A lomoktól való megszabadulásnak nincs igazán kultúrája Jászberényben. Lelkiismeretlen emberek mindenütt szétdobálják szemetüket, ami a kukába nem fér bele. Évtizedes ugyan a küzdelem a szemléletformálás terén, mérhetetlenül alacsony eredménnyel. Egy nappal a lomizás előtt Baranyi László képviselő lakossági fórumán legalább egy órán át csak arról volt szó, hogy a 8-as körzetben hol rakják le illegálisan a szemetet az emberek. Többen név szerint is tudták, hogy kik hordják az ő kertjük mögé a hulladékot, de azt is, milyen autók zúdítanak ki szemetet a Zagyva partjára. Tehát vannak, akik már másként állnak a kérdéshez.

A lomizás stációi

Amióta van Jászberényben szervezett, jó előre meghirdetett lomtalanítás, sok család igyekszik spájzolni a megunt holmit, és ilyenkor ad rajta túl. Egy új foglalkozás is kialakult, igaz, erről nem lehet OKJ-s bizonyítványt szerezni. A lomizással általában cigány emberek, családok foglalkoznak. Ennek a jelenségnek kettős haszna van. A még valamire használható holmik nem kerülnek a jászteleki nagy hulladéklerakóba, s így vagy úgy, de hasznosulnak. A lomizó csapat – már a takarosabb romákból állók – a szétszóródott szemetet össze is szedik, így a kijelölt gyűjtőhelyek környékén nem kell hetekig szemétben taposva járni, a szél nem teríti be a környéket hulladékdarabokkal. Persze megesik, hogy két lomis csapat küzd a kincsekért, és hangos veszekedés zaja tölti be a környéket. Azonban mára szinte kialakult, hogy kik melyik helyen „dolgozhatnak”. Az okos romák szépen felosztották maguk között a területet.

A Repce utca kijelölt helyén két férfi és egy hölgy üldögélt egy kis tűzrakás mellett. A levágott gallyakat igyekeztek elégetni. A tűzrakás, az égetés azonban tilos, egy rendőr szólt is nekik, így már csak parázslott az alja, amikor odaértem. A két férfi meglehetősen ellenségesen fogadott. Amikor a fényképezőgépet is meglátták, tiltakoztak, őket nem fotózhatom. A fiatalabb ajánlotta, hogy fizessek neki egy képért, egyezzünk meg az árban.

A konténerben nagyrészt növényi hulladékok voltak, amit ilyenkor, illetve ilyen formában nem lehetne ide tenni. Jött egy utánfutós autó, egy nagy – 200-220 literes – hűtőszekrényt hozott. Pedig ez sem megengedett, meg kellett volna várni, amikor a veszélyes hulladéknak minősülő holmik gyűjtése van meghirdetve. Egy nagyon szépen karbantartott Trabant tetején fémhulladékok érkeztek. No, erre való a lomtalanítás! Arrébb egy kupac fém- és műanyag hulladék mellett kiselejtezett számítógép, nyomtató hevert. Ez is veszélyes hulladék!

Pár perc múlva érkeztek a konténerszállítók, második fuvarban ezen a szombaton. A Berénykom munkásai is látták, veszélyes hulladéknak minősülő holmik is vannak a megtelt konténerben, de mit tehetnek. Ők elszállítanak mindent, nekik nem feladatuk a válogatás. Gyorsan, szakszerűn lekerült az üres, fel a teli nyitott konténer, s máris indultak vele a Jákóhalmi úti gyűjtőhelyre.

Indultam én is tovább. A nem barátságos férfi utánam kiáltott: Azt írja meg, hogy ez a kurva állam miért nem ad munkát nekünk. Azért kell itt lomizni, hogy egy kis pénzhez jussunk!

Káosz a Toborzó utcában

A Toborzó utcába bekanyarodva már messziről láttam, hogy itt valami nagy disznóság van. A gázelosztó kerítése mögött tele volt már a konténer. Rengeteg fa levágott ágai tornyosultak mellette, benne pedig a kitermelt tuskó, gyökérzet földdel együtt! Nos, ez is tilos lenne ilyenkor. Nagy területen körben szemét, hulladék, gallyakkal, de karvastagságú faágak is.

Zománcozott zsíros bödönök – nagyanyám korabeliek - sorakoztak a füvön. Kisebb, nagyobb, piros, kék. A legnagyobb lehetett vagy 6-8 literes. A lomizók egyike – akitől a békesség kedvéért engedélyt kértem a riportkészítéshez – mutatta, a bödönben a zsír is benne van, szinte teli! Majd hozzátette: viszi haza, a zsírt el is fogyasztják majd. Hat gyereket nevelni nem egyszerű, ezért minden pénzkereseti lehetőséget meg kell ragadni.

Egy kiszolgált, régi típusú, vaslábakon álló gáztűzhely mellett beszélgettünk. Amit lehet, viszik a MÉH-be. Azonban a mostani lomis szezon nagyon gyenge, alig kerül ki igazán értékesíthető dolog. A Toborzó utcában pedig azért ilyen nagy a felfordulás, mert már pénteken is hordtak oda szemetet. A Jász-Plasztikos overált viselő férfit nem néztem volna romának, de az. Társával együtt magyarázzák, hogy ők tudják mennyi veszélyes hulladék – tévék, rádió, elektromos háztartási kisgépek, porszívók, monitorok – kerül a lomizásba. De  mit tehetnek, nem parancsolnak senkinek. Aki kiviszi a konténerhez, annak kellene tudni, mit lehet és mit nem.

A cigányok helyzetéről is szó kerül. Három műszakban dolgozik, 90 ezer, amit hazavisz. Ez nagyon kevés, 50 ezer elmegy a rezsire, s ott a hat gyerek. Azt mondja korábban segélyt kapott, 50 ezer forintot, s mellette alkalmi munkákat vállalt. Az jobb volt, mert most a három műszak mellett nem tud pluszpénzt keresni. Elkeseredett, azt mondja: lopni kell, hogy megéljenek az emberek.

Mellettünk húz el egy kocka-Lada utánfutóval. A felmagasított oldalú utánfutó tele van kivágott tujákkal. Lerakják, s szó nélkül elhúznak, csak úgy porzik utánuk az utca. Talán ők is tudják, hogy ez illegális dolog! Kivihetnék Jásztelekre, a regionális hulladéklerakóba, de a benzin drága, itt lerakni olcsóbb.

Érkezik ide is a konténerszállító. A kirakott üvegezett ajtók, ablakok mentése kezdődik, azokat nem kell elvinni, majd jó lesz építkezésnél. Arrább egy fiatalasszony kopott fotelok társaságában válogat a holmik között, van-e valami, ami jó lenne a gyerekeknek. Idősebb asszony ücsörög egy széken. 27 500 forintot kap, férje meghalt, ilyenkor összegyűjt ezt azt,  hogy az unokáknak adhasson valamit. Keserves az élet, mondja szomorúan.

Nem halat, hálót szeretnének

A Tulipán utcában sem fogadtak örömmel, amikor meglátták, hogy nem hoztam semmi használhatót. Azonban barátságosan elbeszélgettünk a férfiakkal, mert úgy tűnik, a lomizás inkább férfiaknak való munka. Nagyon gyenge az üzlet - mondta a legidősebb, talán a főnök. Valóban, nem sok mindent látok, a konténert nemrég cserélték. Külön kupacba rakva csekély értékes holmi vár új gazdára. Köztük azonban egy igen jó állapotú szőnyeg is van szépen összetekercselve.

A konténerben kerékpár- és autógumik sorakoznak, ami szintén nem a lomtalanítás alanya, de hozták, bedobták. Festékes dobozokkal, más műanyaghulladékkal együtt, PVC padlóburkoló és padlószőnyeg darabok töltik ki a teret.

A járda mellet az árok szélén ülve egy fiatal férfi vezetékek burkolatát metszi le nagy szakértelemmel. Előbukkannak a réz szálak, amiért pénzt kap a MÉH-ben. A Munkás utcában lakik, négy gyereke van, kell minden fillér. Neki van nyolc általánosa, s most a közmunkaprogramra vár, hogy ismét dolgozhasson hivatalosan is.  Büntetve nem volt soha, erre büszke, s inkább foglalkozik lomizással, mint hogy lopni járjon.

Közben érkeznek szállítmányok. Több női csizma kerül a szőnyeg mellé, de a sportcipők sem kerülnek a konténerbe. Segítenek egy autó platójáról a kiszuperált bicikliket lerakni. Az autós szól, hogy a kávéfőző használható, működőképes, csak ki kell alaposan tisztítani. A lerakott női kerékpár igen jó állapotú, csak a gumikat kell kicserélni rajta, és lehet vele biciklizni. A másik kettő meglehetősen rozoga, de kerekeket is hoztak velük, akinek van ideje, türelme, összerakhatja, kijavíthatja.

A csapat főnöke a cigányság nehéz helyzetének anomáliáit magyarázza. Felhozza a helyi kisebbségi önkormányzat és vezetője munkájának furcsaságait. Az nem segítség a romáknak, ha hozzá fordulnak tanácsért, és azt kapják, hogy a polgármesteri hivatalba menjenek be, ott verjék ki a balhét. A fiatalabbak szóbahozzák, hogy van, amikor pénzt osztanak – hogy a hivatal vagy a kisebbségi önkormányzat, azt nem is tudják - , a Munkás utcába is vittek, de az ottaniak azt se tudják mit írtak alá, már aki tud írni.

A főnök azonban nagyon jól tájékozott. Tudja, hogy egy mentor-program indult, s a Neszűrben foglalkozásokat tartanak többek számára. Kiket választottak erre ki, s ki választotta őket – kérdi. Mert a romák nem szeretnek így élni, szeretnének előbbre jutni, de ehhez nem kaptak eddig igazi segítséget. Mert nem segélyosztás a megoldás, hanem, hogy maguk intézhessék ügyeiket, képesek legyenek rá! Csak ezt meg kéne valahogy tanulni, tanítani nekik. Ezt nem kapták meg eddig a kisebbségi önkormányzattól. Így marad a lomizás, ami keserves kereset, de tisztességes.

Kiss Erika

Publikálta null