A jászberényi városi strand megújulva, a XXI. századi követelményeknek megfelelve fogadja a látogatókat, akik, ha az időjárás engedi, szívesen váltanak jegyet a pénztárnál. Teszik ezt már immár hatvan esztendeje, ugyanis a Margitsziget mellett, a Zagyva másik szigetén 1950. július 9-én nyílt meg a strand. Persze a jászberényiek a korábbi évtizedekben is strandoltak, hiszen a Zagyva sokáig adott erre kiváló lehetőséget.

A felkutatott adatok szerint az első strandot Bathó Ignác nyitotta 1859-ben a ferences templom melletti Bathó-kertben. A strand nagyjából a jelenlegi Szántai-kert területén volt, s működött egészen a II. világháború végéig.  Általában május elején nyílt meg és szeptemberben zárt. Mellette vendéglő, bálterem, italmérés is működött. A szórakozóhely tízéves jubileumát megünnepelve, Bathó Ignác az uszodát újjáépítette 1869-ben. A fürdőről ekkor jelent meg több adat is a helyi lapban, így tudjuk, hogy az uszodában úszónadrágot és lepedőt is kapott a vendég, ami a belépőjeggyel járt. A belépés díja 25 krajczár volt. A bérlet felnőttnek 6, tanulónak 3 forintba került. A sajtó rendszeresen hírt adott a strandnyitásról.

Volt versenytársa is, hiszen a Zagyva másik oldalán, a Margitszigeten is működött egy strand. Ezt a sziget tulajdonosai Sipos Imre és felesége alakította ki a helyi sajtó híradása szerint 1867-68-ban. Ezen strand mellett gőz- és kádfürdőt is létesítettek, akkor ez volt az egyetlen a városban. Aztán Schönfeld Ferenc jó nevű vendéglős család tagjaként 1898-ban megvásárolta a szigetet és mulató kertté alakította. 1903-ban pedig a város tulajdonába került, és népkertként használta a  lakosság. A nyári fürdő azonban az 1910-es évek elejéig létezett. 

A Bathó-kerti strand fénykorát az 1930-as években élte. A Zagyva medrének tisztítására 1930-ban sort kerített a város vezetése. Erre 60 ezer pengős állami támogatást kapott Jászberény. A belső vízimalom környékén zajlottak a nagy munkálatok. A Margitsziget körül a nádast kiirtották, a szigetet nagyobbították. Ennek jótékony hatása hamar meg is mutatkozott. A strand nagy látogatottságnak örvendett az úri közönség körében. A homokos parton jól lehetett napozni, kellemes, tiszta volt a víz is, fürdésre, úszóversenyekre alkalmas, de csónakázni is lehetett a folyón egészen a vashídig.

A Bathó-kerti strand és fürdő területén ebben az időszakban 70 kabin volt, s 250 főt tudott fogadni. Vize 18-24 fokos volt, és a leírások szerint 1,5-2,5 méter mélységű gőz- és kádfürdő is üzemelt ott. Volt idő, amikor a város támogatást adott a fürdőtulajdonosnak, hogy a szegények ott tisztálkodhassanak. Még úszóversenyt is rendeztek nyáron az ifjúság örömére. 

Egészen az 1940-es évek elejéig működött a szabad vizű strand, de a Zagyva szabályozása és a világháború ennek a korszaknak véget vetett.

A városi strandra nagy igény volt minden korban. Az egyszerű emberek számos – olykor tiltott helyen - fürödtek a folyóban, nem egyszer tragédiába torkollóan. Az 1940-es folyószabályozás után is maradtak helyek a fürdésre, pl. a kongóst sokan emlegetik még ma is. Azonban ettől kulturáltabb megoldásra volt szükség.

A városi tanács által 1950-ben létesített strand a jelenlegi helyen egy medencével épült, ez ma is megvan. Az egykori – 1941 óta már nem működő - vízimalom épületeit elbontották, s a strandolókat kiszolgálókat létesítettek. Kissné Szántai Sarolta visszaemlékezésében írta a következőket:

” A strand sziget felőli oldalán van egy használaton kívüli, lelakatolt ajtó. (Pirosra festve ma is ott találjuk. A szerk.) Régen itt volt a bejárat, mellette állt a pénztár fabódéja, ahonnan lépcsősor vezetett a medencéhez, öltözőkhöz. Szántai Józsefné volt a pénztáros, Járomi Józsefné a női, Simon István és felesége Amál néni a férfi ruhatáros, Rigó Tibor az úszómester, Gergi Lászlóné a kéz- és lábápoló. A strand a Zagyvából kapta a vizet. Az úttest alatt vezették át szűrőkön keresztül.  Ebben az időben a Zagyva még kétfelől fogta közre a strand területét. A víz nagyon hideg volt, a gyerekek sokszor lila szájjal, vacogó foggal jöttek ki a medencéből. Ilyenkor jó volt ráhasalni a lépcső melletti meleg betonra.

A belépőjegy olcsó volt. Mégis előfordult, hogy nem volt pénz jegyre a sokgyerekes családoknál. Ilyenkor megállt az ajtóban egy-egy gyerek, ránézett Piri nénire, aki intett a szemével, hogy mehetsz gyermekem. A ruhatárra nem volt gondjuk, mezítláb jöttek klottgatyában.

A strandon ritkán volt rendbontás. Néha előfordult ugyan, hogy a focisták nem bírtak magukkal és be-bedobták társaikat a vízbe. Tüdő becenevű volt a fő csínytevő. Szántainé erélyesen kiküldte a strandról, és egy ideig nem  jöhetett. Ezt tiszteletben is tartotta.

Lehetett bérelni Simon Pista bácsinál autógumi belsőt. Ezzel a nagy úszógumival remek versenyeket lehetett vívni. Vasárnap délelőttönként úszóversenyeket tartottak a felnőtteknek, ezt Szántai József testnevelő tanár szervezte. Máig előttem van, amint Makay József festőművész hatalmas tempókkal, pillangó úszással versenyzett. A diákságnak is gyakran voltak versenyei.

A lubickolásban nagyon meg lehetett éhezni. Jól esett Katona néni finom lángosa. A felnőttek sört is ihattak. Délutánonként jött Baranyi bácsi, a cukrász rózsaszín fagylaltos kocsijával. Csengetett és a gyerekek kérték a pénztáros nénit, engedje ki őket fagyiért. Boldogan nyalták az 50 filléres, 1 vagy kétforintos fagyit.”

A strand nagyrészt társadalmi munkában létesült 1950-ben. A továbbépítésére kapott a tanács 65 ezer forintot. Az 1951-ben elkezdődött aprítógépgyári építkezésnél keletkezett felesleges földdel a strand Hatvani út felőli oldalát módszeresen feltöltötték, a Zagyva medrét betöltötték, parkosították. Ezen a területen 1959-ben termálkutat fúrtak, és 1962-ben itt nyitotta meg kapuit a ma is működő termálfürdő.

A volt Bathó-kert területének egy részét 1962-ben, szintén társadalmi munkával, iskolai tornakertté alakították. Ez ma a Szántai-kert.

Az 1960-ban létesített nagy medence mai formájában.

Kiss Erika

Publikálta null