|
Szeptember közepén immár 12.
alkalommal rendezték meg hazánkban a Kulturális Örökség Napjai
programsorozatot, mely sok tízezer látogatót vonzott idén is. Ilyenkor a
közönség láthat olyan kincseket, érdekességeket is, melyek a hétköznapokon nem.
Jászberényben a Hamza Múzeum és Jász Galéria szervezett programot a Kulturális
Örökség Napja tiszteletére.
Szombaton délelőtt a
jászszentandrási katolikus templomba lehetett velük ellátogatni, megcsodálni az
egyedülálló, Aba Novák Vilmos és Chiovini Ferenc által 1933 készített
freskókat. Az érdeklődők között külföldiek is akadtak, de a hazaiak elbűvölve nézték
meg a műalkotásokat. A Hamza Múzeum munkatársai azért is törekedtek a kis falu
templomának bemutatására, mert a freskókról egy különleges fotósorozatot
készítettek a Hamza Stúdió fiatal művészei, és a 2007-ben kiadott albumot is
megtekinthették, megvásárolhatták a látogatók. 
A szombat délutáni jászberényi sétájukhoz az
időjárás is kedvezett, ki gyalog, ki biciklivel járta körbe a múzeum és a
Képzőművészet-barátok Egyesülete által kezdeményezett, támogatott jászberényi
festőknek emléket állító táblákat. Ez alkalmat adott arra, hogy tisztelegjenek
a művészek emléke előtt, beszéljenek róluk, felidézzék alakjukat. A program az
idén 15 éves jubileumát ünneplő Hamza Múzeum Gyöngyösi úti épületében
kezdődött, ahol a nap jelentőségéről B. Jánosi Gyöngyi művésztanár beszélt.
Természetesen az épület falán található, a múzeum alapítójának, Hamza Dezső
Ákosnak emléktáblája mellett sem mentek el szótlanul. Majd az érdeklődők kis
csapata elindult, elsőként Benke László festőművész egykori lakóházához, a
Bercsényi útra. Itt Sas István mondott emlékező szavakat a különleges
egyéniségről és művészetéről.
A Zirzen Janka utcában Vuics
Istvánra emlékeztek pályatársa, Telek Béla jóvoltából. A szerény, visszahúzódó
egyéniségű tanár, bölcs és érzékeny ember alkotásaiban a természet csodálata és
tisztelete köszönt ránk, mondta. A Lehel Vezér Gimnázium mellett két művészre
is emlékezhettünk. Szántai Katalin Sáros András pedagógusi nagyságát emelte ki,
tanárát, majd pályatársát tisztelhette benne. Thorma Jánosról Gömöri Árpád
mondott beszédet. Ő sem itt született, de ifjúkorában a gimnázium diákjaként a
jászsági táj értékeit, szépségeit megismerve formálódott személyisége. A
nagybányai művésztelep alapítója, majd vezetőjeként is maradandót alkotott, de
az Aradi vértanúk c. alkotása örökké ismertté tették. A nagyszabású, 1896-ban
készített műve az, mely több generáció számára adott hű, vizuális élményt a
vértanúk kivégzésének lehetséges pillanatairól.
A megemlékezés során szóba
került, hogy az emléktáblákon látható bronz portréképeket Máté György
szobrászművész készítette, aki ezáltal is jelét hagyta a városban művészetének.
Miközben a Rákóczi útra sétáltunk többekről kiderült, hogy véletlenül
csatlakoztak a koszorúkkal felvértezett csapathoz. Vajon mit csinálnak ezek az
emberek szombat délután Jászberény központjában? Így sok érdekeset megtudott.
Az emlékhelyek falára sose néz fel az egyszerű városlakó, szinte fel se tűnik,
hogy ott valaki emlékét őrző tábla van. Így nagyon nagy élményt jelentett többeknek ez a séta.
Gy. Riba János emléktáblájánál
Szikra István műgyűjtő mondott emlékezést a festő munkásságáról. Tájképei,
portréi a jászberényi, jászsági tájat, az itt élt emberek arcvonásait őrzik.
Festményei még ma is keringenek, felbukkannak a műkereskedelemben, így bukkant
rá egy József Attilát ábrázoló képére Szikra István. Az ilyen élmények
sarkallják a műgyűjtőt, hogy kutassák, és ha lehet, gyűjtsék a jászsági alkotók
műveit, hiszen azok, az itt élő közösség értéke, kincse is. Zárásként pedig
elhangzott a vágy, a sok éve tervezett, ígért Jász Galéria létrehozása, ahol
mindezeket a széles közönség is megismerhetné.
Kiss Erika
|
