A Jász Múzeum – az ország egyik legrégebbi vidéki múzeuma - alapításának 135. évfordulóját ünnepli. A város alpolgármestere – és országgyűlési képviselője -, Sipos Orbán 1873-ban tett javaslatot megalapítására, hogy ott a jászok történelmének ereklyéit, dokumentumait, tárgyait őrizzék, s az ifjúság épülésére bemutassák. A helyi tanács javaslatáról határozatot hozott, sőt múzeumőrről is gondoskodott. Így 1874 karácsonyán megnyílt a széles közönség előtt a múzeum, mely ekkor elfért a városháza egyik termében.

Milyen volt 1874-ben Jászberény? Nyáron a por, télen a sár nehezítette a városlakók mindennapjait. Nem volt járda, a közlekedéshez pallókat fektettek a földre – a sárba –, hogy a boltokat, a piacon az árusokat meg lehessen közelíteni. Nem voltak csak ásott kutak, melyek vize gyakran a fertőző kórt terjesztette. A Zagyva a szennyet vitte el a városból, mert abba folyt bele végül minden. A városközpont utcáin 30 petróleumlámpával világítottak. Nem volt könyvtár sem. Volt azonban posta- és távíróhivatal, működött egy közkórház, a város saját erejéből egy hatalmas huszárlaktanyát épített, hogy a katonaság ellátása ne a lakosság terhe legyen.  Volt gimnáziuma is az elemi iskolák mellett, bár a népoktatás nagyon keveseket érintett még. S volt újság is, a Jászkunság, mely hetente adott hírt a város életéről, eseményeiről.

A múzeum legbecsesebb kincse, tárgyi emléke a jászkürt, vagy ahogy a mondával összekapcsolódva elterjedt, Lehel kürtje. A XI-XII. századi, elefántagyarból díszesen faragott – bizánci stílust mutató - kürtöt korábban a főtemplom falára függesztették fel, és csak ünnepi alkalmakkor vette magához a jászkapitány.

A múzeum megnyitása óta azonban ott a helye. A XIX. század végén megindult régészeti ásatások leletanyaga is a múzeumba került, de sok jeles jászsági család hagyatékát ajándékozták a régiségtárnak, így a gyűjtemény egyre gyarapodott. A jászkürt mellett sok festmény, 1848-as emlék, ereklye, családi kincsek, pl.: Amadé László báró hagyatékéból Napóleon fiát ábrázoló altwien csésze, kerültek a múzeumba. A Bundás kút fúrásának eredményeként 1908-tól a múzeumban őrizték a Jászberény talajtani állapotát őrző leleteket is. A XX. században is sokan – Porteleki József, dr. Eördögh Oszkár, Komáromy József, dr. Feczkó Iván, Gosztony Ernő - a múzeumnak adományozták könyvtárukat.

Az egyre gyarapodó gyűjteményt számosan őrizték. Ozoróczky János, ifj.Szabó József, Bathó Endre, Almássy Árpád és Almássy Antal. Amikor Almássy Árpád rendőrkapitányt bízták meg a feladattal, akkor 1899-1902-ig, majd Almássy Antal vezetése alatt 1913-ig a múzeum a Jászkürt Fogadó 3 termében volt elhelyezve. A századforduló időszakában Hild Viktor jeles régiségkutató volt az első szakember, aki a gyűjteményt szakszerűen rendszerezte. Majd Banner János régészprofesszor, az 1920-as években Szele Ambró földbirtokos és Simonyi Gyula gimnáziumi tanár került a múzeum élére. Réz Kálmán nyugalmazott plébános igazgatósága alatt már a jelenlegi épületében volt, melyet 1931-ben a városháza egykori lóistállójából alakítottak ki. A széles közönség vasárnaponként 11-12 óra között nézhette meg a kincseket. Azaz, a nyitva tartás nem volt szélesre szabva, hiszen Réz Kálmán volt az egyetlen múzeumi dolgozó. Az évtizedek során jelentős képzőművészeti, természetrajzi, néprajzi anyaggal is gyarapodott, így Jászberény és a Jászság történelmi emlékeinek tárháza lett a múzeum.

A II. világháború után a Jász Múzeum is a Szolnok megyei múzeumi szervezet tagja lett, önállósága és Jászberény fenntartói szerepe megszűnt. A gyűjtemények azonban gyarapodtak, a tudományos munka folytatódott. Az épület Tóth János igazgatósága alatt bővült egy új szárnnyal, s a Hűtőgépgyárral való jó kapcsolat gyümölcseként ipartörténeti gyűjtemény is létrejött az 1980-as években.

A tudományos munka elsősorban a néprajz területén jelentős. Dr. H. Bathó Edit igazgató jóvoltából a viseletkutatás fejlődött látványosan. Terebélyesedett a múzeum kiadói tevékenysége. Az 1967-ben indított Jászsági Füzetek sorozatban több mint 40 kötet látott napvilágot. A kiállításokat évente mintegy 20 ezer látogató keresi fel. A múzeum nagy jelentősséggel bír a jászsági honismereti mozgalom kibontakozásában, és a tájházak szakmai munkájának támogatásában is.

A múzeum támogatására 1994 decemberében létrejött Jász Múzeumért Alapítvány, mely a könyvkiadási tevékenységét erősíti. A Jászsági Füzetek sorozat mellett útjára indult a Jászság Népművészete, valamint a Jászsági Könyvtár című új kiadványsorozat is. A múzeum 1994-ben alapította honismereti lapját, a Redemptio-t, amely fontos fórum a honismereti mozgalomban érdekeltek számára nemcsak a Jászságban, de a Kis- és Nagykunságban is.

Jelenleg a Jász Múzeumnak több mint 100 ezres a gyűjteménye, főként régészeti, néprajzi, történeti, numizmatikai, könyv, helytörténeti, viseleti, egyházi, képzőművészeti dokumentumból áll. Elhelyezésük és állaguk megóvása sajnos egyre problémásabb, ugyanis a jelenlegi – önkormányzati tulajdonban lévő - épületegyüttesben csak kis raktárhelyiség áll rendelkezésre. Korszerűen felszerelt és megfelelő méretű raktár hiányában a gyűjtemény gyarapítása, rendszerezése, nyilvántartása évtizedek óta igen problémás.

Jászberény kulturális életének egyik meghatározó intézménye jelenleg a Jász Múzeum. Számos kulturális rendezvény színhelye, a testvérvárosi kapcsolatok ápolója, a városimázs formálója is. Az 1998-ban Élet a jászok földjén címmel megnyitott új állandó kiállítás, melynek része a jászkürt szentélye, elnyerte az Év Múzeuma rangos szakmai elismerést.

Kiss Erika

Publikálta null