A Jászberény és Környéke Ipartestület idén is megrendezte – már 14.
alkalommal - a KÉZ-MŰ kiállítást a Petőfi u. 1. alatti székházában. Az
iparosok, mesterek közül tizenhatan mutatják be munkáikat. A jászberényieken
kívül jászárokszállási és jászjákóhalmi mesterek munkái is helyet kaptak a
tárlaton.
A pénteki megnyitó alkalmával
Baráth Károly, az ipartestület alelnöke azt hangsúlyozta, az iparosok igazi
mesterek. Kézzel, a régi hagyományokat, technológiát, eljárásokat alkalmazva,
megőrizve végzik munkájukat szívvel, lélekkel és tisztességgel. A kézművesek
egyedi, lényegében kézi munkával állítják elő termékeiket. Ezért is lehetséges,
hogy megőrizzék például a szövés, a csizmakészítés, az asztalosság, a
hordókészítés, a szűcsmesterség hagyományait, értékeit. Egyre kevesebb a
kézműves mesterek száma, ezért is fontos, hogy azok, akik még művelik ezeket, a
széles közönség előtt is megmutathassák munkáikat.
A kiállítás talán fő érdekessége
Rédei Lajos (fotónkon) bádogos bemutatója. Most először hozta el munkáit a kiállításra.
Vörösrézből készített szélkakas, toronysisak, tetődísz és esőcsatorna,
tetőablak kerete látható tablóján, ami igen látványos.
A szemet vonzzák Fülöp
Viktor kárpitos székei, Koháry József fafaragásai, melyek művészi megoldásokat
mutatnak. Kalla Pál kádár díszes hordói nem különben. Sisa István díszes
faragású asztalán ezúttal egy ezüstből készített római hadigálya állítja meg a
látogatót, mely Oszvald Nándor ötvösmester munkája. Muhari József csizmái, női
lábbelijei a néptáncosok, hagyományőrzők számára nélkülözhetetlenek. Ilyen
alkalommal jut eszébe az egyszerű látogatónak, milyen nagy munka lehet kézzel
elkészíteni ezeket. Vannak persze szerszámaik a csizmadiának, de azok kézi
eszközök, minden öltés, fűzés, szegecselés kézzel készül és megfelelő bőrből.
Így a bőrök kikészítője a tímár is remekelhet, hogy legyen csizmája a mai jász
huszárnak.
A kézműves munkák között kalocsai
hímzés, gyékényből font tárgyak is láthatók. Baráth Éva stílusosan a csángó
fesztiválokon készített fotóiból hozott néhányat a kiállításra, édesapja pedig
olyan képet, melyet fotópapírra, hanem vászonra nagyított ki. Érdemes ezeket is
alaposabban szemügyre venni.
