A Fácán utcai pékségbe nem volt egyszerű bejutni, mert a bejáratot éppen áthelyezték. Láthatóan az egész épület felújítása, bővítése történik vagy történt nemrég, de a munkákkal még nem készültek el teljesen. Az irodában beszélgettünk egy kicsit, ami szeptembertől szakmunkástanulók oktatóterme lesz.

 -         Nagyon nehéz jól képzett szakembert találni. Azt gondolom, az emberek leszoktak a munkáról, ez pedig nem jó tendencia – kezdte a beszélgetést Sebestyén László. – Voltak korábban kereskedő-tanulóim. Büszkén vallom, hogy jól felkészítettük a diákokat, a vizsgákon megállták a helyüket. Négyes-ötös tanulók voltak, és többen ma is a szakmában vannak. Sütőipari tanulóm is volt, szintén jó szakember lett. Most ismét belevágunk, hiszen a jó terméket csak felkészült dolgozó tudja elkészíteni. A szakmai képzéshez kell az oktatóterem is, hiszen a jó gyakorlati munka a biztos elméleti alapozáson is múlik. A mostani beruházás eredményeként tíz tanulót tud a Sebestyén Kft. fogadni. Nagyon remélem, szeptemberben itt indulhat szakmai pályájuk.

-        

 - Ön hogyan lett pék, hol tanult?

-         Ezt a szakmát választottam, de az 1970-es-, 80-as években nem volt Jászberényben pék képzés. Akkor teljesen más rendszerben történt a szakképzés. A pékeket Nagykőrösön képezték, én is ott végeztem. Utána a jászberényi kenyérgyárban dolgoztam, később a jászladányi üzemben voltam vezető. 1990-ben egyéni vállalkozóként kibéreltem egy kis pékséget Pest megyében, majd 1992-ben hazajöttem, és családi vállalkozást indítottunk a feleségemmel, egy kis boltot nyitottunk.

-         Áttért a kereskedelemre?

-         Igen, ez volt a fő profil, de két kis pékség is volt a vállalkozásban, ami ellátta a boltokat. Az egyik a Mátyás utcában, a másik a Jókai úti bolt mellett. A hazai kereskedelem számára óriási kihívás volt a multik megjelenése Magyarországon. Teljesen padlóra tette a hazai kis boltokat. Vissza kellett nekünk is lépni, csak három boltunk maradt, a Jászteleki úti, a Jókai úti és az érparti. A kenyeret, a pékárut mi készítettük, illetve kisebb mennyiséget szállítottunk más üzleteknek is, de a kereskedelem nagyon alapvető élelmiszerekre, napi cikkekre korlátozódott.

-         Most pedig itt beszélgetünk egy takaros üzemben, ahol napi 15-20 mázsa kenyeret sütnek.

-         Az élet mindig hoz fordulatokat. Udvardi Pál nyugdíjba vonult 2007 végén, megkeresett, hogy eladja a pékségét. Nem gondolkoztam rajta sokat, két hónap múlva már átvettük az üzemet. Az én elvem, hogy mindent magunk végezzünk, amit csak lehet. Azaz a termelés, a szállítás, a karbantartás és az értékesítés is a Sebestyén Kft. tevékenysége. Csak a könyvelőt, az adóügyek szakemberét vagy éppen a jogászt vesszük igénybe „külsősként”. Az üzem termelési rendszerének átalakítása megkívánta a beruházást, ami még nincs készen. A technológiai sorrend szerint kellett az átalakításokat megvalósítani, mégpedig úgy, hogy közben szinte egy napra sem állhattunk le. Hát nem volt könnyű az építőknek sem, de ma már látszik, hogy megérte a fáradozás.

Körbenéztünk az üzemben, ahol a ki és beszállításhoz, a logisztikai egységhez még van mit hozzátenni. Sebestyén László azonban már látja hogyan lesz megoldva a nagyobb teherautók ki-beközlekedése, de a térburkolást és az aszfaltozott udvart is látja. A beérkezett alapanyagok a felhasználás sorrendje szerint van elrendezve. A lisztraktárban a zsákok katonás rendben várakoznak most, de lesz silós beszállítás is, amihez a berendezést is hamarosan megkapja az üzem. A silós liszt használatával nehéz fizikai munkát spórolnak majd meg, s talán egy kicsit olcsóbb is, mint a zsákos. 

A következő helyiségben a kovász készül.

- Mi hagyományos technológiával dolgozunk. Számomra a kenyér lelke a kovász. A dagasztáshoz lehet gépeket igénybe venni, de utána a kézi feldolgozást sem hagyhatjuk el. Ez bizony kemény fizikai munka. A mi termékeink élő anyagok, nem lehet csak gépekkel előállítani. Megfelelő kézi munka nélkül szerintem nincs jó kenyér – jelenti ki a cégvezető.

Az állványokon egykilós szabvány-formákban várják a veknik, hogy a kemencébe kerüljenek. Aztán továbbmegyünk, hogy a sütőház melegét és az illatokat is érezzük. A sütőház nagyjából az üzem közepe, de egészen biztos, hogy a lelke is. Egyik oldalról a kidolgozott, jól megkelesztett, átdolgozott nyers kenyerek érkeznek, a másik oldalról pedig a kézzel készített sütemények.

-         Olyan sütemények készülnek itt, ami a pékáruk kategóriába tartoznak, kakaós tekercsek, kalácsok, almás lepény és társai. Ezek is nagyon keresettek, tízóraira, uzsonnára a gyerekeknek kell ilyen is.

-         Amióta ez a péksége megvan milyen területet lát el?

-         Úgy 50 kilométerre, Szolnokra, Gyöngyösre is szállítunk, de Jászberénybe is sok helyre, saját boltjaink mellett vannak béreltek is, és más partner is. Ezzel az üzemmel nagy változás történt a cégünk életében. Egy új korszak kezdődött, a bővülés, a fejlesztés irányába haladva. A beruházás, ami most történik 74 milliós, ehhez nyertünk pályázatot 50%-os támogatást.

-         Milyennek látja a jövőt a liszt és a benzinárak növekedési ütemét ismerve?

-         Azt gondolom, hogy ez egy újabb nagy kihívás, talán, mint a 2000-es évi változás, a multik térnyerésekor volt. A gazdasági helyzet már csak olyan, hogy van növekedés, aztán nehezebb korszak, majd újabb fellendülés. Nyilván ki kell találni, hogy mit tehetünk a benzin- és lisztárak növekedésével. Most azonban szeptemberig szeretnék ellátni. Szeretném itt, az új oktatóteremben látni azt a tíz diákot, akik pékmesterséget tanulnak. Nagyon fontos számomra, a cégünk számára, hogy jó szakemberekké váljanak itt, s megbízható munkatársaivá az üzemünknek is.

Kiss Erika

Publikálta null