Babucs Zoltán évek óta egy ezredtörténeti munkán dolgozik, s ennek eredményeként a kecskeméti, egri és jászberényi ezredekről már jelent meg kötete. A negyedik munkája – melyet szintén Szabó Péter hadtörténésszel közösen készített – a székesfehérvári magyar királyi Szent István 3. honvéd gyalogezred történetéről szól. A II. Magyar Hadsereg egyik alakulata részeként kerültek ők is a hómezőkre, mínusz 35 fokos hidegben, 1943 januárjában, ahol a Donig jutottak el. Babucs Zoltán elmondta, a katonák jól tudták, hogy a kialakult politikai-katonai helyzetben hazájukat ott kell megvédeni, nem az anyaország területén. A 210 kilométer hosszan számukra kijelölt szakaszon hősiesen küzdöttek, de a kegyetlen orosz télben a túlerővel szemben nem sok esélyük volt. A németek azonban nem tartották be ígéreteiket, így a katasztrófa elkerülhetetlennek tűnt. A II. Magyar Hadseregnek mintegy fele elpusztult a Don mentén, a székesfehérvári 3. gyalogezred 4300 fős állományából 120 ember jutott csak haza!

A könyvbemutatón Parti Csaba a doni harcokról, eseményekről szóló részleteket olvasott fel a könyvből, ami közel hozta hozzánk a 67 évvel ezelőtti szörnyű napokat egy-egy pillanatra. Babucs Zoltán elmondta, hogy egy jászberényi főhadnagy, Szádvári János is ebben az alakulatban szolgált, az ő visszaemlékezésének részletét választották ki ez alkalomra. Babucs Zoltánnak ugyanis megadatott, hogy katonai emlékeiről kérdezze, az ő információit összerendezve végezze kutatásait. Szádvári Jánost úgy szerette, mint fogadott nagyapját, akitől sokat tanult is, és most e kötet által is tisztelgett emléke előtt.

A könyvbemutatón jelen volt az egykori doni harcos fia, Szádvári Gábor is, aki elmondta, édesapja úgy gondolta „egy vesztes háborúnak is lehetnek hősei”. Köszönetét fejezte ki azért az áldozatos munkáért, amit Babucs Zoltán is végez, amellyel visszaállítja a magyar honvéd becsületét, hiszen nem fasiszták, hazaárulók voltak ők, hanem hazájukat szerető, érte életüket áldozó katonák.

Az igényes, jó kiállítású kötet mintegy 400 fényképet, térképeket, forrásjegyzéket, adattárat is tartalmaz. Babucs Zoltán elmondta, nagyon kevés hitelesnek mondható levéltári adat van csak az ezredek történetéről. A szovjet-orosz levéltárakban kutatni igen nehéz és költsége, és nem is megbízhatók az információk, mert „kozmetikázták” az adatokat. Ezért kutatásai főleg a még élő honvédek visszaemlékezésein alapul. Így sikerült nagyon sok fényképhez is hozzájutni, ami legalább olyan foltos, mint az írásos dokumentum egy kutató számára.

Publikálta null