A jászberényiek számára mindig fontos és büszkeségre okot adó dolog
volt, ha egy közülük való magas tisztségbe került. A „mi fiunk”-ra
odafigyeltek, számon tartották pályája alakulását. A történelem során volt,
amikor a Parlament elnöke volt éppen a nagy tiszteletnek örvendő személy, de
kormányzati pozícióban is volt már többször jászberényi illetőségű férfiú. Az
elmúlt szombaton este a Lehel Vezér Gimnázium alapítványi báljának díszvendége
Balog Ádám is a „mi fiunk”.
A Nemzetgazdasági Minisztérium adóügyekért
felelős helyettes államtitkárával a bál előtt találkoztam. A 32 éves fiatalember
2003-ban a közgazdasági egyetemen kapta első diplomáját, felesége is
közgazdász. A négyéves Csongorral és a kétéves Lucával izgatottan várják a
család harmadik gyermekét. Nem véletlen tehát, hogy a családi adókedvezménnyel
kezdtük a beszélgetést, hiszen a 2011-től érvényes új szabályok sok mindenkit
érintenek, de azok értelmezésében éppen egy kis kavarodás volt tapasztalható a
napokban. Erről pedig a legtöbbet éppen Balog Ádám tudja, hiszen az új
adószabályok, az adózás új rendjének kialakítása az ő szakterülete.
- Egy átlagos munkavállaló
esetében a kedvezmény egy gyermek esetén havonta 62 500 forint, amit az adóalapból kell levonni. Ami e felett
marad, abból kell a személyi jövedelemadót kiszámolni és megfizetni. Ez havi 10
ezer forint adócsökkenést fog
eredményezni. Ha két gyermek van a családban, akkor 125 ezer forintot lehet az
adóalapból levonni. Három gyermek esetében már 206 250 forint gyermekenként
és havonta a kedvezmény. A napokban kiderült, hogy egy-két ponton kiigazításra
szorul a törvény, amit hamarosan meg is teszünk, hiszen az a cél, hogy a
gyermeke(ke)t nevelő családok terhei csökkenjenek.
- A közgazdasági diploma mellett jogi diplomával is rendelkezik. Erre
miért volt szüksége?
- Alapvetően közgazdász vagyok,
annak tartom magam. A jogászok más gondolkodásmóddal bírnak, egy más világ,
amit fontos volt megismernem. Én az adózás területén dolgozom a diplomám
megszerzése óta. E terület olyan, ahol a jogi ismeretek, a szabályozás
értelmezése fontos. Szükséges, hogy eligazodjak közöttük, meglássam az
összefüggéseket, megtaláljam a megoldásokat. Nem lettem jogász azzal, hogy van
ilyen végzettségem is. Én szeretem a józan, logikus gondolkodást, szeretek
ebből kiindulni. Úgy gondolom azonban, hogy az alaposabb jogi ismeretekre
mindenkinek szüksége lenne. Nem úgy, hogy jogi egyetemet kell mindenkinek
végezni, de már középiskolában is hasznos volna alapos jogi és közgazdasági
ismeretekkel felvértezve érettségizni. Nem a törvénykönyvek ismeretére
gondolok, de arra, hogyan kell értelmezni a jogszabályokat, milyen szintű
jogszabályok vannak, hol lehet utána nézni egy-egy fontos kérdésnek, mi az
összefüggés a jogszabály és a rendeletek között, és még sorolhatnám. Persze az
sem volna rossz, ha a közgazdaság terén is több ismerettel bírnának emberek,
például a GDP-ről és az ország eladósodottságáról, vagy éppen a szociális
ellátó-rendszerekről. Fontos volna, hogy ismerjék, miként lehet kft.-t vagy bt.-t
alapítani, milyen adófizetési kötelezettségeik vannak. Az oktatási rendszer
valamelyik szakaszába érdemes volna ezeket az ismeretek beépíteni, hiszen az alapműveltség
részei ezek.
-
- Miért a
közgazdászi pályát választotta? A családban, ha jól tudom, nem volt ennek
hagyománya.
-
Igen, ez így van, orvos és pedagógus a jellemző. Nagyon
őszintén elmondom, hiszen nem titok: a középiskolában szerettem a matekot és a
történelmet. Azokat a tanárokat is nagyon szerettem és tiszteltem, akik ezeket
tanították. A közgázra pedig ez volt a két felvételi tárgy. Nem igazán tudtam,
hogy mi a közgazdaságtan, csak azt láttam, hogy ez egy jó egyetem, nem is
könnyű bejutni, csak a jobb képességűeknek van esélye. Készültem a
továbbtanulásra jó eredményekkel, nyelvtanulással.
-
Hogyan kezdődött
a pályája az egyetem után?
-
Tettem egy pár kitérőt. Próbálkoztam a marketinggel,
utána a controllinggal. Ezek gyakornoki állások voltak. Egy nagyon értékes
emberrel találkoztam, akivel sokat beszélgettem, és az adózás felé fordultam.
Ez kellemes határterületnek bizonyult, úgy éreztem, hogy nekem ez való, és be
is vált, megszerettem. Egy nemzetközi tanácsadó cég magyarországi irodájához
kerültem, a PricewaterhouseCoopers-hez, ahol hét évet töltöttem el.
-
Egy ilyen
tanácsadócégnél is van hivatali ranglétra?
-
Igen, ha jól
számolom tizenkét fokozat lehetséges a hazai irodánál, de e fölött is vannak
még fokozatok, hiszen ez egy nemzetközi cégcsoport. Én is haladtam előre a
rangsorban, középvezetői szintre kerültem az évek során. Sokat tanultam
természetesen, az emberi kapcsolatok, a konfliktuskezelés terén.
-
Kiknek adtak
tanácsokat?
-
Én főleg multinacionális cégekkel dolgoztam, nagy
magyar cégeknek, illetve egy-két gazdag magánszemélynek is adtunk tanácsokat. A
cég profiljában voltak állami vállalatok is, de jellemzően a multinacionális
cégek és a hazai nagy vállalkozások voltak a megrendelőink.
-
2010 tavaszán
miért döntött a váltás mellett? Hogyan lett államtitkár-helyettes Önből?
-
Nem én kerestem a minisztériumot, hanem engem
szólítottak meg. Valaki ajánlott engem Matolcsy György miniszter úr figyelmébe.
Ő az adóügyi helyettes államtitkári pozícióra keresett megfelelő szakembert.
Olyat, akinek van már tapasztalata, de fiatalember, nyelveket beszél,
kapcsolatteremtő és kommunikációs készéggel is rendelkezik. Leültünk a miniszter
úrral beszélgetni, elmondta, hogy ő mit gondol, mit szeretne az adórendszerben
tenni, én is elmondtam, hogy mit gondolok, mit látok e területen. A tartalmas
beszélgetés során nagyon sok mindenben értettünk egyet, láttuk hasonlóan a
dolgokat. Másnap telefonáltak, hogy Matolcsy úr engem választott.
-
Ez a pozíció
bizonyára átrendezte a hétköznapokat 2010-ben. Hazánk EU-s elnöksége januártól
pedig újabb feladatot hozott az Ön számára is?
-
Ez így van, a Nemzetgazdasági Minisztérium a gazdasági
és pénzügyi kérdésekért felelős, a munkacsoportokat mi irányítjuk. A mi
esetünkben az ECOFIN munkacsoport tevékenysége a fontos, ahol a kérdések
10-20%-a az adózás témakörét érintik, amiben számomra van feladat. Itt bizony
az EU-s országok adózási rendszereit jól kell ismerni, ami nem egyszerű, hiszen
ahány ország, szinte annyi féle megoldás van e téren. Nagyon sok munkával jár
ez a minisztériumi normál feladatok mellett.
-
Brüsszelből
ugorjunk egy nagyot, ide Jászberénybe. A Lehel Vezér Gimnázium bálját nyitotta
meg szombaton, ezért jött haza. Ez a haza a nagypapa, Balog János tanár úr
házát jelenti.
-
A meghívás óriási megtiszteltetés nekem, nem is vagyok
biztos abban, hogy ezt kiérdemeltem, hiszen még fiatal vagyok
-
A gimnáziumhoz
milyen élményei fűződnek?
-
Kellemes emlékeim vannak, már csak azért is, mert
először egy jó nevű, de nem jászberényi középiskolát választottam. Azonban
néhány nap elég volt arra, hogy meglássam, nem volt jó választás, így kerültem
a Lehelbe. Az itt töltött négy év fontosságát persze akkor nem éreztem. Az volt
fontos, hogy nyelvvizsgát tegyek, hogy hány plusz ponttal fogok az egyetemre
menni. Most így visszatekintve azonban már tudom, hogy azok az értékek, az a
szemlélet, az a hozzáállás, amit itt kaptunk, később már nem nagyon változik
meg az emberben. Ami ekkor kialakult azon még lehet picit korrigálni,
csiszolgatni, de alapvetően már nem. Itt dőltek el a nagy kérdések: szeretsz-e
dolgozni az előrejutás érdekében, elfogadod-e mások kritikáját, túl tudsz-e
jutni a nehézségeken, van-e erős hited abban, hogy meg tudod oldani a
problémákat. Ezek a benső tulajdonságok ekkor alakulnak ki, a 14-18 éves
korban, amihez a gimnázium is bizonyára sokat hozzá tett a maga módján. Én sok
olyan sikeres emberrel találkoztam, aki vidékről érkezett erős lélekkel és
küzdeni tudással. Amikor az egyetemre bekerültem tapasztaltam, hogy a nagy
pesti középiskolákból érkezettek tudása több, biztosabb volt, mint a vidékieké.
Azonban ez az előny az évek során eltűnt, mert mi, vidékiek hoztunk valamit,
amit nem tanítanak az órákon egyetlen középiskolában sem. Én nem tudom, hogy
például a Lehelben tudják-e, hogy milyen hozzáadott értéket adnak a diákjaik
számára. Mert ez is nagyon fontos!
Kiss Erika
|