Aztán 1850-ben már a jászberényi városi tanács sem tilthatta meg a betelepülést. Buck Gábor az első zsidó, aki állandó lakhellyel bírt a városban. Ő Aszódról érkezett. Ezt követően nagyon gyorsan jöttek más családok is, nemcsak Jászberénybe, a Jászság többi településére is. Hevesről, Gyöngyösről, Budapestről, Pécelről jött legtöbbjük „A zsidó állandó, nyugodt kereskedőnek bizonyul, csekélyebb haszonnal megelégszik, mint vetélytársa a görög”- olvasható Kálmán Ödön könyvében, aki 1914-ben összefoglalta a zsidók jászsági letelepedésének történetét. Ám nemcsak kereskedéssel, de földbérlettel, kocsma üzemeltetéssel is foglalkoztak, s voltak köztük iparosok pl. szabó, szobafestő is. Sőt, 1861-ben Lippe Móric elsőként földet vásárolt, majd a homokos – Újerdő, Homok, Tőtevény - területeket szép sorban felvásárolták a zsidók, és szőlőt telepítettek, majd borgazdaságot működtettek. A Mandl, Moller, Lippe, Brünauer családok vállalkozása sikeres volt sok évtizeden át. Egy 1914-es kimutatás szerint 700 holdnyi szőlőbirtokuk volt. A zsidók a lakosság 3,3 %-át tették ki ekkor, mintegy ezren éltek Jászberényben.

A gazdasági biztonság mellett a kultúra, az oktatás, a vallás is fontos volt a zsidó családok számára. Így az első iskolájukat 1879-ben, a főtéren álló Neuberger-féle házban működtették, majd később a Bercsényi u. 9. szám alatt építettek három tantermes iskolát az egyre növekvő gyermeklétszám okán. Tanítókat is alkalmaztak, a hitközség komoly gazdálkodással bírt, s erre szívesen áldoztak, ahogy a rabbit, saktert is fizették.

A zsidók hitélete nem volt elhanyagolható. Az 1850-es letelepedést követően két irányzat is volt vallásgyakorlásuk terén. Ez széthúzást jelentett, mely válsághoz vezetett. Azonban belátva, hogy ennek kárát a fiatalok látják, a két csoportosulás összefogott. Az új egyházi vezetés az iskola mellett a templomépítés ügyét is napirendre tűzte. Schwarz Herman 1886. november 30-án vetette fel az önálló templom építésének gondolatát. Templomépítő bizottságot alakítottak, és hozzáláttak a munkához. A mai Bercsényi u. - Dózsa Gy. út sarkán lévő Jankovich- és Beleznay-féle telkeket 1887-ben megvásárolták. Pályázatot írtak ki a tervekre, és Kovács Károly mérnök tervét választották legjobbnak. Erre hatvan forint jutalmat ki is fizettek neki. A kivitelezőt is keresték, a legjobb ajánlatot tevő Ursitz L. és fia cég pályázatát fogadták el.

A pénz előteremtéséhez is hozzálátott a bizottság, a költségeket 25-26 ezer forintra kalkulálták. A zsidó hitközség tagjai adakoztak természetesen, de más települések hitközségei is. Jászberény  város tanácsa három évben adott 400-400 forint támogatást. Apponyi Albert – Jászberény országgyűlési képviselője - ötven forintot küldött. Az ekkor már tehetősebb zsidók mélyen a zsebükbe nyúltak, például Moskovitz Jónás 500, Neuberger Ignác és Buck Gábor 200 forintot adott. A kereskedők felkeresték szerte az országban azokat a gyárosokat, kiknek termékét Jászberényben árulták, és adományt kértek tőlük. Ez is igen eredményes volt.  A templom üléseit is kiárusították előre, így ki-ki saját helyét biztosíthatta a templomban. A még hiányzó összeget a Jászkerületi Népbanktól hitelként vették fel.

A kivitelező Ursitz L. és fia cég 1889-90 telén fogott hozzá a munkákhoz. Az építő pallér Wesselly Károly volt. Az építkezés során sok probléma merült fel, ezt is megőrizték a korabeli feljegyzések. A területet fel kellett tölteni, de ez alig bírta el a kéttornyú nagy épületet, így a terveken többször is módosítani kellett.

A templom ünnepélyes felavatására 120 évvel ezelőtt, 1890. szeptember 10-én került sor. A híres Lőw Immánuel (1854-1944) szegedi főrabbi, nagyhírű tudós, vallási tekintély avatta fel szép beszéddel, mely igen emlékezetes volt a jelenlévők számára. Nagy ünnep volt ez, Jászberény város vezetői mellett más vallási felekezet képviselői is megjelentek az ünnepségen.

A hitélet méltó helyszíne lett az 500-600 főt is befogadni képes templom, melybe 1912-ben orgonát építettek és kórust is alakítottak. A hitközség az I. világháborúban elhunyt társaik emlékére 1922-ben készíttetett egy emléktáblát. Erre 21 hősi halott neve került fel. Ezt a táblát a templomban helyezték el, és 1923. november 14-én avatták fel. A fiatal Székely Mihály énekes műsorát is hallhatták az avató ünnepségen. Jászberényben ekkor még nem volt világháborús emlékmű. Csak 1926-ban készült el a huszárszobor, melyen az elhunytak neve nincs feltüntetve.

A II. világháborús áldozatok emlékét is megőrizte az igencsak megcsappant hitközség, és 1947. július 6-án az áldozatok tábláit is felavatták a templomban. A két táblán 570 név olvasható. Készítője Friedlander József kőfaragó volt. Ezen az ünnepségen szintén jelen volt Székely Mihály, énekelt a műsorban és Szakasits Árpád miniszterelnök-helyettes is itt volt. A munkaszolgálatot, a holocaustot túlélők száma csekély volt és egyre fogyatkozott is. Az ötvenes-hatvanas évek politikai helyzete miatt a hitélet is akadályokba ütközött. A jászberényi hitközség működése megszűnt. Az egyre elhanyagoltabb állapotban lévő templom épületét az országos zsidó vezetés 1965-ben eladta a városi tanácsnak 325 ezer forintért. A kérésük az volt, hogy az épületet kulturális célra hasznosítsa a tanács. 

A templomban lévő emléktáblákat 1967-ben a zsidótemetőben helyezték el. Ennek tervezői: Gazda Anikó építész és Kutas László szobrászművész voltak, kivitelezője Csák József kőfaragó.

Az egykori zsidó templomot 1968-ban bontották le. Eredetileg – mint más településeken is - az épület átalakítása volt a cél, sajnos Jászberényben nem. Az elbonthatatlannak bizonyult alapja megtartásával egy lapostetős épületet készítettek a helyén, a városi könyvtár számára. Ezt az épületet 2005-ben Sáros László építész tervei szerint átépítették, szinte az eredeti, zsidótemplomi alapokig lebontva azt, s a mai, háromszintes épületet emelték helyette. Ennek kéttornyos formája az egykori zsidótemplomot idézi más külső és belső építészeti megoldásában is.

Kiss Erika

Publikálta null