A Hotel Lehel Gyöngye tanácstermében két hete tanulnak a kiválasztott neszűriek. Ennek híre is ment a romák körében, többen kis irigységgel tették szóvá, hogy ki válogatott, s kiket, hogy lehetett bekerülni a programba, aminek végső célja, hogy munkát találjanak a romák, állásba kerülhessenek. Ennek nyomán indultam el, hogy megtudjam, mi is történik a Neszűrben a romákkal.

A szálló teraszán a multiplikátorok csoportja szünetet tartva beszélgetett a tavaszi napsütésben. Kérésemre a fotóhoz csak néhányan álltak össze, a többség úgy gondolta, nem szeretne az újságban szerepelni. Pedig – utóbb kiderült – igazán nincs szégyellni valójuk!

Borzalmas szó a hivatalos multiplikátor, így Tasi Csaba programvezetővel abban állapodtunk meg, a példakép kifejezést használjuk. Ők azok, akik igyekeznek, majd példát mutatni a saját életükkel, miközben segítik a szintén megoldást kereső társaikat.

Először azt kértem, a kiválasztott személyekről beszéljünk, miért éppen ők kerültek be ebbe a programba.

 -         Vissza kell menni 2010 őszére. Ekkor egy nagyon alapos felmérést kezdtünk el a Neszűrben – kezdi a szociálpedagógus végzettségű fiatalember. -  Kiderült, hogy az átlag jászberényieknek nagyon téves információi vannak a Neszűrről, az ott élőkről.  Jelenleg az állandóan a Neszűrben élő mintegy 600 fő kétharmada nem roma származású. Az utóbbi 10-15 évben települtek a Neszűrbe főként Budapestről és az agglomerációs övezetből. A cigányság csak egyharmada az itt élőknek. A területen nem jó a közbiztonság, nincs közvilágítás, nincsenek közművek az áramellátáson kívül, nem túl jó szemétszállítás, a berényiek egy csoportja idehordja ki a szemetét. Gyakorlatilag a családsegítőn kívül más nem foglalkozik az itt élőkkel.  A program első felében egy kérdőíves vizsgálatot csináltunk a Neszűrben, melynek keretében 86 főt sikerült megkérdeznünk. Volt köztük roma és nem roma, idős, fiatal, jászberényi és betelepült, 8 általánost végzett és nem végzett egyaránt. Arra törekedtünk, hogy a Neszűrben élők minden csoportját elérjük. Nagyon megörültünk, mert 34-en jelentkeztek, arra hogy szeretnének az álláskeresési képességfejlesztő képzésünkön részt venni.

 Önbizalom nélkül nem megy

 A képzést Kerékgyártó Zsuzsa tréner tartotta. – A jelentkezőket a képzés előtt újból megkerestük, elbeszélgettünk velük, de ekkor már csak 26-an vállalták, hogy a képzésben részt vesznek, aztán amikor az első foglalkozásra sor került, akkor még kevesebben lettek.– mondta el.

A két szakember hozzáfűzte, hogy aki évek óta nem tud elhelyezkedni, az lelkileg is tönkre megy. Egy idő után már nem is próbálkozik, mert a kudarcélményt többször nem szeretné megélni. Kikerül a munkaügyi központ rendszeréből, nem kap semmilyen támogatást, szociális ellátást. Valóban nagyon mélyre süllyed, amiből kitörni egyedül, segítség nélkül már nem is lehet. Tulajdonképpen ezért indult ez a program. Az pedig külön öröm a szervezők számára, hogy az időközben megalakult, önkormányzati neszűri munkacsoport egy tagja is részt vett a foglalkozásokon.

  - Megérte vállalni ezt a tanfolyamot - kérdeztem Ürmös Jánostól, aki fiatalos büszkeséggel adta nevét is a riport során. – Nekem megtetszett, és megígértem, hogy eljövök válaszolta. - Számomra nagyon fontos, hogy az önbizalmat növelte. Most esélyt látok a munkára, az elhelyezkedésre. Nagyon bízom benne, hogy megtalálom azt, ami nekem való. Nagyon fontos, hogy itt egyénre szabottan foglalkoztak velünk. Azt sajnálom csupán, hogy csak kéthetes volt ez a tanfolyam. Azt tessék leírni, nem igaz, hogy nem akarnak a romák dolgozni. Itt azt is kibeszéltük, hogy miért nem találunk munkát, s most másként látjuk a dolgokat. Az önbizalom erősítése nagyon kellett az én esetemben.

 Egymás példája is segíthet

 Marcsi a lányával együtt vett részt a programban, s ahogy megismertem máris mondhatom, ő igazi példakép. Csepelről kerültek a Neszűrbe négy évvel ezelőtt. Elmesélte, nem egyszer esett meg vele, hogy állást talált, ám amikor neszűri címét bemondta, azonnal azt mondták, hogy betelt a létszám és visszamondták a foglalkoztatását. Többször is találkoztak az álláskeresésük során a „neszűri” megbélyegzéssel, pedig ők nem is romák.

-         Lehet változtatni a neszűri emberek életén, vannak itt dolgozni akaró emberek. Ez a program most számomra is reményt adott arra, hogy lesz munkám, állásom. Valóban az önbizalom az nagyon fontos. A foglalkozások során felszínre került sok olyan dolog, amire nem is gondol egy idő után az ember. Ismeretségeket is kötöttünk, ami szintén fontos. Én sok újat tanultam – mondta.

 Kerékgyártó Zsuzsa érdekes tapasztalatairól is beszélt. A foglalkozások során kiderült, hogy a közösségi életet is hiányolják a neszűriek. Vannak ugyan civil szervezetek a Neszűrben, de valahogy nem jutottak el mindenkihez, tevékenységük egy szűk területre, rétegre korlátozódik. Az Öregerdei Gyermektáborban nincs fűtés, így csak tavasztól őszig vehető igénybe, de akkor idénymunkán, napszámban dolgoznak legtöbben. Szóval kellene egy hely, ahol összejönnek, egy „csapat”, ahol segítik is egymást gondjában, bajában.

 -         Ki kell beszélni a bajokat, erre is szántunk időt – folytatta Kerékgyártó Zsuzsa. – Mi nem diszkriminálunk, egyenrangú mindenki a csoportban. Tisztelik is egymást a résztvevők. A társadalom előítéletes gondolkodásán kellene változtatni, s talán ez a legnehezebb. Szemléletváltozás nélkül nagyon nehéz lesz e programot is sikerre vinni, de bízunk benne. Akik vállalták a képzést, azok változtatni akarnak sorsukon. Örültek, hogy előítélet nélkül történik végre valami velük. A kudarcot tűrni is tanítani kell, ezt is tudják már. Azonban hisszük mindnyájan, hogy a fejekben a változás elkezdődik! A program része a munkahelyek feltárása, a munkaadók keresése is.

 Tavasz lévén, szóba kerül a mezőgazdasági munka, hiszen ezt is vállalják sokan, mert meg kell élni. Kiderült, hogy a napszám 250-400 forintos órabért jelent, s nagyon kétséges megélhetés. Alkalmanként adódik, egyik nap van, másik nap nincs, és nem is hivatalos kereset. Azonban többeknek ez is fontos. A Vöröskereszt vetőmag adományozási akciója  a Neszűrben 10 családhoz jutott el. Ebben is segítettek a program segítői. Ők saját kiskertjükben termelhetnek zöldségeket saját maguk számára. Ez is fontos dologként merült fel a beszélgetés során.

A most kiképzett példaképek kezét nem engedik el. Mentorok segítik a folytatást. Őket február közepén készítették fel a munkára, melyre Rácz Tamás, a Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke kérte fel őket. A hat mentor a példaképek álláshoz juttatását segíti az elkövetkező időszakban. Azonban mivel a példaképre szánt létszám – 20 fős keret van - nem teljes, még keresnek erre jelentkezőket, ők is részt vehetnek egy újabb egyhetes kurzuson, belefér a pályázati lehetőség kereteibe. A végső cél a biztos, hivatalos állásba kerülés. Ehhez álláskeresési technikákat tanultak, de önéletrajzot írni, állásinterjúra való felkészülést is, kommunikációs fejlesztésre is sor került. A példakép – multiplikátor - , ha munkát talált, utána saját útjával, tapasztalataival segítheti majd neszűri sorstársait, hogy nekik is sikerüljön kikerülni a kilátástalanságból.

- Az álláskeresés a mentorral közös feladat. Azonban ehhez is ad segítséget a program. Május elején a munkaadók és a város vezetői számára szervezünk egy konferenciát, ahol ismertetjük eddigi munkánkat, és segítségüket is kérjük. Vannak, akik további képzésre, munkahelyi, szakmai tanfolyamra is szívesen vállalkoznak. Akinek a nyolc általánosa nincs meg, annak is keressük a módot a bizonyítvány megszerzésére. A program csak 2012 februárjában zárul, azaz van még sok feladat előttünk – zárta Tasi Csaba az ismertetést. Azonban a példaképpé válók lehetőségét újra megemlítette. Április 11-től ismét példaképeket készítenek fel arra, hogy állást találhassanak, s segíthessenek másokon is.

Kiss Erika

Publikálta null