|
A jászberényi patikus lánya
minden szempontból rosszkor született. Karácsony szentestéjén nem túl
szerencsés világra jönni, hiszen a születésnapi ünneplés így elvész a nagyobb
ünnep áhítatában. Róza esetében még az is csapást jelentett, hogy atyja fiút
várt, s ő csupán egy kis vörös hajú lánygyermek lett. A német származású,
Jászberénybe települt Scheckenbach patikus pedig azt nem érte meg, hogy olyan
nagyhírű operaénekes, a magyar nyelvű színjátszás nagy asszonyává lett, akinek
emléke 200 év után is él még magyar honban.
Jászberényben szerencsére számon
tartják Dérynét, emlékét civil szervezetek és intézmények is ápolják, azonban a
karácsonyi születésnap helyett a szeptemberi halálozási napkor tisztelegnek
előtte. A Malom Film-Színház vezetése azonban úgy gondolta, mégis kell a
születésnapra is időzíteni egy programot. Kedden este családias légkörben
zajlott az áhítatosan szép emlékidéző előadás. 
Várszegi Tibor színházigazgató
bevezetőjében úgy fogalmazott, van valami spirituális abban, hogy egykori – ma
már nem létező - szülőházától alig 150 méterre született egy színház, melynek színpadán
Déryné egyetlen néző előtt is hódolattal játszott volna 200 évvel ezelőtt. Nem
csillog-villog ez a színház, kopottas és szerény, mégis patinás, talán a pesti
rondellához hasonlatos, ahol Déryné oly szívesen és oly nagy örömmel kezdte
pályáját. Ez a színház másfél éve kezdte működését, azóta formálódik közönsége,
melynek érezhetően emelkedett igényszintje, és igyekszik valami olyan csodát
adni, amit csak a színház és az avatott művészek tudnak. Elvarázsolni,
felemelni, megtisztítani elmét és lelket egyaránt, minőséget adni, közvetíteni.
„Déryné új színháza szellemi minőséget hozott, azért oltalmazzuk és tápláljuk e
helyet” – fogalmazott Várszegi Tibor.
Dérynének el kellett azonban
Jászberényből a XIX. század elején mennie ahhoz, hogy hírnévre tehessen szert.
Életútját, emlékeit idős korában megírta egy kötetben, ami fontos
színháztörténeti dokumentum is egyben. Ennek a naplónak a feldolgozása volt az
alapja annak az előadásnak, melyet Varga Kata színművész, Sipos Marianna
operaénekes és Mazalin Wanda zongoraművész varázsolt elénk.
A jól szerkesztett műsor során
felcsendültek francia és német nyelven Déryné egykor volt sikeres szerepei, a
pálya olykor érdekes fordulatai. Elénk hozta a piciny társulat a sorsfordító
helyzeteket, jeleneteket, a vándorszínészet nehézségeit, barátságokat,
szerelmeket és gyötrelmeket. Déryvel kötött furcsa házasságát és az öregedés, a
színpadtól, a pályától való búcsúzás
éveinek fájó emlékét. A produkcióban nyomon követhettük azt, miként lett egy
naiv kislányból a magyar nyelvű színjátszás nagyasszonya, aki 42 éven át állt a
színpadon színésznőként és főként operaénekesként.
A színésznő és az operaénekesnő
közös játékában egyesült a korabeli nagy művész ma bennünk élő alakja. A
háromfős társulat nagy átélő erővel tudott atmoszférát teremteni, a pillanat
súlyát megmutatni a csenddel, a tehetséget az áriákkal, zenével. Magasztos
pillanatok voltak, melyeket sajnos ezen az estén keveseknek adatott meg átélni.
Pedig felemelt és megtisztított. És büszkeséggel is elöltött, hiszen olyan
kincse van Jászberénynek, amire fenntartások és hátsó gondolatok, alantas
szándékok nélkül lehetünk büszkék.
Kiss Erika
|
