Amikor visszahallgattam a kazettára rögzített beszélgetést, az jutott eszembe, hogy Harnyos Ferenc kiváló példa arra, milyen is egy közösségteremtő ember. Ő az, aki a csoport meghatározója, mint a Pál utcai fiúk Boka Jánosa, vagy a vörösingesek vezére   Áts Feri, akire társai hallgatnak, és ő a felelősséget is érzi a csoportja tagjaiért. Azonban Harnyos Ferenc több közösség meghatározó egyénisége. Sportol, zenél, lakóközösséget tart kézben, vállalkozása több család számára ad megélhetést, és még eszperantista is. Hogy megfejtsem a titkot, a beszélgetés kezdetén a gyerekkorba, az 1960-as évekbe időutaztunk.

-          Nagyon szép, boldog gyermekkorom volt, pedig édesanyám fiatalon meghalt. Úgy alakult, hogy később apám újra házasodott, de én és az öcsém a nagymamáknál akartunk maradni. Én a Tógyer mamánál, József a Harnyos mamánál nőtt fel, de apánkkal kiváló kapcsolatban voltunk. Ő a Jászság Népi Együttes zenekarának volt a nagybőgőse évtizedeken át. Én a Faiskola 5-ben laktam a mamával, sok élménnyel telt a gyermekkorom, bár nem dúskáltunk a javakban. A nősülésem után kaptuk az Apponyi téri lakást, s a nagymamám is itt élt velünk, 90 évesen temettük el

-          A szobafestést miért választotta, hiszen jó tanuló volt az általánosban?

-          Talán, ha jobban kényszerít valaki, kitűnő is lehettem voltam, de nekem elég volt a négyes. A keresztapám szobafestő, mázoló, tapétázó volt, vele mentem már hatodik után szünidőben dolgozni. Így nem volt kérdés mi lesz a szakmán. A Klapka György Szakmunkásképzőt is lazán kijártam, nem volt a tanulással gondom. Dolgoztam a Városgazdálkodási Vállalatnál, majd mentem tovább. Keresztapám maszek volt a ’80-as években, és én is arra törekedtem, hogy önálló lehessek. Minőségi munkát végezni nem volt kihívás számomra. A rendszerváltás előtt már lehetett ún. biztosított bedolgozói rendszerben dolgozni, ami függetlenebb helyzet volt, mint egy cég alkalmazottjának lenni. A magunk urai voltunk saját felszereléssel, és a bevétel 60 %-ával is mi rendelkeztünk. Persze reggel 6-tól este 6-ig dolgoztunk, hiszen így volt értelme, anyagi haszna is. Utána egyéni vállalkozó lettem, s vagyok ma is.

-          Kell egy csapat, mondta Minarik Ede, a mosodás. Ferinek is kellett?

-          Egy festő nem festő, két festő fél festő, három festő az egy festő, ezt így tartják a mi szakmánkban. Természetesen mindig társakkal dolgoztam, ma már csak szervezem, irányítom a munkákat. Tanulókat is fogadtam mindig, szeretek a fiatalokkal foglalkozni, valahogy ilyen a természetem. Építési vállalkozó vagyok, tehát nemcsak festést, hanem nagyobb munkákat, lakások, épületek felújítását is vállalom, s ha van olyan része, amihez más szakma - villanyszerelés, burkolás stb. - is kell, akkor alvállalkozókat bízok meg.

-          Hogyan választja ki munkatársait, hiszen egy-egy lakásba csak a megbízhatókat engedi be az ember.

-          Elég jó emberismeretre tettem szert. Sok emberrel dolgoztam, rövid idő alatt kitapasztalom, ki miféle ember. Valahogy ráérzek arra, ha valaki nem egyenes, nem megbízható. Ez talán egy külön adottság. Viszont nagyon fontos a becsület, a tisztesség, hiszen a jó hírnév hozza az üzletet. Nem lehet, hogy a nevemre árnyék vetüljön, mert nem lesz később munkánk.

-          Kezdem érteni már a házmenedzseri munkát is.

-          Hát igen, kilenc éve vállaltam ezt először, és úgy alakult, hogy most három társasháznak is közös képviselője vagyok már, mert megbíztak bennem a lakóközösségek. Az Apponyi téri 60 lakásos épületben most térünk át az egyedi gázfűtésre. Nagy híre lett ennek a dolognak, de nálunk nincs gond az átállással. Lehetett volna ezt jobban előkészíteni, de én úgy vagyok vele, nem a kifogást kell keresni, hanem a megoldást. Adott egy helyzet, meg kell oldani.

-          Ez is egy külön szakma, sokféle ismeret kell hozzá.

-          Építési vállalkozóként bizonyos szakmai ismereteim voltak, vannak, ezért is kértek meg, hogy vállaljam. Az nálam nem probléma, ha valami újba kell beleásni magam. Novembertől úgy márciusig nem nagyon van festés, lakásfelújítás. A csendes hónapokban megtanulom, amire szükségem van, a szakirodalmat megkeresem, kiolvasom, feldolgozom. A számítástechnikába is beleártottam magam, már Commodore 64-esem is volt, sőt, programozni is megtanultam. Szakkönyvekből nincs nálunk hiány. A fiamnak is készítettem programot a matek leckéhez. Az internetet az elsők között használtam, de weblapok szerkesztésével is foglalkoztam már. A fiam ebbe a szakmába így aztán beleszületett, s nem véletlen, hogy rendszerinformatikus lett. A Terplánban végzett, most 22 éves, és nemrég a KÓD Kft.-hez került, ami nagy szakmai kihívás. Nagyon örülünk a feleségemmel, hogy így sikerült a pályakezdése.

- Tudom, hogy sportolt, a kyokushin karate volt a szenvedélye, s a zene is fontos szerepet töltött be ifjabb éveiben.

- A sport, a mozgás is fontos volt, edzősködtem is a nyolcvanas évek elején. A Klapka SZKI egyik szakoktatója, Bathó Sándor 1979-ben zeneszakkört szervezett. Ő szaxofonon játszott. Sok fiatal összejött, volt fúvós, ütős, zongorista. Öcsém dobolt, én gitároztam. Aztán letisztult a dolog, s öten maradtunk. Ekkor Szivárvány együttes néven váltunk ismertté. Mi ketten maradtunk, volt tangóharmonikás énekesünk és egy basszusgitáros a csapatban.  

Bathó Sándor menedzselt bennünket, és megkövetelte, hogy a kotta olvasását is megtanuljuk. Ez kellett ahhoz, hogy széles repertoárunk lehessen. Szentirmai Szabolcs segített nekünk, sok külföldi, menő számot ő kottázott le nekünk. Énekesünk is volt, Balogh Erzsébet. Saját hangszereink voltak, de erősítőkre, műszaki berendezésekre a Klapka SZKI adott pénzt. Menő zenekarrá váltunk. Ennek a korszaknak a katonaság vetett véget. Amikor leszereltem, utána alakítottuk az öcsémmel az Etna együttest 1985-ben. Hárman voltunk, öcsém dobolt, én és Szaszkó János gitároztunk. Rock zenét játszottunk, főként Edda, Piramis, P-Mobil számokat. Nagy bulikba torkollott egy-egy fellépés, sok lány csápolt a színpad előtt. No, hát ezek közül a lányok közül került ki az én és az öcsém felesége is. Büszke vagyok, mert jól választottam 23 évvel ezelőtt. A családalapítás vetett véget ennek a korszaknak. Aztán 1997-ben alakítottuk újjá az Etnát. Most négyen zenélünk, Oláh György énekes-gitáros és Tóth Tibor basszus gitárosként van mellettünk. Ez már örömzenélés, nem a pénzről szól, feldolgozásokat játszunk, rockot, más együttesek dalait, amit a közönség szeret és igényel. A Lehel Vezér Gimnázium pincéjében gyakorolunk már hét éve, ott van a felszerelésünk is. Nyaranta szinte minden hétvégén van fellépésünk, a Jászberényi Nyár alatt is volt estünk két hete.

- A vállalkozás, a ház menedzserség, a zenélés mellett az eszperantó hogyan jön a képbe?

-          Jászberényben a ’80-as évek elején volt egy eszperantó csoport, Hubai Béla bácsi vezette. Az öcsém barátja, Bíró Tibi hívott, hogy mi is ismerkedjünk meg az eszperantóval. Megvettük a könyveket, esténként összejöttünk, beszélgettünk. Mivel ez a nyelv könnyed, rendkívül logikus, rövid idő alatt jött a sikerélmény, mert hamarosan egészen jól tudtunk beszélgetni. Így 1982-ben megcsináltam az alapfokú vizsgát. Táborokba is eljutottunk, ahol összeismerkedtünk külföldiekkel, beszélgettünk, gyűjtöttük az élményeket. Ez nagyon érdekes, izgalmas korszak volt az életemben. Aztán katona voltam, s mire leszereltem, megszűnt itthon az eszperantó csoport, így ennek vége szakadt.

-          De nem örökre.

-          Amikor az első weblapokat csináltam, rátaláltam sok eszperantistára is a világhálón.  Rövidesen kapcsolatba kerültem a szolnoki eszperantistákkal 2000-ben, s újra komolyan beástam magam a nyelvbe. Mivel Magyarországon a diplomához két állami nyelvvizsga kell, sokan az eszperantót választják második idegen nyelvnek. Tanár kevés volt, így először a közép- majd a felsőfokú nyelvvizsgát tettem le, majd amit még kellett ahhoz, hogy taníthassak. Utána pedig elkezdtem tanítani, tanfolyamokat indítottam Jászberényben.

-          A tanításhoz nem kevés önbizalom is kell, meg emberismeret.

-          Önbizalomhiányban sose szenvedtem. Az emberismeretem is jól működik, úgy gondolom. Természetesen pedagógiából is felkészültem. Három évvel ezelőtt a gyöngyösi Károly Róbert Főiskoláról keresték meg a Barátság Eszperantó Szövetséget, hogy szeretnék az eszperantóból való nyelvvizsgázást biztosítani a hallgatóknak. A szolnoki szövetség elnökével, Eszenyi Józseffel ketten vállaltuk ezt. Aztán már egyedül viszem a csoportokat. Három, három és fél hónapos kurzusok ezek, melynek végén középfokú nyelvvizsgát tesznek a hallgatók.

-          A Magyarországi Eszperantó Szövetségnek Ön az alelnöke. Ez mikor történt?

-          Tisztújítás volt 2008 novemberében. Az elnök Szabó Imre lett, s ő kérte, hogy legyek mellette alelnöke, s ketten vigyük a szövetséget. Ő ismeri a munkámat, tudja hogyan készítem fel a hallgatókat.

-          Azon kívül, hogy a diplomához jól jön a nyelvvizsga, mire jó az eszperantó?

-          Az egész világon beszélik. Bárhol könnyen megérteti magát az ember eszperantóul. Én most voltam Horvátországban, s nem volt semmi problémám. Ha az interneten keresek eszperantistákat, minden országból találok. De van, hogy ideutazók is keresnek eszperantistát. Európa egységesül, úgy gondolom, ez nyelvi téren is megmutatkozik, s ehhez az eszperantó kiváló eszköz.

Kiss Erika

Publikálta null