|
A képviselőt a tettei minősítik
Alig kezdődött el a kampány, az emberek máris elfáradtak a fejük kapkodásában. Az utcán lassan összemosódnak a szemünk előtt a piszkosszürke, a feketés-zöld, a sötétre árnyalt piros, de már a kék plakátok is. A postaládákba kerülő, méregdrága papírra nyomtatott kampányanyagok nagyrésze olvasatlanul, rutinmozdulattal a kukákban landol. Sokan azonnal zenei, vagy sport csatornára kapcsolnak, ha politikus, vagy politológus jelenik meg a tévében. A nagygyűlések most már a Fidesznél is öregedő átlagéletkorú hallgatósága évek óta ugyanabból a törzsközönségből tevődik össze, akik közé nem kunszt elmenni sikeresen tájolni, azaz országjárni. Ám minden politikus tudja, hogy a biztos szavazó attól biztos, hogy jószerével fát lehet vágni a hátán. És mindezek tetejében csak ömlik, zúdul a Cola ízű amerikanizált kampány az óvatlan polgár nyakába.
Szerencse, hogy még vannak olyan politikusok, akik nemcsak a mosópor reklám stílusú marketingben hisznek. Ők folyamatosan az emberek mellett, azok közösségeiben keresik a mindennapi élet megjavításának, szebbé tételének legjobb megoldási lehetőségeit. Ilyen jelölt Varju László országgyűlési képviselő is, aki Taksony polgármestereként valamint Csepel Sziget és Környéke Többcélú Önkormányzati Társulás Település és Területfejlesztési Bizottsága elnökeként közismert élharcosa a Csepel szigeti gerincút megépítésének, valamint a Ráckeve-Soroksári Dunaág üdülőkörzetté alakításának.
Nemcsak kampány idején látják szívesen közvetlen, barátkozó és nyílt modora miatt a nyugdíjas klubokban, vállalkozói összejöveteleken továbbá más civil fórumokon egyaránt. Most persze úgy megtelt a határidő naptára a rendezvényekkel, hogy családját is alig-alig látja. Sokrétű elfoglaltsága mellett mégis van ideje a boltban, vagy a piacon megállni egy kis beszélgetésre, politizálásra. A bálokon pedig nemcsak kedvelt táncos, de zeneszünetben a viccelődés mellett mindig szó esik a választási csatározásról, az ország dolgairól, a kistérség örömeiről és gondjairól.
Varju László, mint minden agilis ember újabb és újabb ötleteket valósít meg, kampánya során is. Hiszi és vallja, hogy a politikus legfőbb erényei a tetteiben mérhetők, de azt is, hogy a legfőbb eszköze a közvetlen szó, a meggyőzés. Tengernyi elfoglaltsága dacára éppen ezért be-bekoppan leendő és esetleges választói ajtaján feltöltődni, vitatkozni valamit új információkat szerezni a mindennapok tényleges valóságából. S, hogy milyenek ezek a találkozások, hát lássunk egy példát.
Szigetszentmiklós, lakótelep, második emelet, csengő. Az ajtót csinos, ápolt frizurájú, szabadidőruhás ötvenes hölgy nyitja. A bemutatkozáskor jól megnézi a honatyát, azután elmosolyodik.
-Jé, tényleg maga az! Sokszor látom a tévében. A parlamenti széke ott van Gyurcsány Ferenc mögött. -már invitálja is a kívülállókat.
A nagyszobában képek, könyvek, számítógép és mutatós-, kedves tárgyak. Mint mondja, sokat szörfözik a NET-en, érdeklik a hazai és külföldi események iránt. Gyorsan kiderül, hogy az előző választáskor Kuncze Gáborra szavazott és szimpatizál a liberális gondolatokkal. A beszélgetést így azután át meg átszövik a napi politika és a családi élet sikerei, problémái.
Komoly gondjuk, -de valamennyi Budapestre ingázónak- a lakosságnövekedéssel arányosan romló tömegközlekedés. Amikor a gyermek nulladik órás, már a hatos busszal elindul. Ugyanis hét órától kilencig a húsz perces út eltart másfél óráig. Tényleg nagyon elkelne már a szigeti út. Ezt követően arról esik szó, hogy tenni kellene valamit a pártfüggetlen, de sokszor önmagát a kormánytól is függetlennek képzelő lelketlen hivatalnokokkal szemben.
-Akár kérni megyek, akár nekik viszek jó hírt, legtöbbször semmibe sem vesznek.- vélekedik a háziasszony. A polgármester képviselőjelölt azonnal helyesel. Erősíti a véleményt, hogy mind jobban előtérbe kell helyezni a közigazgatás szolgáltató jellegét. A lelketlen, nemtörődöm, úrhatnám hivatalnokoknak, hivatalon kívül van a helye.
Kiderül, hogy a gazdasszonyt hosszas tüdőgyulladás után utcára tette munkaadója. Hiába van diplomája, amikor ránéztek a születési évére
Végül megoldódott a helyzete. No, de a gyerekek! Négyből három pályaválasztás előtt áll.
-Csak nézünk ki a fejünkből, hogy hová menjenek. Mert az a baj, hogy a pedagógus is elszörnyűködik, ha egy jótanuló és ügyeskezű gyerek asztalos szeretne lenni.- panaszolja. No igen, nemcsak az oktatásban, hanem a fejekben is rendet kellene teremteni. Tovább gördül a beszélgetés s pillanat alatt a túlzó ifjonti igények és a sokszor beszűkült lehetősége mérlegelésénél tartanak. Felemlítik milyen jó, hogy immár a pályakezdők és az ötven fölöttiek elhelyezkedését új kormányintézkedés segíti. Mindketten hasznosnak és fontosnak ítélik, hogy a minisztérium honlapján ma már minden munkavállaló nyomon követheti, hogy fizetik e utána a járulékokat. Egyre gyorsabban pörögnek a nevek és események, sorra kerül többek között a baloldal számára balul sikerült köztársasági elnökválasztás, ki lesz Polt Péter utóda, meddig húzódik még a bróker ügy, mi lesz a rendszerváltás előtti besúgók névsorával s még egy csipkelődő, személyes sztori is elhangzik a településen született Kövér Lászlóról.
Mindketten teljesen egyetértenek abban, hogy a II. Nemzeti Fejlesztési Terv szerinti fő célok, az iparosítás, a gazdasági szolgáltatás, a logisztika és a turizmus mind-mind közvetlenül érinti a térség boldogulását. Ezen fejlesztések megvalósításáért nem széthúzni, hanem összefogni kell képviselőknek, önkormányzatoknak, vállalkozóknak egyaránt. Persze a jelentős változások elérése érdekében meg kellene újítani a helyi képviselőtestületet is. Végül újra a közelgő szavazáshoz kanyarodva a vendéglátó lendületes hitel állítja, hogy:
-Mi, akik csak választunk picik vagyunk, de a 78 éves szüleimnek valamint a gyerekeimnek egyaránt mondom, menjenek el szavazni mert sok múlik rajtunk is. Így tudjuk biztosítani, hagy ne csak négyévente tartsanak egyesek fontosnak bennünket "panel prolikat".
|
