Hazánkban
az 1920-as, trianoni országcsonkítás emléke mélyen él a szívekben. Az 1930-as
évek során Nagymagyarország visszaállításának igénye állt a politika, de a
hétköznapok középpontjában is. Az iskolákban gyerekek énekelték a Nem, nem soha kezdetű dalt, ismert volt
a mondóka: Csonka Magyarország nem
ország, egész Magyarország mennyország. A Revíziós Liga országos
szervezetként igyekezett a Osztrák-Magyar Monarchia régi határai
visszaállításának igényét állandóan napirenden tartani. A Levente mozgalom a
hazafias nevelés szolgálatában állt. Az 1930-as években pedig sok városban – az
irredentizmus szellemében - országzászlókat állítottak. Ezek az emlékhelyek
aztán az 1950-es években a legtöbb városból eltűntek. Most újra állítanak
országzászlókat. Csak szűkebb környezetünkben Felsőszentgyörgyön, Jánoshidán
avatnak ilyet június 4-én, a trianon emléknapon. Szolnokon is tervben van, de
az árvíz miatt csak később kerülhet sor felállítására.
Jászberényben
évek óta sokan szeretnék, ha lenne ismét országzászló a városban. Legutóbb Szádvári
Gábor önkormányzati képviselő – több civilszervezet nevében – tett javaslatot,
de a képviselők többsége a megismert előterjesztést nem fogadta el, így még
várni kell a berényi új országzászlóra.
A
réginek is meglehetősen érdekes a története:
1934
őszén jelent meg egy újsághír arról, hogy Jászsági
ereklyés országzászló felállítására indult mozgalom, melyet vitéz Zámbori
Gyula alezredes, a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei testnevelési felügyelőség
vezetője szorgalmaz. Ehhez a két jászsági járás is csatlakozott, és társadalmi
összefogással indult a gyűjtés is. A jászsági testnevelési vezetők elsőként 90
pengőt adtak össze, de a Jászsági Levente Bál is sok adományt hozott. 1935
tavaszán már a hely kiválasztása volt a fő téma. Egy bizottság jött létre,
melynek főként nem helybeliek voltak a tagjai, hiszen a kezdeményezés sem innen
indult.
1935. az avatás egy pillanata
Dr.
Németh Ferenc – ügyvéd és közéleti személyiség - arról cikkezett, hogy a
kiszemelt hely, a promenád és a főtér sarka, nem megfelelő, s ezzel a város
széles közönsége is egyetértett. A városkép szempontjából nem helyes – írta a
korabeli Jász Hírlapban -, hogy a nagytemplom, a hősi emlékmű és a gimnázium
egységét megbontsák. A promenád harmóniáját megtöri az útkereszteződés szélére
állítandó országzászló, ezért mindenképpen más helyet kell keresni. Javaslata
szerint a kinyitandó Rákóczi út tengelyében való elhelyezés volna üdvös. (Ez
kb. a jelenlegi buszpályaudvarhoz közeli hely lett volna. A szerk) Már csak azért is, hogy környezetéből kidomborodjon a „nemzeti gondolat állandó ébrentartására
készült” országzászló. A bizottság azonban ezt nem vette figyelembe, a
promenád sarkára került, igaz hangsúlyozták, csak ideiglenes hely ez.
Aztán
1935. június 2-án, - a május végi Hősök napját is fényesen megünnepelve egyben –
sor került az avató ünnepségre. Vitéz Zámbori Gyula mellett számos magas rangú
vendég érkezett a 10 ezer főt számláló hatalmas ünnepségre. József Ferenc királyi
herceg és felesége Anna hercegasszony is jelen volt, aki a zászlóanya feladatát
is teljesítette. Urmánczy Nándor országgyűlési képviselő, az Ereklyés
Országzászló Nagybizottság elnöke is beszédet mondott, és átadta a helyi
frontharcosok vezetőjének, dr. Bathó Károlynak a zászlót. Az emlékműre a megáldott
Irredenta Hungaria zászlaja került fel, s erre a jászok kék szalagját kötötte
Anna hercegasszony.
Milyen
volt ez az országzászlót tartó létesítmény? A négy égtáj felől négy lépcső volt
kialakítva, mert egy kis dombra helyezték a sokat mondó márványoszlopot, aminek
a tetejét a szent korona márvány mása díszítette. A márványoszlopot
kovácsoltvas kerítés övezte, s ezek sarkain az észak, kelet, dél és nyugat
szavak is ott voltak. Magán az oszlopon tulajdonképpen egy feszület is
kirajzolódott. Ennek felső részén – az oszlop négy oldalán – négy szó volt olvasható:
Hazádnak rendületlenül légy híve.A Nagymagyarországot mutató térkép – s benne
a kis ország határának rajzolata – is megjelent mind a négy oldalon. ÍGY VOLT –
felül és ÍGY LESZ – alul, felirattal. A zászlótartó az oszlop északi oldalán
volt kialakítva. Sajnos sem az emlékmű tervezőjéről, sem készítőjéről nem sikerült
megtudni adatot. Valószínű, hogy egy típus országzászló volt, melyből
készülhetett sok abban a korban. Ha a tervezés és készítés is jászberényi
személyek munkája lett volna, arról biztosan maradt volna fenn információ.
Az
avatás fényes ünnepsége, a díszes felvonulás vitézekkel, leventékkel,
frontharcosokkal, hadi rokkantakkal,
cserkészekkel, gimnazistákkal és képzős diákokkal, zenekarral zajlott. Ezt is
vitéz Zámbory Gyula szervezte, nem a helybeliek. Lehel Szállóbeli lakoma is
fényesen sikerült.
Készültek
fotók, majd képeslapok is, ahogyan a főtér sarkán ott áll a hazafiságot is jelképező
országzászló. Aztán 1938-ban – Friedvalszky Ferenc polgármester döntése
értelmében - a főtér újabb rendezése során áthelyezték a tejcsarnok és az
adópalota előtti kis térre. Itt most a Klapka SZKI melletti kis parkoló van. E
helyen már nem volt olyan érdekes, hogy képeslapokon is megörökítsék. Nem volt
jó választás ez a hely sem. Az országzászló pár év után visszakerült a promenád
sarkára, eredeti helyére. Ekkor azonban se kerítés, se lépcső nem
volt körötte, csak az oszlop maga egy kis dombocskán, s rajta a zászlórúd. Ebben a formában
egészen 1956-ig megvolt.
Keszthelyi Zsolt gyűjtő talált olyan képeslapot,
melyen 1956-ban megvan az országzászló maradványa és közelében az 1945-ös
szovjet emlékmű is. ott magasodik. Később ez a képeslap még forgalomban volt, csak az 1956 októberében
ledöntött szovjet emlékművet kiretusálták róla! Faragó László is készített 1956 után fotót a promenád sarkán álló zászlóról, mely ma is tudósít a dolgokról.
Aztán
az országzászló maradványa is eltűnt a főtérről..........
