Nemzeti gyásznapunkon, október
6-án, három helyszínen háromféle megemlékezés is volt. Délután három óra előtt
a DMK Ifjúsági Házába igyekeztek a négy jászberényi középiskola diákjai. A
nagyteremben egy érdekes kiállítás várta őket, és egy kiváló előadó, Dobai
János, aki a bemutatót is összeállította. Sas István igazgató köszöntő szavai
után a nyugalmazott ezredes, Vác díszpolgára mondott emlékezést.
Az aradi tizenhármak életének
vértanúságba vezető útját, utolsó pillanatait is felidézte, de azt is, hogy
többségük nem volt magyar nemzetiségű, de osztrák lovag, német polgár, magyar
nemes és szerb paraszt egyaránt életét áldozta a magyar szabadságért. Katonák
voltak, esküt tettek egy ország alkotmányára, és kitartottak esküjük mellett.„Az igaz ügy örökre veszve nem lehet” –
idézte Görgey Artúr egy gondolatát. Szólt természetesen Batthyány Lajosról is,
akit nem Aradon, hanem Budán végeztek ki, s a nemzet emlékezetéről, mely 160
éve folyamatosan tiszteleg e hősök előtt.
A diákok fehér virágot helyeztek
arra a kis asztalkára, melyen fekete szalagdísz volt, és egy gyertya égett a
gyász jelképeként. Aztán érdeklődéssel nézték a fotókból, leírásokból,
rajzokból, korabeli dokumentumokból a szabadságharc történetét is felelevenítő
tablókat, és kérdezhettek is Dobai Jánosról, beszélgethettek az 1848/49-es
dicső eseményekről és arról, hogy elbukott ugyan 160 éve a küzdelmünk, de
történelmi távlatban a szabadság eszménye győz, a diktatúrák sosem hosszú
életűek.
A második esemény a Fehértói temetőben,
a ’48-as honvédek emlékére állított emlékoszlopnál volt. Itt több mint 20 éve
mindig a Városvédő és Szépítő Egyesület, néhány éve pedig Jászberény
Önkormányzata is emlékezik a hősökre, az aradi vértanúkra. Bolla János, az
egyesület elnöke huszár egyenruhában egy katonanótával nyitotta az eseményt.
Besenyi Vendel, az egyesület tagja mondott beszédet, felidézte az aradi
vértanúk személyes sorsát, s utolsó gondolataikat, mondataikat. Arról is
beszélt, hogy október 6-a után a megtorlások során még további 120 embert
végeztek ki, akik a nemzet mártírjaiként élnek az emlékezetben. A koszorúk
elhelyezése után a jelenlévők átmentek a Védett temetőkerthez, hogy az ott
nyugvó, és a szabadságharcban 14 évesen harcoló Sipos Orbán – később
országgyűlési képviselő, megyei alispán – sírja előtt is tisztelegjenek.
Már sötétedett, amikor a
Jászberényi Polgári Kör emlékező rendezvénye a ’48-as emlékoszlopnál
elkezdődött. Szólt a zene, gitáros és énekes lépett a mikrofonhoz, zászlók
lengtek, és 13 gyertya lángja jelezte az emlékezést. Szádvári Gábor mondott
beszédet arról, hogy mit is jelent a ma élő magyaroknak a mártírok áldozata.
Elmondta, hogy a jelenlegi világ beteg. Szólt a vallástalan és a hívő emberek
közti különbségről, a keresztény emberek felelősségéről. Kérte a jelenlévőket,
hogy mondjanak fohászt a 13 aradi vértanúért, és hirdessék a keresztény
magyarok gondolatát. A gitáros és énekes végül egy-egy mondatot idézett a 13
aradi vértanútól, utolsó szavaikat hősi haláluk előtt. Nagy János, a polgári
kör elnöke tangóharmonikával kísért éneke csendült fel ezután. A ’48-as emlékmű
talapzatához odakerültek a mécsesek, gyertyák, s a Boldogasszony anyánk kezdetű
éneket énekelték el zárásképpen az ünnepség résztvevői.
