A meglepetés – Sas István és Szűcs Gábor aktív közreműködésével - sikerült, mert sejtelme sem volt arról, hogy hetvenedik születésnapja alkalmából készült ünnepre a csapat, az egykori táncos- és munkatársak, a jó barátok, kollégák, tanítványok, az 1977-es Ki mit tud-os győzelemben résztvevő táncosok nagy része.

Rigó Erika – Papp Imre volt diákja és táncospárja – ötlete volt már a hatvanadik születésnapkor is egy nagy ünneplés, akkor a Víz utcában. Most a Déryné Művelődési Központ épülete volt soron, mert itt is dolgozott Imre, vezetője volt az intézménynek. És még van a tarsolyban a folytatásról szóló ötlet is, hiszen a gimnáziumban is tanított Papp Imre kémia-biológia tanárként.

Az ének után a tánc következett, mert a Zagyva banda is rákezdte, és Papp Imre táncra perdült, amúgy legényesen. Aztán a lányok mellé álltak, s váltogatva egymást mutatták meg, ma is a vérükben van a néptánc lépéseinek minden kombinációja. Aztán jött a köszöntés, H. Bathó Edittől mindnyájunk nevében, az ajándékok, az ölelések, a gratulációk. Sorban álltunk egy kézszorításért, egy vállveregetésért, egy baráti ölelésért Imre előtt.

Persze nem hagyhatta szó nélkül ezt az ünneplést, így elmondta, mélyreható gyökere van az eltelt 70 esztendőnek, és a gyökereknél ott van a Jászság Népi Együttes minden alapító tagja és a későbbi táncosok, a sikerek kovácsai, akik egy új korszakot nyitottak nemcsak Papp Imre életében, de Jászberény, a Jászság és a magyar néptánc-mozgalom történetében is. A sors akarta így, hogy az alapító születése és az alapítás jeles évfordulói is összeesnek, hiszen az együttes a negyvenedik jubileumra készül 2011-ben.

 - Sok mindenre büszke lehetek, a családomra, az öt gyermekemre, az unokákra, a munkámra.  Nehéz ember voltam, tudom, mégis mellettem álltatok. Ti adtatok nekem célt, azt az érzést, hogy jó ügyet szolgálok a néptáncegyütessel. Ezt az érzést kívánom, hogy ki-ki érezze pályafutása során, mert ez adott erőt nekem mindenkor. Kiváló emberek és munkatársak voltak mellettem a DMK-ban is, levettek a vállamról minden terhet, hogy az együttessel, a néptánccal foglalkozhassak. Az 1977-es Ki mit tud győzelemmel a magyar néptánc-mozgalom élvonalába írtuk be a nevünket, és az együttes ma is ott van! – mondta Imre nagy meghatottsággal, de büszkeséggel is.

Szűcs Gábor, a JNE jelenlegi művészeti vezetője - aki Papp Imrétől 1996-ban vette át a stafétát, – azt mondta, ezt a pozíciót és ezt a színvonalat mindig meg fogják tartani, hiszen olyan iskolába jártak, amit Papp Imre vezetett, s mindig méltóak fognak maradni a kivívott hírnévhez.

A „titkos” rendezvényre egy kis kiállítást is összeállítottak a szervezők. A régi fotókon egy-egy tablóbáli fellépés, külföldi turné pillanata villan fel. „Nézd, ott van Tímár Sándor, ez meg Vásárhelyi Laci bácsi, itt meg Finnországban vagyunk.  Bakonyi Istvánnak még milyen nagy haja volt itt. Mihályi Gabi, meg Bús Kati már akkor is együtt voltak.” Ilyen mondatok hallatszottak a nézelődés közben. Egy címlapfotón Papp Imre és Péterbencze Anikó járja a verbunkot. Mindenkinek van egy története. Osztályfőnöke volt Imre azoknak, akik az 1971-es alapításkor beléptek nemcsak egy együttesbe, de egy olyan világba, mely máig az életük meghatározója. Nem csak táncosok lettek, de pedagógusok, táncoktatók, együttesek, tánckarok alapítói, vezetői szerte az országban, egészem a Magyar Állami Népi Együttesig. Némelyeknek karrierjét is meghatározta a tánc, másoknak a világot nyitotta ki a népzene, a néptánc megismerése, az a közösség, mely sorsát terelte, s máig erős kötődést jelent számára. Ezt kapták Papp Imrétől. Erre büszkék, s ezt köszönték meg a hetvenedik születésnapon, meg majd a következőkön is.

Kiss Erika

Publikálta null