Süsü nagyon barátságos volt, s amikor a tüzet okádta és a füstöt fújta, akkor se félt senkise tőle, mert ő egy kedves, szeretetreméltó, jó sárkány. Sajnos neki már csak egy feje volt, ami sárkánycsaládokban meglehetősen szégyen. Így apja és testvérei – akiknek három fejük volt – elzavarták a fogyatékkal élő Süsüt. Fájlalta is ezt szegény melegszívű, jóságos sárkányunk, így a kicsi gyermekszíveket is megdobogtatta happyendes története.

Az aprónép szüleik és főként nagymamáik társaságában zsúfolásig megtöltötte a színháztermet délelőtt és délután is. Nagyszerű vasárnapi program volt ez, ami bennem is emlékeket idézett. Bábszínházba magam is gyakran töltöttem vasárnap délelőttömet vagy délutánomat egykoron. Most Viola – két és félévesen - ült egy órán át moccanatlanul az ölemben, s nézte a történetet. Mindent értett, mert szombaton Apa régi mesekönyvéből Süsü történetét elolvastuk, s tudta, hogy Süsü egy jó sárkány. Nem mondom, kicsit megilletődött, amikor az előtérben várakoztunk a tömegben. Fel is kéredzkedett a karomba, hogy onnan jobban lássa mi is a helyzet. Ám a színház varázsa megérintette. Este nem győzte mesélte szüleinek milyen volt színházban járni, s milyen volt Süsü. Igaz, ekkor a tüzet és a füstöt nekem kellett volna fújnom, ami nem sikerült igazán, de ettől még a beszámolója hiteles volt. Nagy élmény volt a színházi látogatás, ez kétségtelen.

Az egri Harlekin Bábszínház művészei megérdemelten kapták a tapsot. A történet vége felé a gyerekek maguk kezdték ütemesen összeütni tenyerüket, s az Éljen Süsü kiállítások ritmusa is átterjedt az aprónépre. Hiába, ami jó, az jó. Csukás István irodalmi rangú meséje és színpadi, filmes átdolgozása generációkat szórakoztatott,  nevelt és remélem, nevel is. KE

Publikálta null