A Jászberényi Tanítóképző
Intézet 1917-ben kezdte meg működését, de nem volt önálló épülete és
internátusa sem. Az oktatás Kossuth úton, az 1908-ban épült, ún. Morgó iskolában zajlott, a tanulók
elhelyezéséhez az állami méntelep néhány helyiségét használták, illetve voltak,
akik befogadtak kosztos diákokat a városban. Ez a helyzet tarthatatlan volt
hosszú távon. Önálló épület létesítését szorgalmazták a város vezetői
1925-26-ban, mert felröppent a hír, hogy Szolnokra viszik a képzőt, ha
Jászberényben nincs megfelelő helye. Gróf Apponyi Albert országgyűlési képviselő
közbenjárása nyomán 1927-ben már a tervek is elkészültek, a költségvetés is.
Ekkor 1 millió pengő volt a tervezett beruházás összege.
Az állami
beruházások ebben a korszakban úgy létesültek, hogy a településtől a telket,
közművek biztosítását kérték és az építkezéshez szervezőmunkát is. A
kultusztárca Jászberénytől azt kérte, hogy a szükséges 2 millió darab téglából
800 ezer téglát biztosítson a helyszínen, valamint oldja meg a vízvezeték és a
szennyvízelvezetés ügyét.
Nem volt ezt könnyű teljesíteni, mert ekkor téglaégető nem
volt a városban. A telket a Rákóczi út mentén éppen az egykori, Elefánthy–féle
téglagyár és gőzfűrész üzem helyén biztosította a város. A képviselő-testület
1927-ben, Friedvalszky Ferenc polgármester javaslatára, egy téglaégető
létesítését határozta el, hogy a képző építését elősegítsék. A Szelei út végén,
a vasút mellett találtak vályogvetésre alkalmas helyet.
Az
épület kivitelezésére 1928 július végén írta ki a minisztérium a pályázatot. A
fővárosi Bátori és Klebovics cég nyerte el, hiszen a helybeli építési
vállalkozók ilyen nagy volumenű munkát nem tudtak elvállalni. A szerződés
szerint részmunkákat helybeli mestereknek kellett kiadni. Így például Jankof
István az üvegezési, Sánta János a szobafestés-mázolás végzésére számított. Az
építkezés kapcsán 1400 vagon építési anyag és 4500 m3 föld szállítására
is keresett vállalkozót a minisztérium.
A
típustervet megismerve Friedvalszky polgármester 1928-ban módosítást javasolt, kérte,
hogy az épület legyen alápincézve és központi fűtéssel létesüljön. A módosítást
sikerült elérnie, ami nem kis eredménynek számított. A tégla biztosítása
érdekében is tettek erőfeszítéseket, a Szelei úti égetőben – amit városi
téglagyárként említenek – még februárban próbát tettek, s mintegy 100 ezer
téglát égettek. Majd júliusban elkészült újabb 48 ezer darab tégla. Az építőanyag
szállítása, valamint két kút fúrása 40-45 ezer pengőjébe került a városnak.
A
Jász Hírlap rendszeresen hírt adott az építkezés minden apró részletéről.Már 1929 januárjában kiderült, hogy minden
igyekezet ellenére jászberényi mesterek alig kaptak valamit a képző építési
munkáiból, jószerivel csak a segédmunkások voltak helybeliek, ami azért a
munkanélküliek számára fontos lehetőség volt. Az újság szerint 24 ezer pengőtől
estek el a berényi mesterek. Azt is megírták, hogy a pályázaton nem tudtak
részt venni, mert a versenytárgyaláson óvadékot kellett letenni, több száz
pengőt, valamint az ajánlatukhoz okmánybélyeg is kellett, és a pesti
tárgyalásokra az utazási költség is tetemes. Így esélyük sem volt még
alvállalkozónak sem lenni. Azaz, nincs új a nap alatt, akkor sem mentek
egyszerűbben a dolgok.
A
kivitelezés 1929 május végére már szépen haladt, állt az épület a Rákóczi úton,
azt Klebelsberg Kunó kultuszminiszter is
megtekintette. A központi fűtés megoldása miatt azonban 30 ezer pengős pótlást
kért a tárca a várostól. A beruházásra szánt pénz közben elfogyott, így az
építkezés július 30-án leállt. A polgármester ismét kilincselt a
minisztériumokban egész nyáron, így szeptemberben 250 ezer pengőre kapott
ígéretet a Pénzügyminisztériumtól. Ezzel lehetővé tette az építkezés
folytatását.
Közben
a képző épületének szennyvíz-elvezetését is meg kellett oldani, ami a Rákóczi
úton épült. Köröskényi Jenő városi főmérnök leírása szerint 54 bevezetőt
(rákötést) terveztek, hogy az utca házai is csatlakozhassanak. A csatorna a
Zagyvába vitte a tisztított szennyvizet. Csak azok köthettek rá a 60 cm átmérőjű csatornára,
akiknek volt az udvarán derítő, mert csak a tisztított víz kerülhetett a
folyóba. Ez volt tulajdonképpen Jászberény első szennyvízcsatornája.
A
Rákóczi úti épületének építési munkái 1930-ban fejeződtek be. Júniusra teljesen
elkészült a gyönyörű épület, mely magába foglalta a tantermeket, az
internátust, a gyakorló iskolát és az igazgatói lakást is. Azonban nem volt
megfelelő bútorzat, csak 10 ezer pengő jutott berendezésre, a szükséges 66 ezer
helyett. A beruházás végösszege 1.300.000 pengőre rúgott. A tanárok és a diákok
egész nyáron dolgoztak, hogy amit lehet, maguk készítsenek el és fogadják az
adományokat is. A polgármester igyekezett ismét pénzt szerezni, de sok helyi
asztalos is dolgozott a jó ügyön. Így szeptemberben, minden különösebb ünneplés
nélkül megnyílt az 1917 óta működő tanítóképző Rákóczi úti épülete, folytatódott
a tanítás, immár megfelelő körülmények között. Az épület környezetének
csinosítását, a parkosítást, tankert kialakítását is a tanárok és a diákok végezték
a következő évek során, mintegy pedagógiai programként. Az egykori Elefánthy-tó
– ami a téglagyár maradványa volt – helyén ma arborétum van.
