Jubileumi évéhez ért a csángó fesztivál, a huszadik alkalommal rendezik
meg Jászberényben, mely hazánkban a legnagyobb, legjelentősebb kulturális eseménye a csángók
és a magyarok között, a határon túliak számára. A kezdetek persze nem 1991-hez
köthetők. A Jászság Népi Együttes nemzetközi tánctáboraiban – idén már a 29.
van soron - már az 1980-as években jártak olyanok, akik az autentikus csángó
táncokat és népzenét hozták el szülőföldjükről. Ezeket az adatközlőket az
együttes akkori alapító-vezetője Papp Imre és munkatársai választották ki,
hívták el Jászberénybe.
A Moldvában, Gyimesben élő csángó
magyarok számára is új, történelmi fejezet volt a rendszerváltozás, az 1989-90-es
romániai változások. A csángók Jászberénybe hozása, fesztivál rendezése,
1991-ben teljesen érthető és támogatott törekvés volt. A határon átjutni
azonban már nem tűnt egyszerűnek. Az első fesztiválra érkezők hatórás
várakozással, egyezkedéssel és intézkedések sorával jutottak csak el
Jászberénybe. Végül Moldvából 60, Gyimesből 30 csángó hagyományőrző énekes,
táncos és zenész érkezett, valamint 50 erdélyi magyar adatközlő. Mi jászberényiek
pedig megtanultuk a csángó falvak különleges neveit: Klézse, Lészped,
Gyimesfelsőlok, Pusztina, Trunk, Dioszén, Hertelendifalva, Lujzikalugor,
Szabófalva, Külsőrekecsin, Bogdánfalva.
Csángó magyarok találkozó helye lett a város
A jászberényi csángó fesztivál
élményéről a vendégek olykor könnyes történeteket mondtak el. A szétszakított
családok, rokonok sok év, évtized után itt Jászberényben találkoztak egymással.
Mert a román állam széttelepítette őket, s nem volt szabad utazniuk sem.
Jászberény egyfajta családegyesítési missziót is megvalósított az első
fesztivállal.
Antall József és Magyar Levente jászberényi polgármester 1991-ben
Nagy dolog volt az is, hogy
1991-ben Antall József miniszterelnök nyitotta meg a fesztivált, délután, este
Göncz Árpád köztársasági elnök is megtisztelte az egyedülálló rendezvényt. Konferenciára
– Benda Kálmán történész vezetésével – került sor a csángó magyarok életéről,
történetéről, sajátos nyelvükről, katolikus hitükről.
Mi pedig hallgattuk a szép, de
ritkán hallott régies magyar nyelvet és megtanultuk az öltözékek sajátosságait.
A lepelszoknyás, szőttes öves moldvai viseletet hamar el tudtuk különíteni a
gyimesiekétől. A férfiak bekecse és szűk fehér nadrágja megkülönböztető jegy volt,
de a hölgyek fején lévő kerpa és a nyakukban viselt sokféle színes gyöngysor
is.
Vendégként érkezett Jászberénybe 1991-ben Hodorog
Luca moldvai csángó énekes is, aki itt lelte halálát. Kívánsága szerint
Jászberényben, magyar földön temették el. Emlékére sok éven át énekversenyt is
rendeztek a fesztivál során. Itt hallottuk először énekelni a 12 éves Antal
Tibort. Azóta már a gyimesfelsőloki Szent Erzsébet Gimnázium énektanáraként szervezi
a csángók megmaradásának formáit, és CD-t is adott ki a szép magyar énekeket
így is megőrizve.
A csángó fesztivál elindításának
egyik kulcsembere volt a ma már Kossuth-díjas Kallós Zoltán, aki a
Magyarországról érkező kutatókat, kapcsolatokat keresőket, a kint élők segítőit
támogatta sokféle hasznos információval.
Az 1991-es első fesztivál
emlékezetes pillanata volt, amikor Göncz Árpádot kérték a csángók képviselői,
segítse őket abban, hogy a templomban magyarul szóljon a pap a misén, s
legyenek magyar nyelvű iskoláik. A román állam ugyanis a csángókat románnak
tartja nyilván, s a magyar nyelv használata is tilos volt számukra. Nos, ezekből kevés valósult meg máig, de a
jászberényi fesztiválok évről évre éltetik a reményt az elcsángált magyarokban,
hogy az anyaországbeli kapcsolataik soha el nem szakíthatók.
Magyar papot kértek Göncz Árpádtól
Az első csángó fesztivál
rendkívülisége, kulturális missziója a folytatást indokolta. 1992-ben az
önkormányzat már 1,5 milliót különített el a fesztivál költségeire. Az elhozott
hagyományőrzők számára szállást, étkezést és egy kis zsebpénzt is biztosított
ez a program, szükséges volt az anyagi támogatás biztosítása. Ez lehetővé
tette, hogy még több adatközlőt tudjanak elhozni a fesztiválra. Ekkor már
mintegy 300 fő érkezett, köztük bihari románok, Szlovákiában élő borzovai
magyarok és hétfalusi csángók Zajzonfalváról, szilicei szlovákok,
kórod-szucsági románok is. A második fesztivált az akkori kultuszminiszter,
Andrásfalvi Bertalan nyitotta meg, majd utóda Fodor Gábor is fontosnak
tartotta, hogy Jászberénybe jöjjön 1994 augusztus elején.
Volt amikor Tőkés László, Seregély István és Tempfli József
nagyváradi érsek is eljött a fesztiválra, ami csak növelte annak fontosságát az
anyaországbeliek és a külhoniak között.
A meghívott vendégek köre minden
évben bővült, színesedett. 1995-ben Jászberényben szerepelt többek közt a Tisza
Táncegyüttes, de érkezett csoport Bácstopolyáról a Vajdaságból és Magyarbődről
Szlovákiából. Azonban a határátlépéssel még ekkor is gondok voltak. A magyar-román
határon sok órás várakoztatás mellett belépési illetéket kellett fizetni. Egy
buszt pedig visszafordítottak a határról. A két ország közötti viszony tehát
nem javult, sőt inkább romlott. Azonban minderről a jászberényi közönség
keveset tudhatott. A Szabadtéri Színpadon, amikor Petrás Mária a Csángó
Himnuszt elénekelte, nagy élmények sora kezdődött. A Hodorog Luca emlékét idéző
énekversenyek is népszerűek voltak, sokan jelentkeztek hazai énekesek is. Palya
Bea bagi énekes is díjat nyert az 1995-ös verseny során.
A fesztivál részévé lett 1993-tól
a Margitszigeten a kirakodóvásár, melyre főként Erdélyből, a Mezőségből
tucatszám érkeztek a vásározók, így gyönyörű kézzel varrt, hímzett textíliákat,
ruhaneműket, kézműves termékeket, bundákat, sapkákat, bekecseket, csizmákat,
kerámiákat lehet azóta vásárolni. Az viszont nem fest túl jó képet a városról,
hogy az árusok többsége a szigeten, a földön alszik, őrzi portékáját, nem keres
magának emberibb szállást, és ez évtizednyi ideje így van.
A világ népei jöttek
Jászberénybe
A csángó fesztivál európai
kisebbségek fesztiváljává szélesedett 1997-re, így a csángó magyarok
csoportjain kívül más országokból is érkeztek hagyományőrző énekesek, táncosok,
zenészek. Ezzel olyan színes forgatag alakult ki, ami a fesztivált
kiszélesítette, változatossá tette. Az első „külföldi” együttesek izraeliek
voltak, majd gorálok, baszkok, oszétek érkeztek, de macedonok is jöttek. A húsz
év alatt legtöbbször török, görög, olasz, francia, szerb táncosokat láthatott
Jászberény közönsége. Mellettük jártak itt walesi, portugál, Fülöp-szigeteki,
Puerto Ricó-i, bolgár, udmur, indiai, venezuelai, kongói, szlovák és ukrán
néptáncosok, népzenészek, eleki románok és kanadai indián hagyományőrzők, Szardínia-szigeti
szárdok, Dél-afrikai shaka zulu táncosok, columbiai tánccsoport, és tapsoltunk
a főtéren nepáli és indiai csoportnak is. Felejthetetlen volt az is 1998-ban,
amikor Szlovákiából eljöttek hozzánk a Bastyuk testvérek, 7-8-9 és 13 éves
cigány gyerekek és fergeteges produkciót mutattak be.
Azaz, a csángó fesztivállal a világ népei
jöttek el hozzánk, s kínáltak szép élményt táncban, zenében, énekben,
látványban. Így megesett, hogy - a Jászság Népi Együttes csoportjaival együtt -
500 néptáncos vett részt a főtéri forgatagban. Az oly népszerűvé vált világzene
prominensei is szerepeltek a fesztivál programjában, a Ghymes Együttes, Boban
Markovics és a Vodku vagy a Csík zenekar.
A csángó fesztivál kulturális
érdekességgé vált. Politikusok is eljöttek, például Varga Mihály családjával
szórakozott itt 1997-ben. Nem jött viszont el kétszer is a megnyitóra felkért
Németh Zsolt fideszes honatya, de a tavalyi évben már tiszteletét tette,s egyszer az aktuális kultuszminiszter,
Görgey Gábor is távol maradt. Göncz Kinga viszont fontosnak tartotta, s
külügyminiszterként jelen volt. Az első magyar-magyar konferenciát is
megnyitotta, ami a határon túliak számára fontos tanácskozás immár több éve.
Gyimesiek a fesztiválon
A hagyományőrzőket is megismerte
a város közönsége. Szinte személyes ismerőse lett a berényieknek a gyimesi
Kicsi Kóta, azaz Blága Károly, vagy a magyarszentbenedeki táncosok, akik közül
már csak egy táncospár él, s akiknek érkezését sokan számon tartják. Sok
mindent megtudhattunk életük alakulásáról, a romániai kárpótlásról, a vidéken
élők, a falvak lakosainak gazdasági körülményeiről. Gyászukról is, mert például
a gyimesi csángók 2000-ben nem jöttek. Az indulás előtt ugyanis egyik társuk
meghalt, s mindannyian gyászolták. Náluk ez a szokás.
A húsz év arról is képet adott,
hogy a csángó magyarok között is probléma a hagyományok őrzése, a fiataloknak
való átadása. Azonban az is látható, mindig akadnak olyanok, akik nagyszüleik
helyére állnak, s nem hagyják veszni a magyar szót, a magyar zenét, a
hagyományokat. Így lehet évről évre újra és újra elhívni, elhozni őket a Szeret
és a Prut völgyéből, a gyimesi havasokból. Ma már nem azért, hogy itt
találkozzanak össze magyarként a magyarok, hanem közös kultúránk megtartása,
bemutatása érdekében.
