Az első jászberényi mézvásárról – 1898.

Jászberény ismertségét nagyban növeli az évenkénti mézvásár és méhészeti találkozó, melyet 1987 óta a Szatmári László Jászsági Méhészegyesület rendez. Sokáig nem tudtunk arról, hogy mézvásárt már a XIX. század végén is tartottak Jászberényben. A helytörténeti kutatások azonban mindig szolgálnak újdonsággal, ez történt most is.

A korabeli helyi újság a Jászberény és Vidéke már 1892-ben hírt adott arról, hogy többen is sikerrel méhészkednek városunkban. A kaptáras méhészkedés ekkor nyert teret szerte az országban, ami nagyobb termést eredményezett. A méhészkedés pedig kiegészítő jövedelmet biztosított. Az állam ösztönözte például a vasutasokat, hogy méhészkedjenek, hiszen a szolgálatuk ellátása mellett erre juthatott idő, a méhek vándoroltatása pedig a vasúttal egyszerűen megoldható volt. Jászberényben Imrey Ferenc volt ekkor az állomásfőnök, aki maga is jeles méhész volt. Sőt, közreműködött abban, hogy a pályaőrök állami pénzen 3 kaptárt kapjanak és méhészkedhessenek. 1892. szept. 18-i újság azt adta hírül, hogy Imrey Ferenc állomásfőnököt bronzéremmel tüntették ki a jó minőségű mézéért.

Évekkel később, 1897-ben cikksorozat jelent meg a méhészkedés előnyeiről, új szakmai tudnivalóiról, a kaptáros méhészkedés újdonságairól. Ezeket a cikkeket a Földműves Iskola tanára, Szlávik József írta. A gazdák számára ez a kiegészítő tevékenység egyre fontosabbá vált, hiszen a néhány holdas kisbirtokok nem tudták már eltartani a családokat. Az ismertté vált méhészkedők között azonban jászsági gazdákat alig találunk, a vasutasok, tanárok, tanítók, hivatalnokok és mesteremberek inkább foglalkoztak ezzel a tevékenységgel.

Felmerült 1897-ben egy méhészeti egyesület alakításának gondolata is. December végén pedig arról tudósított a lap, hogy meg is alakult az egyesület. Első elnöke dr. Király Gáspár (1857-1903) városi tiszti főorvos volt, aki maga is méhészkedett, 60 családos méhtelepe volt. A városháza nagytermében minden vasárnap délelőtt 11 és 12 óra között ingyenes előadásokat hallgathattak a méhészkedők. Az előadásokat Tóth János méhész-tanár tartja - adta hírül a sajtó. Ezekben az években az állam méhészeti vándortanárokat is alkalmazott a méhészkedés népszerűsítése és az új szakmai ismeretek terjesztése érdekében.

Alig telt el pár hónap, a „Jászsági méhész egylet” nagy dologra vállalkozott, 1898. augusztus 14-én és 15-én méhészeti kiállítást és vásárt rendezett Jászberényben. Ez volt tehát az első mézvásár.

A Jászkürt Fogadó épületét éppen akkor újították fel, így az építők elvonulta után három termet ott rendeztek be a kiállítás számára. A nagy eseményre országos hírű szaktekintély is érkezett. A rendezvényt ugyanis báró Ambrózy Béla országgyűlési képviselő, a méhészet elismert szaktekintélye, méhészeti szakíró nyitotta meg. Számos méhészeti szakember is jelen volt, például Kovács Antal országos méhészeti főfelügyelő.

A kiállításon a következő volt a látványosság: 48 kiállító 500 üveg mézet hozott, és még nyolc mázsányit bödönben. Kiállítottak 50 üveg mézbort, 20 kaptárat, 15 pörgetőt, de más méhészti eszközöket és szakkönyveket is bemutattak. A vendégek mézlikőrt és mézpálinkát is kóstolhattak a korabeli tudósítás szerint. Báró Ambrózy Béla az ünnepi megnyitó után a városházán előadást is tartott a méhészkedésről. A Pannónia Szállóban elköltött ebéd után a vendégsereg hintókon kiment a nagykátai út mentén fekvő Földműves Iskolába. Ott Szabó István igazgató bemutatta a tangazdaságot, ahol méhészkedéssel is foglalkoztak a tanárok és a tanítványok, majd a díszes vendégek ellátogattak Tóth János méhészeti vándortanár és Zimay Vazul középiskolai tanár – a Kallósnál található – minta méhészetébe is.

A második napon, szintén a városházán, előadásokat tartottak, míg az érdeklődő közönség a Jászkürt Fogadó épületében a kiállítást látogatta nagy számban. Természetesen bíráló bizottság is volt, amely 30 díjat, jutalmakat és kitüntetést osztott ki. Az újság elsőként Zimay  Vazult említi, aki elismerésül „viaszolvasztót és mellékeszközeit” nyerte el. Décsy Nándor  városi hivatalnok műlép-prést kapott, de Barna Sándor alattyáni tanító, Fauszt Károly  iparos, Bogyó Sándor abonyi tanító is. A harminc elismerés felsorolása arról is tudósít, hogy Budapestről, Jásztelekről, Jászkisérről, Pusztamonostorról is érkeztek kiállítók, köztük mézeskalácsosok, késes és asztalos mesterek is voltak, de több vasutas szakmájú is. Sokan báró Ambrózy Béla szakkönyveit kapták és mellé oklevelet.  A korabeli tudósításból azt is megtudhatjuk, hogy a kétnapos kiállítás nem volt elég, akkora volt az érdeklődés, így a Jászkürt Fogadóban augusztus 16-án is látható volt az első méhészeti kiállítás és vásár.

A nagy esemény után a helyi lapban méhészeti szakcikkek később is jelentek meg, de 1902-ben a méhészegyesület újraalakításáról is hírt adtak. Platta Antal (órás-ékszerész) boltjába hirdették az újabb közgyűlést, mert a korábbi, érdeklődés híján sikertelen volt. A válság sokáig húzódott, mert 1903-ban sem sikerült az egyesületet újraszervezni, pedig első elnöke, dr. Király Gáspár már meghalt.

Aztán 1904-ban Szabó István, a Földműves Iskola igazgatója vállalta az elnökséget. Méhészeti előadást is hirdettek, sőt újabb méhészeti és gyümölcsészeti kiállítás rendezését is tervbe vették. Ez azonban már nem valósult meg.

 A méhészek között több pedagógus is volt, például Legeza Mihály városi tanító, aki az 1898-as kiállításon is ott volt. Ekkor azonban, 1904-ben éppen megvált méhészetétől, eladásra hirdetett 20 családot és 120-150 műlépet is. A további évtizedekben a méhészeti egyesület szerény keretek között, de működött, többé azonban nem vállalkozott nagy volumenű kiállítás és vásár rendezésére.

Kiss Erika

Publikálta null