Jászberény gazdasági központja
volt a Jászságnak a XVII. századtól. A kereskedelmi forgalom, az utazók száma
nőtt. Így a Zagyva folyón való biztonságos átkelés érdekében is kellett jó
megoldás. A város vezetése Rábl Károly gyöngyösi építőmesterrel 1805-1806-ban
készítetett kőhidat a folyóra. A mester a főtemplom mellett elbontott kerítés
anyagát is felhasználta ehhez. Eredetileg négy nyílású volt a híd. Története
során többször is felújították.
Jelentős változás volt
1927-ben (a fotón ez látható), amikor tervbe vették átépítését, mert „szűk, nem fér el rajta két
lovas kocsi, s a gyalogosokra nézve is veszélyes a közlekedés”. Azt
tervezték - és meg is valósították -, hogy eltávolítják a széles kőpárkányt, csak
egy kis keskeny részt hagynak meg, s így 150 centivel szélesebb lehet az
úttest. A gyalogjárót vasbetonból készítették 120 cm szélesre, amit
vaskorlát szegélyezett.
Ez az átalakítás a kőhíd
arculatát is megváltoztatta. Azonban a kivitelezés igen gyatrára sikerült, mert
a gyalogjáró vas konzolja elkorrodált, a fapallók elkorhadtak. Így 1932-ben
újabb beruházásra került sor. Ekkor már a gyalogjárót vaskorláttal a hídtesten
kívülre terelték, azonban a vasszerkezet megerősítésre szorult. A híd
kiszélesítése 2 méterrel, a „dísztelen és otromba kőfal” lebontása, a
gyalogjáró magasítása mintegy 2500 pengős kiadást jelentett, amit az ebadókból
fedezett a város. A híd korszerűsítésére azonban további 18 ezer pengőre lett volna
szükség, de ez nem állt rendelkezésre.
A kőhidat a visszavonuló német
csapatok 1944-ben felrobbantották. Helyreállításakor már csak három nyílása
maradt. Újabb forrás felújítására 1984-ben volt, amikor a szakemberek szerint
„eredeti állapotába” állították helyre. Ezt a város lakossága, de a
helytörténettel foglalkozók sem fogadták el. Azonban a híd azóta ebben a
robusztus formájában, a városközponti közlekedési rendet is alaposan
átszervezve, egyirányúsítva viseli a forgalom terhét.
