Értem persze aggodalmát, hiszen a Lehel Vadásztársaságnak jó híre, rangja van a megyében. Nem vétetlen, hogy a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Vadász Szövetség és a Vadász Kamara éppen nekik ítélte oda ez évben a gr. Nádasdy Ferenc Emlékplakettet. Az indoklás szerint a magyar vadgazdálkodás és a vadászat fejlesztése, természeti értékeink védelme, a szakma hírnevének megőrzése érdekében kifejtett eredményes tevékenységük alapján érdemelték ki az elismerést. Nyilván a fővadász munkáját is minősíti az elismerés.

A mezőgazdaságban, a vadállományban esett károkról a városi ember keveset tud. Pedig a város és környéke biztonsága érdekében a Tarna és a Zagyva gátját is átvágták júniusban, két nagy területet is víztározóvá minősítve ezzel. Ott az élővilág helyzete jelentősen megváltozott, talán csak a vízimadarak „örültek” az új lehetőségeknek.

Beültünk hát a Lada Nívába, hogy közelebbről lássam, miért fáj oly nagyon György Imre szíve. A vadásztársaság egyik területe a Necső. Learatatlan, elszáradtan kornyadozó búza és napraforgótáblák mellett haladtunk, melyeket felvert a gyom is. Lehangoló a látvány.

 - Az árvízzel, belvízzel sújtott területeken most is a nagy a vízborítás.  Az éves átlagos csapadék kétszerese esett már le. A víz megmarad a területen, vízi madarak telepedtek ide. A mezőgazdálkodás ellehetetlenült, nem tudták learatni, megművelni a táblákat, a vízben sás, nád nőtt. Az apróvadak itt nem tudnak megélni. A vadállományt télen etetni kell, de a vadetetőink sok területen vízben állnak, vagy olyan helyen vannak, ahová nem tudunk a vízborítás miatt kijutni, a földutak egy része járhatatlan – magyarázza. – Az etetést a járható utak mentén megpróbáljuk megoldani, mert etetni muszáj. Nagy a veszteségünk, a maradék állományt meg kell menteni.

Út közben megtudtam, hogy a Jászságban május óta tartó természeti csapás miatt az árvízzel sújtott területen a vadásztársaság nyúl szaporulata teljesen elpusztult, a törzsállománynak pedig 70%-a. A fácánok szaporulata és a törzsállomány10-20%-a is a veszteséglistán van. Ez óriási kárt jelent. A társaság igen jó minőségű őz állománnyal rendelkezik. A felnőtt őzek nagy része el tudott menekülni a víz elől, de a szaporulat ez esetben is odalett.

 - Sokan nem is gondolják, milyen nagy károk keletkeztek itt az árvízzel. Ezért a vadásztársaság önkorlátozást is bevezetett, jelentősen csökkentette a társas vadászatok számát. Nyulat alig látunk, az őszi létszámbecslést nagy nehézségek árán tudtuk elkészíteni, mondja kísérőm, és odanyújtja a távcsövet. Amerre csak fordulok vele mindenütt vizet látok megcsillanni, még ha olybá is tűnik, hogy a növényzet egy része száraz.

Átmentünk a Tarna gáton haladva a borsóhalmi részre. Amit Ágó pataknak gondoltam, az csak egy alkalmi vízfolyás. Máskor itt száraz lábbal lehetett a réten közlekedni, most kacskaringósan folyik a víz, amerre a természet engedi. Partján a szürkés-barnás elszáradt kultúrnövények táblái nem kedveznek a vadgazdálkodásnak, de a földek mezőgazdálkodóinak sem.

Egy vizenyős, nádcsomókkal tarkított helyen György Imre leállítja a kocsit, kiugrik. A pocsolya partján vizsgálja a talált nyomokat. Minden bizonnyal egy vaddisznó tartózkodik itt a környéken, igazán terített asztal van számára, amerre a szem ellát csemegézhet a búza, a napraforgó táblákban. A fővadász azonban nem nagyon örül a nyomoknak. Apróvadas területen nem jó, ha a vaddisznók elszaporodnak, kárt tesznek a fácán, a nyúl állományban.

 - A vadásztársaság területének közel harmadát borította el a víz, amikor a Tarna és a Zagyva gátját átvágták. A réti részen és itt a borsóhalmi területen ért a nagy kár bennünket. Itt, ahol most vagyunk az őzek kedvelt helye volt – magyarázza.

Jászdózsa és Jászjákóhalma templomainak tornyát is megnéztem a távcsövön, s elindultunk visszafelé, amikor egy kis öröm ért bennünket. Jákóhalma alatt, a faluhoz közeli szalmabálák körül egy őzet pillantottunk meg.

György Imrének ez alkalom arra, hogy elmondja, négy éve hagyomány náluk, hogy az adott évben terítékre került őzbakok trófeáit bemutatják társaiknak, a bérvadászoknak. Szeptember 17-én volt ez az szemle náluk, s a megyei díjat, a gr. Nádasdy Ferenc Emlékplakettet is ekkor vehették át.

Ez persze nagy dolog, de leginkább mégis az foglalkoztatja, hogy a természet vajon mikorra fogja kiheverni azt a csapást, amit a 2010-es esztendőben elszenvedett. Mert amit a természet elvesz, azt vissza is adja. Csak a fővadász – és minden vadásztársa - nagyon szeretné, ha ez minél előbb megtörténne.

Kiss Erika

Publikálta null