülölelt szigeten a mesterségesen kialakított mederből kitermelt föld körülölelt szigeten a mesterségesen kialakított mederből kitermelt föld felhasználásával létesítették a vár palánkfalait, illetve töltötték fel belső szintjét. 1551-ben pedig a városi vizesárok kiásásával – melynek kitermelt földjéből építették a város palánkfalait – a Zagyvát és Tiszát egy újabb csatornával kötötték össze. Ma már sem a városárok, sem pedig a Zagyva ősi keleti ága nem funkcionál. Az előbbinek teljesen nyoma veszett, az utóbbinak is csak egyes részei észlelhetők, ugyanakkor a Zagyvának a Tabántól egészen a Tiszáig húzódó egyetlen aktív szakasza az 1550-es várépítésnek köszönhetően jött létre.
Szolnok történetének rekonstruálása mindmáig meglehetősen egyoldalú, csaknem kizárólag írott és képi források alapján valósult meg. A névadó szolnoki szandzsák székhelyeként ugyan egyházi, világi és katonai építkezései számottevőek voltak, a felszínen azonban ennek semmi nyoma nem maradt, minden a föld alá került. Az elpusztulás oka az, hogy egykor a Tisza és a Zagyva két ága által védett vár és az attól nyugatra található város helye teljesen beépült, és napjainkig folyamatosan lakott, de a természet erői sem voltak kegyesek: a vár utolsó maradványait az 1879-es nagy tiszai árvíz mosta el. Ezek a szomorú tények ugyan önmagukban még nem jelentenének megoldhatatlan feladatot, de ehhez társult az is, hogy Szolnokon a városi régészet gyermekcipőben jár, a tervszerű topográfiai kutatások mindmáig hiányoznak, csak néhány kisebb leletmentés elvégzésére adódott lehetőség.
A fentebb leírtakból következik, hogy a vár és a város helyének, továbbá szerkezetének azonosítását eddig célul kitűző kutatók megállapításai csupán előzetesnek tekinthetők.
Ugyanakkor a jövőre nézve sem táplálhatunk túlzott illúziókat: Szolnok belterületén mindeddig nem alakult ki annak hagyománya, hogy beruházások vagy lakóházépítések megkezdése előtt ásatásokat végezzenek. Napjainkban is azt tapasztalhatjuk – még az oly fontos várban is –, hogy a hatályos törvényeket semmibe véve, kijátszva, megelőző régészeti feltárás és szakfelügyelet nélkül építkeznek, örökre elfedve, elpusztítva pótolhatatlan régészeti örökségünket.
Előadásunkban a török kori vár és város helyének, valamint kiterjedésének pontosítását kíséreljük meg történeti feldolgozások, írott és képi források bevonásával, kiegészítve két új, mindeddig figyelmen kívül hagyott forráscsoporttal: légifotó elemzéssel (1-2. kép), illetőleg a vizsgált területen nagy számban lemélyített talajmechanikai fúrások (3-4. kép) adatainak kiértékelésével.
Két világháború (feltehetően 1928–1937) között készített légifotó Szolnok városmagjáról, a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum Térképtárából.
1920-ban készített várostérkép, ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai TanszékTérképtárából.
A vizsgálatba bevont talajmechanikai fúrások elhelyezkedése légifotón (fent) és térképen (lent).
A tanulmányt készítették; DR. KERTÉSZ RÓBERT – NAGY DÉNES – BANA ZSOLT
|
