Különdíj és sok
tapasztalat ez az eredménye Pomázi Péter múlt
heti olaszországi látogatásának. A 31 éves fiatalemberre tavaly, a nyári
főzőverseny alkalmából figyelhetett fel a berényi közönség. Csodás alkotásokat
készített pizzatésztából. Már akkor az idei, pizzaszakácsoknak rendezendő
világbajnokságra készült.
Olaszországban Párma közelében
található Salsomaggiore Terme sportcsarnokában 1991 óta rendeznek
pizzaszakácsok számára világversenyeket. Az idei versenyre 20 országból közel
ötszázan érkeztek. Hazánk először jelent meg itt, és egyedül a jászberényi
Pomázi Péter képviselte. Nem volt könnyű kijutni a versenyre, hiszen nevezési
díj is van, amit már év elején be kellett fizetni.
- Megküzdöttem már a nevezéssel, de végül sikerült. Ebben nagy
segítséget kaptam Sánta Anikó újságírótól, aki Olaszországban él, az egész
versenyről tőle tudtam meg sok információt, de a verseny során is segített
nekem. A felkészülést már tavaly elkezdtem. Benke László, az Első Magyar Fehérasztal
Lovagrend Nagymestere segített, vele terveztünk el minden apró részletet. Az ő
támogatása, kapcsolatai nélkül talán ki sem jutottam volna. Így nagyon hálás
vagyok neki atyai jóindulatáért. A verseny előtti napokban is együtt
gyakoroltam vele, itt Jászberényben – mesélte el Péter.
Együtt néztük meg a díszes
oklevelet, ami azt tanúsítja, hogy Pomázi Péter, Magyarország képviseletében,
különdíjat kapott ezen a világversenyen. Nagyon tetszett a munkája és az asztal, a
körítés is a zsűrinek. Nemcsak a pizzának kellett különlegesnek lenni, de a
körítésnek is. A színes fotón jól látható, hogy a piros-fehér-zöld színek
megjelentek az egyszerű, de elegáns asztal és a versenymunka minden
részletében.
-Több kategóriában lehetett versenyezni. Mivel
mindegyikre külön volt nevezési díj, én csak egy kategóriát tudtam anyagilag
vállalni. Klasszikus pizzát készítettem. Maga a tészta saját receptem, ropogós
marad, ez a különlegessége. Feltétnek kenyérszalonnával készített lecsós,
tojásos összeállítást készítettem, melyet libamájszeletekkel díszítettem, amire
füstöltsajt-forgácsok kerültek. Az én kategóriámban 180 versenyző volt, a pontozás
alapján a 24. lettem, de a különdíjjal elismerték munkámat. Rengeteg
tapasztalatot is gyűjtöttem, új alapanyagokkal ismerkedtem meg. A csarnokban hét
kemence volt, öt fatüzelésű és két elektromos. Én fatüzelésűt választottam,
abban sütöttem meg a pizzát. Minden versenyző mellé kétfős olasz kemencezsűrit
osztottak be. Ők figyelték hogyan dolgozom, milyen tisztán, precízen készítek
el mindent. Az alapanyagokat, eszközöket, kellékeket mind vittem. Csak egyet
nem, az asztalt. Végül ott sikerült egyet szerezni. A két olasz nagyon meg volt
velem elégedve, már nekik tetszett a munkám és a látvány. A fotón is látható
egyik zsűritaggal összebarátkoztam, neki Palermóban van pizzériája, és
meghívott oda egy kis tapsztalatcserére. Biztosan az ő javaslatuk is szerepet
játszott abban, hogy a nagy zsűri a különdíjat nekem ítélte.
Pomázi Péter
jóféle hazai pálinkákat, búzafonatot, elegáns asztali díszt, egy ökörszarv
kürtöt is tett az asztalára. A jászkürtöt (egy másolatban) szerette volna, ez
nem sikerült, de a Hortobágyi Pásztormúzeum kölcsön adott számára egy szép
kürtöt, így azzal díszítette az asztalt. A tapasztalatokat sorolva elmondta, a
pizzaszobrászok hihetetlen dolgokat mutattak be. Az egyik versenyző
életnagyságú, motoron ülő Elvis szobrot készített pizzatésztából. Erre persze a
verseny három napja nem lett volna elég, a darabjait készen vitték, és ott
állították össze. A látványos – free style - pizzadobálós számban hónapokon át
gyakorolnak a versenyzők, de nem igazi pizzával, hanem egy szilikonból készült
gyakorló darabbal. Az is kiderült, hogy a verseny valójában az olaszok számára
igazi nemzeti ügy, hiszen pizzaiskolák és tanárok is vannak náluk. A legtöbb
díjat ők nyerik, de a kiemelkedő „idegenek” tudását elismerik.
A tapasztalatok
garmadája azonban itthon volt a legtöbb. Pomázi Péter szerette volna
szülővárosát, a Jászságot is képviselni, de ez nem egészen teljesült úgy, ahogy
azt gondolta. A nevezési díj mellett a kiutazás és a versenynapok alatti
költségeit magának kellett előteremteni. Szerencsére nővére jól beszél olaszul,
így vele kicsit spórolni is tudott, de azért nem lehetett egy fillér nélkül
ebbe belevágni. A szakmai segítség terén Bobák József vendéglátós szakoktató és
a Vincellér Étterem vezetője Ézsiás István, valamint a Red Scorpions cég itthon
mellé álltak. Az alattyáni Tukacs testvérek – akik Riminiben a pékek
világbajnokságán nyertek első díjat - eszközzel, jó tanáccsal álltak Péter
mellett. Azonban a sok helybeli elutasítás elkeserítette, pedig pár ezer fontos
szponzorációról lett volna szó. Ruháján jól mutatott volna több cég emblémája.
Lisztet végül a nyíregyházi Abomil Zrt. biztosított számára, a Sós Tészta Zrt. anyagi
támogatást adott. Gyakorolni – mivel közben munkahelye megszűnt - az
árokszállási Il Divó Étteremben tudott. A Bolyhos cég pálinkáját tudta
bemutatni Olaszországban, ahogyan a vecsési Gyöngyvirágbolt kompozícióját is.
Barátai, Márkus Dóra, Pernyéz Gergő és Gutai Dénes is mellette álltak –
lélekben legalábbis – , s ehhez társult még Benke Laci bácsi kapcsolatrendszere,
ami végül a sikerhez vezetett. Nos, a mondás, hogy senki sem lehet próféta a
saját hazájában az ő esetében igazzá lett.
Pomázi Péter
azonban olyan sok pozitív élményt kapott, hogy tudja, jövőre már sokkal
felkészültebben vehet részt a versenyen hazája képviseletében. Ez a feltett
szándéka.
