Az Eső című irodalmi folyóirat estje volt. Jász-Nagykun-Szolnok megye egyetlen folyóirata az Eső, mely 11 éve minden negyedévben napvilágot lát. Az őszi szám fő témája az eső volt, erről szólnak benne a versek, történetek, néprajzi leírások. A nyári, a csendes, vigasztalan, a bibliai eső, de az esőkeresők és az esővarázslás rítusa is benne van.

Ám nem a szomorúság töltötte be a teret, hanem a teremtés érzete, hiszen az, hogy 11 éve ez a folyóirat meg tud jelenni, nem kis teljesítmény. Jenei Gyula főszerkesztő kitartása és mérhetetlen türelme, kutatókedve kell ahhoz, hogy főként Kelet-Magyarország írói, költői, a szárnypróbálgató fiatalok írásai bekerüljenek az Esőbe.

Persze az anyagi háttér sem mellékes egy folyóirat életében. Várszegi Tibor – a jászberényi Malom Színház alapítója – a folyóirat kiadója az Új Színházért Alapítvány élén. Erre is tud pályázati forrásokat felkutatva forrást biztosítani, ahogy a színházcsináláshoz is. A megyei önkormányzat több éve már biztosít támogatást, így teljes kép. No, és a szellemiek, aminek felkutatása ma már nem is olyan nehéz, hiszen az Esőt ismerik, elismerik a szerzők. Tandori Dezső állandó a csapatban, de Szenti Ernő, Ferdinandy György, Lázár Balázs, Mrena Julianna, Bartha Julia, Elek György és mások is.

Csütörtök este azonban nem igazán a folyóirat legfrissebb számáról esett szó, hanem a kultúra szolgálatáról. Sárkány Sándor – aki maga is színházcsináló ember, de a folyóiratban képillusztrációt láthatjuk – arról beszélt, milyen csodálatos dolog történik Jászberényben, hiszen színháza lett. A kultúra jövője az olyan építkezős embereken múlik, mint Jenei Gyula vagy Várszegi Tibor, akikre oda kell figyelni. Emberibb emberek leszünk a kultúra által, ezt nem szabad sosem feledni. A színházcsinálásnak persze vannak titkai. Van, ahol nem lehet színházat csinálni, mert nincs azt befogadó közeg.

Az Eső azonban egy jó kultúrateremtő közeg, vonzerővel bír, ami a szerkesztők erénye. A Várszegi Tibor vezette beszélgetés során Lázás Balázs színész és költő – a Víg Színház tagja – verseiből olvasott fel, Mrena Julianna pedig arról beszélt miért nem ír verset, a prózaírás miért fontos számára, s miért csak az Esőben publikál. Várszegi Tibor pedig a színházcsinálás kapcsán megfogalmazott ars poetikáját olvasta fel.

Persze a közönségként színpadra lépett hallgatóság is szót kapott. A tanárok azt kérték, javasolták, hogy ilyen „előadást” szívesen fogadnának a középiskolában, egy-egy rendhagyó irodalomórán. A diákok ugyanis nyitottak, érdeklődők, ami ezen az estén sajnos nem látszott. A sok elfoglaltság miatt azonban nem biztos, hogy eljönnek egy folyóirat estre.  A személyes találkozások azonban ugyanúgy teremtik a befogadó közeget, ahogy az Eső, immár tizenegy éve.

Kiss Erika

Publikálta null