A Jászság első gimnáziumát 1767-ben Jászapátin
Dósa Pál jászkapitány alapította. Fenntartása azonban anyagi gondokkal küzdött,
így 1779-ben Jászberény városa vállalta, hogy tovább működteti, finanszírozza
azt. Így a gimnáziumot elköltöztették Jászapátiból. Előbb a hadnagyi
kvártélyban működött, majd 1788-ban a főtéren álló granárium (gabonatároló)
épületét alakították át iskolai célra. 
Az oktatási igényeknek azonban a
XIX. század végén már nem felelt meg a földszintes, kis toronnyal bíró épület,
ezért egy új megépítését vállalta a
képviselő-testület. Az anyagi forrást pedig abból összegből biztosította, mely
a kerületi székház – ma bíróság – épületének az igazságügyminisztériumnak
történt eladásából származott. Ez 60 ezer forint volt 1886-ban.
A gimnázium főtemplomra néző,
emeletes épülete Benkó Károly tervei és Jiraszek Nándor, valamint Krausz Lipót
kivitelezésében elkészült 1889-ben.
Amikor a piactérként funkcionáló főtéren
körbenézett az egykori látogató, a következőt láthatta. A kerületi székház
mellett magasodott 1832-től Taczmann István által építtetett egyemeletes
Pannónia szálló és kávéház. A sarkon túl a szintén emeletes városháza. Vele szemben pedig már készült a Bathó-palota
1895-ben.
A gimnázium mögött pedig egy
lepusztult épület éktelenkedett, a város tulajdonában lévő ún. kőpince, ami már
a XVIII. században is megvolt. Raktárak voltak ott és kocsma is. A gimnázium
emeletes épülete mellett a kőpince nem maradhatott fenn, hiszen a környezete
szinte igényelte annak a területnek a beépítését. Már 1888-ban szó volt arról,
hogy egy szálloda-étterem épülhetne a gimnázium mellé. A képviselő-testület 1891-ben
hozott határozatot arról, hogy a pincét elbontatja, és helyén egy korszerű vendégfogadót
építtet. A Jászkürt Fogadó sem volt már ekkor jó állapotban, szállóvendég alig
vette igénybe. Szintén megújításra érett az az épület is.
Egy jelentős beruházás azonban az
1890-es években sem ment egyszerűen. Pályázatot írtak ki, de egyik terv sem
nyerte el a városvezetés tetszését. Több éves huzavona után végül Monaszterly Szilárd pesti műépítész
kapott megbízást a végleges tervek elkészítésére. A kivitelező kiválasztása sem
ment simán. A pályázók – megismerve a terveket - legalacsonyabb ajánlata 138
ezer forintról szólt, de a képviselők csak 100 ezer forintot akartak erre
szánni. Már 1893-at írtak, amikor sok tárgyalást követően sikerült Pitta Lipóttal az építkezésről sikerült
megegyezni. A 138 ezer forintos költségbe sem fért bele az építkezés, pedig
sok, a tervekben szereplő díszítést elhagytak, és hitelt is vett fel a város.
Az építkezés 1893 szeptemberében mégis elkezdődött.
A kivitelezés közben az eredeti
tervet módosítani kellett, mert például a telek kisebb volt, mint amire a
tervek készültek. A tervező közben meghalt, ami újabb akadályt jelentett. Az
igények miatt az udvari istállót szélesítették, a főbejárat melletti boltokból
kimaradt a téglaoszlop, a nagyterem melletti részt úgy alakították ki, hogy ott
színpad lehessen. A fogadó udvarán – plusz kiadásként - artézi kutat fúrattak
és víztározót létesítettek. A szobák, a kávéház vízellátása azonban megoldatlan
volt, de az épület világítása is. Végül 1895 tavaszára nagyjából készen lett az
épület, az üzemeltetés bérletét Verseghy Károly vendéglős nyerte el. A
berendezés nagy részét is ő finanszírozta.
A Lehel szállóban 20 szoba volt, udvari
bejárata fölött – a Holló András utcai részen - azonban az 1894-es jelölés
található, ami a történtek ismeretében nem a valódi évszám. A földszinten
étterem, kávéház volt. Több üzlet is megnyílt, volt ott hentes és mészárszék,
divatszalon, cipőüzlet. Spagatner Zsigmond – Székely Mihály apja – is bérbevett
egyet, s ékszerboltot alakított ki.
Braun Zsigmond vasboltnak rendezte be a gimnázium melletti üzletet, mely
az 1990-es végéig itt működött. Volt időszak, amikor 18 Lehel-beli üzlet
bérleti díja gyarapította a város kasszáját. Üzletek a Zagyva felőli oldalon is
voltak egykoron.
A kávéházban híres cigányzenekarok
húzták a talpalávalót. Itt kezdte pályafutását Rácz Aladár cimbalom művész, de
Ady Endre is ült az egyik ablak mögött. A nagyteremben fényes bálokat,
koncerteket rendeztek, vándor színtársulatok tartottak ott színházi előadást. A
húszas évektől a nagyteremben filmvetítéseket tartottak, itt működött a Városi
Mozgó, az első igazi mozi 1941-ig.
A II. világháború után szovjet
tisztek és családjaik lakták a szállodai szobákat 1953-ig. 1955-től a szálloda
és az étterem újra működött egészen a rendszerváltásig. Az ötvenes évek végétől
a Hűtőgépgyár Lehel Klubjaként a munkásművelődés, a szocialista brigádok
szolgálatában is állt az épület. Később a városi tanács művelődési házának
adott otthont, s máig ez a feladata, mint Déryné Művelődési Központ. A
szállodai részt átalakítva a gimnáziumhoz csatolták 1990 elején,
most ott tantermek vannak. A vendéglátásnak azonban leáldozott a kora, az
éttermet, kávéházat már az önkormányzat adta el az 1990-es évek elején, így
most bankok és üzletek és a pizzázó működnek a földszinten.
Kiss Erika
|
