Főterünk meghatározó épülete a főtemplom jelenlegi épülettömbje 1774-1782 között épült fel. A közelében van több szakrális emlékmű is. A barokk stílusban készített Bánkódó Krisztus szobrot 1732-ben a templomot övező kerítés részeként helyezték el.  A közelében a plébánia 1761-63 között, még földszintes barokk épületként létesült.

Egykoron a templomokat kerítéssel is körbevették, a templomkert is jelentőséggel bírt, így volt ez Jászberényben is. Azonban a fejlődés, a közlekedés jelentősége nőtt, így a kerítést elbontották, és a kőanyag egy részét 1805-1806-ban nagy kőhíd építésénél felhasználták. Nepomuki Szt. János tiszteletére 1728-ban a kőhíd mellett felállított szobrát 1830-ban a plébánia és a Bánkódó Krisztus által már „kijelölt” kerítés vonalába helyezték át. 1831-ben nagy kolerajárvány pusztított Jászberényben is. Ennek múltával állították fel a Szentháromság oszlopot a járványtól való megszabadulás emlékére az így kialakult terület közepére.

A következő meghatározó esemény 1840-ben történt. Szent Rozália Jászberény védőszentje. Emlékére építettek egy kápolnát klasszicista stílusban. Ennek tervezője Haág Ádám vagy más forrás szerint Rábel Károly, a kőhíd építője volt. A kápolna Nepomuki Szt. János és a Bánkódó Krisztus szobor közé került a plébánia kerítésének vonalába. Egy kissé különlegesen, ugyanis a tynpanonos részt tartó dór oszlopok ebből a vonalból kiugrottak. Az oszlopok által kijelölt területet vasrácsos kerítéssel is körbe vették. A Rozália kápolnával szemben állt ekkor a Szentháromság oszlop.

A promenád történetében a XIX. század végén jelentős események következtek. 1889-ben elkészült a gimnázium emeletes épülete, ami tulajdonképpen kijelölte a déli határvonalat. Ugyancsak 1889-ben épült fel Jászberény első emeletes lakóháza, a Gyurkóczi-féle ház a gimnáziummal szemben, oldalával illeszkedve a plébánia melletti kerítés vonalához. Gyurkóczi Antal műiparos, sírkő- és kőfaragó mester volt, az üzemét az 1870-es években alapította. Az új épületben két lakás volt: az egyik 3 szoba, konyha, kamra és az emeleten 4 szoba, előszoba, konyha, kamra. Az emeletet alapításától, 1893-tól a Jászsági Hitelintézet és Takarékpénztár bérelte 1905-ig. Gyurkóczi Antal 1906-ban meghalt, a vállalkozást Csák József kőfaragó vette át, így jobbára Csák-házkén ismerjük ezt az épületet.

Néhány év múlva, 1894-ben a plébániát is felújították, emeltráépítéssel bővítették. Ezzel még látványosabb lett a terület. Fákat ültettek benne, sok növény uralta meglehetős kuszaságban. Deszka és léckerítéssel vették körbe. 

 A városvezetés nagyobb figyelme az 1900-as évek elején a főtér városháza, Lehel Szálló előtti részére korlátozódott, ahol a piaci árusítás zajlott sárban, porban, piszokban. A tér részbeni kikövezésére, járda- és útépítésre 1912-ben került sor. Aztán jött az első világháború, amikor a városszépítésre nem jutott sem pénz, sem figyelem.

Az 1920-as évek elején nagy tereprendezések kezdődtek a városközpontban. A Csincsa betemetése, a környező területek – a Nádor utca, csirkepiac - feltöltése is ekkor történt. A Zagyva-partoldalt 1927-ben kezdték kikövezni a Nádor utcai szakaszon, a zárda előtti Szűzlány kútját és környékét is szépítették. Nagy fásítás is történt a piactér szélén körbe.

Országszerte napirenden volt a húszas évek elején a világháború áldozatainak állítandó emlékművek ügye, amit kormányrendelet is előírt. Jászberényben 1923-tól visszatérő ügy volt a hősi emlékmű kérdése. A városatyák, hosszas vita után az emlékmű helyéül a promenádot választották.

Csakhogy e területet is fel kellett előbb tölteni, a környezetet, a parkot rendezni, hogy az emlékmű méltó helyre kerülhessen. A feltöltéshez 1800 köbméter földet hozattak. Ami a promenádról kimaradt, az a csirkepiac területére került.

A Szentháromság-oszlopot 1926-ban elmozdították a promenád közepéről arrébb vitték, a templomhoz közelebb, a jelenlegi helyére, és fel is újították. A Rozália-kápolna oszlopait körülvevő kerítést eltávolították még 1925-ben, így a gyalogos közlekedés akadálytalan lett a templomtól a gimnáziumig a plébánia kerítése mellett.

Végül többéves huzavona után, 1926. október 24-én a hősi emlékművet – Vass Viktor és Pongrácz D. Szigfrid alkotását - felavatták, melyet 455 hős fia emlékére állíttatott a város. A megye és a város elöljárói, érdeklődő közönsége előtt – szakadó esőben – gróf Apponyi Albert Jászberény országgyűlési képviselője mondott ünnepi beszédet. Ekkor a promenád legszélén állt az emlékmű. Ezt azonban a városlakók kifogásolták, így a későbbiekben a parkot kiszélesítették, így van ma is füves rész előtte.

 A promenád jelentősége így növekedett, és kertészeti szempontból is megújult az 1930-as évek elején. Egy gyönyörű franciaparkot alakítottak ki, ahol – néhány év alatt - dús növényzet, sétányok, később padok és szökőkút is volt. Az 1920-as években ismert műkertész volt a városban Huber Rudolf. Nem lehetetlen, hogy az ő munkája is benne van a szép parkban. A területet alacsony kő(beton)kerítésre helyezett kovácsoltvas kerítés is övezte egykoron. A plébánia fala előtt pedig széles kocsiút is volt. Erről az állapotáról sok képeslap is készült a harmincas években, hiszen Jászberény egyik nevezetes része lett a promenád.

Kiss Erika

Publikálta null