A Jászkürt húszéves jubileuma jó alkalmat adott arra, hogy a város sajtómúltját egy kicsit felelevenítsük. Mert bizony igen gazdag és változatos ez a múlt, hiszen 1868-ban kezdődött. A kiegyezés után beindult társadalmi folyamatok a civil erőket megmozgatták, és a polgárosodás, a demokratikus társadalmi berendezkedés egyértelműen szükségessé tették a sajtó térnyerését. Jászberényben 1867-ben létesült az első állandó nyomda, ami egy periodika számára feltétel volt. Így született meg az első sajtóorgánum a Jászkunság című hetilap, melyet egy nyomda, könyv- és papírkereskedés tulajdonosa, Polgáry Ferenc adott ki.

Ez a hetilap szélesre tárta a nyilvánosságot, mert nem csupán Jászberény és Jászság, de a Kis- és Nagykunság híreivel is szolgált. Rendre megírták a lap tudósítói az országban zajló jelesebb eseményeket is. Ez a lap oly korban létezett, amikor a lakosság kicsiny százaléka tudott csak írni és olvasni. Mégis megmaradt 1868-tól egészen 1875-ig. A közigazgatási reform, a megyerendszer létrehozása, Jász-Nagykun-Szolnok megye szervezése is széles teret kapott ebben. A Jászkunságnak társai is voltak, rövidebb-hosszabb ideig. A Jászkun Figyelő 1872/73-ban volt társa, majd rövid életű lapok: Jászkun Polgár, Jászkun Ellenőr is 1874-ben. E lapokat a helyi polgárság és civil szervezetek adták ki. Az újságok írói, szerkesztői között a jászberényi gimnázium jeles tanárait találhatjuk, s számos papot, ügyvédei is.

Az 1876-os változásokat követően a Jászberény és Vidéke c. hetilap 1880-1906 között, 27 éven át jelent meg, és a Jászkunság szellemi örökösének tekintette magát. Alapító kiadója Brünauer Adolf és leszármazottai, családtagjai voltak, akik könyv- és papírkereskedést és a legjelentősebb nyomdát tartották fenn Jászberényben. Az utolsó években már Háy Géza és Takács (Grűn) Herman szerkesztette, de korábban gimnáziumi tanár, katolikus és református pap, költő és bértollnok, városházi tisztviselő és jogvégzett ember, de már hivatásos újságíró is volt a szerkesztők sorában.

Ebben az időszakban a Jászberény és Vidéke mellett a legjelentősebb a Hild Viktor szerkesztette Jászság c. lap (1887-1896) volt, mely mai értelmezés szerint a bulvár kategóriát jelentette. A két lap szerkesztői – bár mindketten a szabadelvű eszmeáramlat képviselői voltak és a város fejlődését jobbító szándékkal igyekeztek segíteni -, még párbajoztak is. Majd jó egy évtizeden át a Jászberényi Hírlap volt a versenytárs volt, mely a konzervatív erőket szolgálta, s a hatalom megszerzésében volt érdekelt.

Jászkürtök sora

A Jászberény és Vidéke megszűntével, mintegy szellemi örökösként jelent meg 1906-ban a Jászkürt című hetilap. Ez azonban már a harmadik volt ezzel a névvel Jászberény sajtótörténetében, mert ezt a nevet szívesen adták a lapkiadók, tulajdonosok egy-egy periodikának, talán nem véletlenül.

Az első Jászkürt nevű orgánumot 1873-ban jákóhalmi egyetemisták írták kézzel. Ez ún. kőnyomatos lap volt, azaz hírekkel szolgált. Fejléce szerint vegyes tartalmú folyóirat, és csak hat hónapot élt meg.

A második Jászkürt 1882/83 Almásy Péter jászberényi (szabadelvű) ügyvéd adta ki és szerkesztette, aki saját politikai céljai elérése érdekében indította az újságot. Almásy Apponyi ellenében indult az országgyűlési választáson és veszített.

A harmadik Jászkürt 1906/1912 között jelent meg rendszeresen, hetilapként.  A konzervatív – és meglehetősen öntörvényű - Koncsek István polgármester ellenzékeként szabadelvű, a demokráciát tiszteletben tartók indították a lapot. Azonban belelapozva a fellelhető példányokba az is elmondható, hogy a korábbi Jászság c. lap szellemiségét, a kissé bulváros jellegét is felfedezhetjük benne.

Ennek a Jászkürtnek kezdetben Vértes Adolf nyomdatulajdonos volt a kiadója, és Takács (Grűn) Herman, a Jászberény és Vidéke korábbi lapgazdája is szerkesztette egy időszakban. Ennek is voltak társai, a szociáldemokrata érdekeltségbe tartozók adták ki a Jászberény c. orgánumot 1907 és 1915 között. A keresztény-konzervatív erők alapították a Jász Újságot, mely 1910-től 1914-ig élt.

A harmadik Jászkürt megszűntét anyagi okok indokolták, hiszen a 800-1000 példányt eladni – úgy, hogy voltak más lapok is a piacon - nem volt könnyű abban a korban, amikor még mindig nagy volt az analfabetizmus. Sajnos jól tudjuk, hogy még 1930-ban is 18%-os volt Jászberényben, ami szégyen - kiemelkedően magas!

A korszellem lenyomatai

Azonban maradjunk még egy kicsit a XX. század első felének sajtótörténeténél. Az 1906-ban indított Jászkürt és laptársai életét is befolyásolta az I. világháború. Így 1915-16-ban nem volt periodika Jászberényben, a Jászberényi Újság 1917-19-ben baloldali erők produktuma, a Jászsági Hírlap 1919-ben szintén. Ez utóbbi néhány hónapos korszakot jelentett.

A világháborút követően újabb nagy, konszolidált korszak következett, s ekkor a Jász Hírlap – a kisgazdapárt lapjaként indulva, polgári középosztály, a keresztény és nemzeti gondolat megtestesítőjeként – 1919 decemberétől 1944 szeptemberéig, közel 25 éven át jelent meg. A város szellemi elitje, a gimnázium és a tanítóképző tanárai, papok, ügyvédek írták és szerkesztették. Önkormányzati képviselők, városházi alkalmazottak, de múzeumigazgató (Réz Kálmán) is volt a szerzők között, és költők, kulturális menedzserek is (Komáromy József, ifj. Fecske Sándor). A Jász Hírlapnak már nem volt piaci versenytársa. Amikor pártlapként elfogyott az anyagi erő, akkor a város tehetős és kulturált emberei egy részvénytársaságot alapítva mentették meg, és piaci alapon működött tovább. Természetesen sok hirdetésnek is helyet adott, ami a helytörténet érdekességeit is megőrizte az utókor számára.

A Pesti-féle nyomda épülete sincs már meg

Ebben a korszakban három – kis időben négy – nyomdája volt a városnak. Az 1907-ben alapított Pesti Péter-féle nyomda volt a legjelentősebb, s a Jász Hírlap is itt készült 1944-es megszűntéig.

A II. világháború után 1946 őszén indult az újabb Jászkürt, melynek szerkesztői a kisgazdapárt helyi prominensei voltak, az elnök, titkár, de jó tollú szerkesztők is, pl: dr. Németh Ferenc ügyvéd, aki a Jász Hírlapban is sokat publikált.

Kiadója Sárközi Sándor, a helyi kisgazdapárti elnök, szerkesztője Papp József volt. Természetesen a Pesti-féle nyomdában készült ez a lap is. Ez a nyomda maradt meg egyedül. Az Apponyi (Lehel vezér) téren, a 24. számú házban kellett keresni, ahol 1987-ig működhetett.

A kisgazdapárt 1948-as ellehetetlenülése vetett véget ennek a korszaknak, s utána nagy űr keletkezett, mert 1967 októberéig klasszikus helyi sajtóorgánum nem volt Jászberényben. A hetvenes években volt ugyan próbálkozás, de talán nem volt elég akarat, elszántság a rendszeres, kitartó, fegyelmezett munkára, ami egy periodika szerkesztésében elengedhetetlen.

 Aztán 1967-ben üzemi lap, a Hűtőgép indult, mely a Hűtőgépgyár havi lapja volt, de a nagyon jelentős városi események azért itt is teret kaptak. A gyár nyomdája készítette. Ez a nyomda az egykori Pesti Péter-féle, Apponyi tér 24. alatti nyomda volt, melynek gépein készült korábban a Jászkürt, előtte a Jász Hírlap, és 1910-től a Jász Újság is.

Az ötödik Jászkürt története

Az 1989 decemberében útjára indult, immár ötödik Jászkürt újság létrejöttének azonban hosszabb előzménye volt. A Jászberényi városi MSZMP még 1988-ban határozott arról, hogy a Hűtőgép újság adjon nagyobb teret a városi dolgoknak, hiszen akkor már a társadalmi változások is felszínre kerültek és feltartóztathatatlanul zajlottak. Így a 8 oldalas üzemi lap két belső oldalán kimondottan városi hírek, tudósítások jelentek meg. Erre egy külön szerkesztőbizottságot is létrehoztak, melynek tagjait is a pártvezetés választotta ki, kérte fel. Ebben az első szerkesztőbizottságban volt: Fecske Emőke, dr. Farkas Ferenc, Knorrné Csányi Zsuzsa, Kerékgyártó Zsuzsa és Horti János, a Hűtőgép újság szerkesztője.

Eltelt pár hónap, és a városi tanács már önálló városi lap és helyi kábeltévé indítását tervezte 1989 júliusától. A költségeket megismerve azonban a lapalapítás került előtérbe, hiszen a tévé drága műfaj, ezt jól tudjuk. A tanács tehát úgy határozott, a Hűtőgép újság betétje helyett egy önálló városi újságot alapít Jászkürt névvel, s ehhez az anyagiakat is biztosítja. A Hűtőgép újság szerkesztője, Horti János kapta feladatul a tanácsi alapítású lap szerkesztését.

A történelem során ez volt az első, városi alapítású újság, hiszen korábban ilyen nem történt, az elődök mind magánvállalkozások voltak.  Az első évben tehát lapunk A/3-as méretben havonta 8 oldalon jelent meg, és a hűtőgépgyári nyomdában készítették. Az alapító tanács határozata szerint 14,50 volt az ára. A Posta terjesztette, és elő is lehetett rá fizetni.

Az 1989-es év a decemberi egy megjelenéssel telt el, az 1990-es évben pedig a rendszerváltás feltartóztathatatlanul zajlott. Megalakult az első, szabadon választott parlament, 1990. szeptember 30-án helyi önkormányzatot választottak Jászberényben is. A létrejött önkormányzat első döntései között, 1990 novemberében határozott arról, hogy a Jászkürtöt átalakítják. Kétheti lappá szervezték át, és felelős szerkesztője Kiss Erika újságíró lett.

A Jászkürt átalakulása ekkor igazán látványos volt, hiszen a kétheti megjelenés miatt korszerűbb, gyorsabb nyomdát kellett keresni, s ezzel együtt formátumot is váltani. Így 1991 januárjától A/4-as formátumú, új, Lipták György neves grafikusművész által tervezett arculatú, 12 oldalas lap jelen meg a Pintér Nyomda közreműködésével.

  Az önkormányzat az első évben  700 ezer forint támogatást adott, amiből a 3 munkatárs bérét és járulékait, a rezsit, a nyomda- és egyéb költségeket is fizetni kellett. A szerkesztőség 3 fős csapata írta, szerkesztette a lapot, valamint a terjesztést és a hirdetéseket is szervezte. A lap eladását szélesebbre nyitotta a szerkesztőség, a Lehel Vezér Gimnázium diákjai – Nagy András igazgató jóvoltából – részt vettek a terjesztésben, járták a város utcáit, kínálták az újságot. A postai előfizetések száma hatszázra növekedett, és kéthetente 3000-3200 példány is elfogyott belőle. Jelentőssé váltak a hirdetések is, hiszen bevételt hoztak. Azonban az ekkor beindult hirdetési újságok (pl. Szuperinfo) ezt a piacot „elszippantották” a Jászkürt elől, így ez a bevételi forrás hamarosan lecsökkent. A szerkesztőségnek nehezen, de sikerült a költségvetést egyensúlyban tartani, több jelentős cég támogatását is elnyerve (Aprítógépgyár, Electrolux).

A Jászkürt egyre inkább városi fórummá vált, olvasói levelek áradata indult meg, ami nem mindig hozott felhőtlen örömet, mert a politikai adok-kapok is elindult. A közéletiség mellett régi hagyományok felelevenítése kapcsán Jászberény műemlékeiről indult sorozat, melyet Rédei István helytörténész állított össze, és a végén ezt egy kiadványba szerkesztve kiadták 1992-ben. Sugárné Koncsek Aranka Jászberényi patikákról írott könyve is így jelent meg 1995-ben. Ezzel tulajdonképpen egy régi hagyományt igyekezett a szerkesztőség újraéleszteni, de sajnos ez nem folytatódott azóta.

A kor lehetőségeihez igazodva egy alapítványt is létrehoztak, mely a finanszírozásban is segítséget jelentett, az első számítógépet, a szoftvereket a Magyar Sajtóalapítványtól és a Lakitelek Alapítványtól elnyert 100-100 ezer forintból sikerült megvásárolnia a szerkesztőségnek.

A szerkesztői poszton 1993-ban váltás történt, Szántai Tibor kapott erre megbízást az önkormányzattól. Azonban változások folyamatosan történtek, mert egy időben a szerkesztőség a polgármesteri hivatalon belül több szervezeti egységhez is tartozott, de nem találták helyét igazán. Média, a nyilvánosság birtoklása a hatalom számára fontos volt, így rövid ideig az önkormányzatnak volt helyi tévéje, rádiója és lapja is, majd ezeket eladta.

Az önkormányzat 1999 tavaszán megvált lapkiadói jogától, és pályázat eredményeként egy hirdetési újság kiadójára, a TUTI-PESO Kft.-re bízta a Jászkürtöt azzal együtt, hogy a szerződésben előírt 12 ezres ingyenes megjelenéshez az anyagiak jelentős részét is biztosította.

Ez a váltás azt hozta magával, hogy a kétheti lap heti megjelenésű, színes kivitelű lett, és ingyenesen jutott el minden családhoz Jászberényben. A kiadó 2003-ban döntött úgy, hogy még többet ad az olvasóknak, és újra A/3-as formátumra váltott. A 8 oldalas terjedelem így megduplázódott, azaz a hírek, információk, a megörökítendő események kétszer annyi teret kaptak.

Az élet azonban újabb változást hozott. A történelmi hagyományoknak teljesen megfelelő körülmény volt, hogy a lapot olyan személy szerkesztette, aki önkormányzati képviselő is volt. A korábbi szerkesztők közül Fazekas Ágoston (Jász Hírlap), Takács (Grűn) Herman (Jászkürt), Simon Ferenc, Golenich Károly, Boromissza Mátyás (Jászberény és Vidéke), dr. Hajdú Árpád (Jászberényi Újság) is választott tagja volt a város képviselő-testületének.

Azonban 2002-ben az aktuális összeférhetetlenségi törvény miatt Szántai Tibor lemondani kényszerült főszerkesztői posztjáról. Helyére 2003-tól a pályakezdő Buschman Éva került, aki közel hat éven át jegyezte a lapot. Majd a kiadó – újabb öt évre elnyerve a lap kiadását - döntése nyomán 2009 májusától egy tapasztalt fővárosi szakember, Halász Lajos neve olvasható az impresszumban.

A sűrű változások közepette azonban vannak fix pontok, van állandóság is, mintegy a folytonosság zálogaként. Ilyen a lap szellemi közösségének egy része. A fotósok: Baráth Károly, Faragó László és Sárközi János. Ilyen két szerkesztő Kiss Erika és Szántai Tibor, hiszen a Jászkürthöz fűződő kapcsolatuk nem szűnt meg szinte egy percre sem. Ilyen a szerkesztőbizottság örökös tagja dr. Farkas Ferenc is.

Számos szerző is rendszeresen megtisztelte a Jászkürtöt az eltelt a 20 esztendő során, dr. Pethő László, Nagy András és a gimnázium néhány tanára, de jeles diákjai, pl. Juhász Dániel alpolgármester is küldött cikket még gimnazista korában.

A könyvtárosok – Hasznos Rozália, Gulyás Erzsébet, Szabó Jánosné, Egyedfi Gizella, Parti Csaba és mások is fontosak a szerkesztőség számára. Lukácsi Pál újságíró – aki 1991-ben egy társlapot, a rövid életű Jászföldet szerkesztette - állandó munkatársként dolgozott a Jászkürtnél. Segítettek máshol dolgozó újságírók Görbe Szilvia, Darázs Melinda, Kátai Szilvia, Banka Csaba. Örömmel vették soraikba Kun Tibor tanárt is, aki egyedi hangú írásaival örvendezteti meg az olvasókat.

Jó szívvel és örömmel említették meg a jubileumon Kovács Mihályné Magdika, Tóthné Bakki Zsuzsa és Muhariné Marika nevét, akik titkárnők, hirdetés-szervezők, a terjesztés vezetői, koordinátorai voltak 991 és 1999 között. Az 1990-es váltásnál a Pintér Nyomdában készült a lap, ahol a nyomda dolgozói Petőné Erika, Pető Balázs, Ambrus Béla nagy segítséget jelentettek a szerkesztők számára. Amikor már a lap tördelése is a szerkesztőségben zajlott - 1999 után -, Ambrus Béla, majd Csillik Attila volt az arculat meghatározója, most pedig Háfra-Sóti János és Nagy Orsolya.

A 20 éves jubileum alkalmával nem feledték azokat a munkatársakat sem, akik sajnos már nem lehetnek velünk. Horti János, az első felelős szerkesztő már nincs közöttünk és elbúcsúztunk Pásztory Alajostól is, aki rövid ideig volt a szerkesztőség tagja. Nincsen már velünk sajnos Rédei István helytörténeti kutató sem.  

Reményeink szerint az ötödik Jászkürt 2013-ig megjelenik, s ezzel a nagy elődök közül a Jász Hírlapot minden bizonnyal megelőzi, de bízunk abban is, hogy a Jászberény és Vidéke 27 éves, több nagy politikai korszakot is álélő lapot is túl tudja szárnyalni.

Publikálta null